A Minyonok pontosan azt nyújtja, amit a néző várna tőle: egy habkönnyű nyári kikapcsolódási lehetőséget, amely tele van szerethető karakterekkel és mókás helyzetekkel. Nem újítja meg a zsánert, de tisztességgel teszi a dolgát: szórakoztat.
A Minyonok története az idők kezdetétől ered. A minyonok sárga egysejtű organizmusként kezdték, és fejlődtek a korokon át, és mindig a leggrúsabb gazdákat szolgálták. Mivel ezeket a gazdákat – a T-Rextől Napóleonig – folytonosan elveszítették, a minyonoknak most nincs kit szolgálniuk, és mély depresszióba zuhantak.
Ám egy Kevin nevű minyonnak van egy terve, és Stuarttal, a lázadó tinédzserrel és az imádnivaló kis Bobbal karöltve nekivágnak a világnak, hogy megkeressék azt az új gonosz főnököt, akit a fajtájuk követhet. A trió izgalmas utazásba kezd, amely végül elvezet a következő lehetséges gazdájukhoz, a Scarlet Túlölőhöz, a világ első női szupergonoszához. A jeges Antarktiszról a 60-as évek New Yorkjába utaznak, majd Londonban kötnek ki, ahol az eddigi legnagyobb kihívásukkal kell szembenézniük: meg kell menteniük a minyon fajt… a kipusztulástól.
Amióta a Grút levetítették a hazai mozik (2010), borítékolható volt, hogy szerethető sárga kis minyonjai megkapják a maguk spin-offját. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire ez a terv megvalósult, de megérte a várakozás, hiszen filmünk három főszereplője, Kevin, Stuart és Bob hozzák a formájukat, így könnyebb lesz kivárnunk, amíg a Gru harmadik része is elkészül (2017).
A történet ugyan nem túl eredeti, és még csak következetesnek sem nevezhető, ráadásul tudjuk a végét (hiszen egy előzményfilmről van szó), ám a kilencven perc alatt egyszer sem fogunk unatkozni. Erre a garanciát a hihetetlenül jól kitalált, kellően gyermeteg lelkületű minyonjaink szolgáltatják, akik bár csak néhányszor nevettetnek meg minket úgy igazán a másfél óra alatt, mindvégig annyira kilógnak a környezetükből a viselkedésükkel, megjelenésükkel és esetlenségükkel, hogy az már önmagában is elbűvölő.
A cselekmény során ugyan többször botlunk majd ismétlődésekbe, és szinte minden mozzanat előre kitalálható (sőt, a kismalacos történeti betéttel erre a forgatókönyvíró rá is játszik picit, még ha a történet vége másképp is alakul, mint Scarlet elmesélésében), szorosan követik egymást a helyszínek, a váltások és a mókás vagy éppen kínos beszólások, és így mindig megmarad a történetmesélés dinamikája, a nyitójelenettől kezdve a záró képsorokig.
A Minyonok egyértelműen a három főszereplő karakterre épít, illetve az alternatív New York és London kissé abszurd világára, ahol bármi megtörténhet (akár még egy Gonoszbörzét is megrendezhetnek). Bár nem hoz semmi újdonságot a műfajba, és bármennyire is szerethetők a karakterei, nem hagy maradandó nyomot a nézőben a megtekintését követően, ettől még tökéletesen teljesíti a küldetését, és egyszer nézhető alkotásként kikapcsolja és szórakoztatja azt, aki jegyet vált a filmre. Animációs filmhez képest talán szokatlan, de a 3D-s effektek sokat nem tesznek hozzá az élményhez, így senki sem veszít azzal, ha a 2D-s verziót nézi meg, ám maga a vizuális világ teljesen rendben van, és tökéletesen illeszkedik a történethez és a film hangulatához is. (A ruhaköltemények miatt pedig külön piros pontot érdemel a kreatív tartalom felelőse.) A zene pedig hihetetlenül jól el lett találva.
Mivel a sajtóvetítésen a magyar szinkronos verziót láthattunk, így nem tudom megítélni, Sandra Bullock mennyire végzett jó munkát Scarlet megszemélyesítése során, de az biztos, hogy (mint általában az animációs és gyerekfilmek esetén) a magyar szinkronszínészek igazán kitettek magukért, különösen Szávai Viktória, a szupergonosznő magyar hangja.
Road és a The Beatles) és egyes poénok természete miatt nehéz eldönteni, hogy a film inkább a felnőtteknek készült vagy a gyerekeknek (valószínűleg a cél az volt, hogy mindkét célközönség jól szórakozzon), ám a vetítésen tapasztaltak alapján mondhatom, hogy minden korosztály megtalálhatja a számítását. A Minyonok kilencven percen keresztül kikapcsol és szórakoztat, és szerintem ennél nem is kell többet várni egy nyári spin-off idényfilmnél.
Értékelés: 6,5/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!