Dr. Mario Miracle Cure – Játékteszt
Amikor az albérletkeresés közepén az összes lakást titokzatos norvég állatorvosok viszik el előled, két járható út marad: új vírusokat fejleszteni vagy harcolni ellenük. Igen, a norvégok ellen.
Elárulok egy titkot. A barátnőm ki nem állhatja a Nintendot. Szerinte Super Mario sokkal többször jön szembe a közös otthonunkban, mint nem, és amúgy is a játékok csak a vacsorák és a nyaralások elől viszik el a nehezen megszerzett javakat. Két kivételtől eltekintve, ami elé gyakran az ő külön kérésére ülünk le a mai napig esténként: az egyik a szokásos Mario Kart és mindenki kitalálta, hogy a második bizony a Dr. Mario a jó öreg 8 bites NES-en!
A játék maga 1990 óta hódít, és valljuk be, sokan nem tekintenek rá másként, csupán egy némileg színesebb, cukibb tetris klónként. Jópár kiadást és konzol verziót megérve, a 3DS megjelenés a csodagyógymód meglepetésekkel, illetve a többjátékos lehetőséggel próbál új rajongókat toborozni.
De nézzünk rá, mit kapunk 2015 fülledt nyarán a pénzünkért! Háromféle játékmódot kívál a Miracle Cure: a laborban különböző nehézségű pályákon átverve magunkat tanulhatjuk meg az alapokat és ismerkedhetünk az újításokkal, az areálisan pusztító bombával, a függőlegesen és merőlegesen taroló nyilacskával, a V-vel ellátott, adott szín vírusait mind egy szálig törlő bogyókával, valamint az ugyanilyen elven működő sima blokkokat leszedő C vitaminnal. Itt találkozhatunk Dr. Luigi L alakú kapszuláival is, melyek újfajta látószögből tornáztatják agysejtjeinket a bkv tiszta és kórokozómentes járatain.
A klinika módban magunknak állíthatjuk be a csata főbb részleteit, akár az eredeti játékban. Ezen kívül pedig a kötelező Luigi vonal marad opcióként, de én azt sajnos nem éreztem át megfelelőképpen.
Egyébiránt általános negatívum, hogy a bónuszokat a vírus méterünk feltöltése után kapjuk, és a random faktor nagyon el tudja venni az ember kedvét, mivel értelemszerűen a komplett vírusokat leszedő V vitamin nagyobb előnyhöz juttat, mint egy sima bomba.
Cserébe ellenfeleink szivatását immár nem csak a random lehulló színes elemek adják, hanem – ugyancsak random – ellentétes irányítás, sebességnövekedés és a forgatás letiltása is jelentkezhet komplikációként.
Valahogy úgy érzem, hogy lehetett volna még fejlesztői órákat szánni erre a projektre, mert csupán a nagy elődhöz viszonyítva is elég harmatos, ötletszegény és a sportszerűtlen bónuszok miatt kifejezetten idegesítő lett a Miracle Cure.
Értékelés: 6/10