Alone in the Dark: Illumination avagy Lámpakapcsolás Szimulátor 2015. Az év legnagyobb csalódása, de nagy esélyekkel indul az évtized fail-je díjra is.
Anno februárban, még a beta tesztelés alatt (ami pre-alphanak is elment volna) már írtam egy cikket, amikor NepTummal közösen próbálkoztunk a játékkal (kevés sikerrel). Ezen a linken elolvashatjátok tapasztalatainkat. Ennek fényében íródik a mostani, végleges termék tesztje.
Akkoriban még bizakodva kitettem a jelzést: „Az előrendelői zárt béta hétvégéjén próbáltuk ki a játékot, ezért semmi sem végleges, és a kiadásig még bármi változhat!”.
Nagyon sok visszajelzés érkezett a játékosoktól mind Steamen, mind a játék fórumában a béta alapján alkotott véleményekből. Február óta már nem kevés idő telt el, de a játék nagyon minimálisat változott. Az egyetlen különbség, hogy már elérhető mind a 4 karakter: Hunter, Witch, Engineer, Priest (amiből szerintem a Hunteren kívül semmi másnak nincs értelme).
Bekerült a játékba egy karakterfejlesztési rendszer. Minden pálya végén XP-t kapunk, azokból szintezhetjük a karakterünket. Ez mind szép és jó, de amire fordíthatjuk, az egyszerűen nevetséges. Vannak common skillek, amik annyit csinálnak, hogy 10-15-20-25%-al csökkentik a képességek erergia szükségletét, növelik a pisztolyunk sebzését és így tovább. Emellett vannak még class skillek is, ami új class képességet ad karakterünknek. A Hunter esetében ez például egy felcsatolható lángszórót és fegyvereket jelent (rajta és az engineer class sörétesén kívül semmi más fegyver nincs, csak a hasznavehetetlen pisztoly).
A játékban 3, azaz három küldetés található. Ezek a Left 4 Dead-hez hasonlóan több kisebb szekcióra vannak bontva, de azok a szekciók is szörnyen vannak megtervezve. Teljesen értelmetlen célok vannak az egyes szakaszokban. Csak egyet említenék és megértitek azonnal mire gondolok: elromlik a lift, akkumulátorokat kell szedni a pályán, azok is véletlenszerűen vannak szétszórva, majd visszavinni a lifthez, hogy tovább mehessünk vele. Ez két sebből is vérzik. Az első probléma, hogy egyszerre csak egy akkumulátort szedhetünk fel és futhatunk teljesen keresztül a pálya egyik végétől a másikig. A másik (amiért abszolút semmi értelme ezeknek), hogy az engineernek egy tesla tekercs van a táskájában. Az miért nem elég erre a célra?
Ez egy co-op játék alapvetően, de amennyiben nincsenek ismerőseid, akivel játszhatod csapatban a játékot, akkor nagyon valószínű, hogy ennyi volt számodra a játék. Egyetlen meccset láttam hostolva, mióta kijött a játék, de amit akkor láttam, teljesen lesokkolt. A ping mutató abszolút használhatatlan: fixen -1 értéket mutat. Ennél többet nem tudok elmondani a többszemélyes részlegről, mert abszolút senki nem játszik vele és kétlem, hogy a játékos bázis valaha is növekedni fog, mivel gyűlnek a videók és bemutatók a játékról, így kevés az esély, hogy az emberek meg fogják megvásárolni.
Összesítve az eddig elmondottakat az Alone in the Dark: Illumination egy szégyenfolt, ami a már egyébként is haldokló franchise koporsójába beleverte az utolsó szöget, ráadásul egy marék földdel is megszórta minden alkalommal, amikor csak elnapolták (mert több ilyen alkalom is volt). Ez a játék tökéletes példája annak, hogy miért volt egészen idáig szükség a Steam pénz visszafizetési funkciójára.
Értékelés: 2/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!