Streets of Fury EX – Játékteszt
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A Streets of Fury EX egy elég vicces játék, ami önmagát sem veszi túl komolyan, de sajnos elég repetitív és rövid.
Ez a „menj jobbra és üss szét mindenkit” stílus eléggé kihalóban van manapság, de a Streets of Fury EX megpróbálja egy kicsit visszavarázsolni nekünk egy pár óra erejéig. A nosztalgia túrát megfűszerezi még a Mortal Kombatra emlékeztető digitalizált karakter felhozatal, amiből 15 különböző található a játékban.
Aki nem ismerné a stílust, annak röviden felvázolva annyit tesz, hogy szekciónként haladsz jobbra a pályákon és mindenkit, aki az utadba áll péppé versz. Hatalmas combokat tudunk lepofozni és emellé még fury csíkunkból egy egységet feláldozva egy karakter specifikus ütéssorozatot hozhatunk be belőle. Ez mind szép és jó, de a 15 karakternek a nagy része (a nagyon fura ruha választásukat meg sem említve) olyan mozgássorozattal rendelkezik, amit ha elnyomunk, sebezhetővé válunk a bejövő ütésekre. Tekintve, hogy egyszerre a bal és jobb oldalunkon is jöhetnek támadók, hasznos funkció lenne, ha irányváltás után azonnal támadhatnánk.
Az ellenfelek variációja meglepően kevés, tekintve hogy egy ilyen rövid játékról van szó. Körülbelül a 4-5. pályaszekció után már minden ellenféltípust megismertünk. A játék többi részében ezekkel fogunk találkozni valami random színkombinációval a testükön. Szerencsére az AI egész jól viselkedik, gyakran kitérnek a comboinkból és próbálnak a hátunk mögé kerülni, ha egy adag társukat épp sarokban tartjuk.
A kooperatív játék nagyon vicces volt. 2015-ben nem különösen értem, miért nincs egy játékban online multiplayer támogatás. Amennyiben barátainkkal szeretnénk pofozkodni egy jót, akkor bizony egy gépnél össze kell ülni és vagy 4 kontroller vagy egy billentyűzet és 3 kontroller segítségével már ugorhatunk is a csatába.
A történetre legjobban jellemző szó talán a „random” lehet, mert tényleg nem látok benne semmi értelmet. Ebből én arra következtettem, hogy valószínűleg valami poénnak szánt történet lehet a stílus korának megfelelő klisék felhasználásával.
Ez a játék inkább azt a réteget célozza meg, akik a stílus nagy klasszikusaival játszottak, és egy kis nosztalgiára vágynak. A rövidke játékideje alatt jó szórakozást tud nyújtani egy baráti társaságnak, de egyedül nem biztos, hogy felhőtlen szórakozást nyújtana.
Értékelés: 5/10
