Yoshi’s Woolly World – Játékteszt

9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

T. Yoshisaur Munchakoopas a Jurassic Park röneszansz dicső évében megkérdőjelezhetetlenül a T-Rex babérjaira tör. Tombol a dínó-láz, szövődményekkel.

Ki gondolta volna 25 éve, amikor kedvenc vízvezeték szerelőnknek Shigeru Miyamoto-szan dinoszaurusz hátast álmodott, hogy 1. másnap is kell jönnie dolgozni, 2. a paripa instant főhőssé avanzsál, 3. komplett franchise épül majd a nyelvével és tojásaival harcoló, repülni épphogy csak próbáló, de nem igazán tudó, esetlenül cuki karakterre? Ugye, hogy mindenki?

A Yoshi’s Woolly World 2015-ben megbízhatóan szállít mindent, amit egy modern platformernek illik, sőt egy kicsit többet is.

Első körben kapunk egy szemkápráztatóan gyönyörű játékot, telitalálat zenei aláfestéssel és tökéletes hanghatásokkal, ám a pályákon előre haladva egyértelműen a játékélmény veszi át az uralmat endorfin termelésünk fölött. Amellett, hogy nagyjából a megszokott SMB világokkal és környezettel dolgozik a Woolly World is, a maga komplexitásában egy brilliánsan átgondolt fejlesztői munkával szembesülhetünk, nincs alibi szüttyögés vagy üresjárat, sőt, végig az volt az érzésem, hogy pályánként új játékot kapok, ami, valljuk be, nem mindennapos ebben a száguldó, profitorientált, szép univerzumban.

Főhősünk game pad vagy kontroller segítségével is kitűnően irányítható, kristálytisztán reagál az összes gombnyomásra. Végre a repülés sem okozza a régebbi verziókban tapasztalható frusztrációt. Életkorlátozás hiányában kvázi magunk választjuk meg a nehézségi fokot is, hiszen adott pályán végig is szaladhatunk, de a cselesen elrejtett gyűjthető tárgyak összeszedése már valódi kihívást nyújt.

A fonalcsomagokkal dínópajtásainkat horgolhatjuk újra, sőt, ha akarjuk, velük is folytathatjuk a bulit, adott világ összes virágát begyűjtve pedig egy zseniális extra pálya vár ránk. A színes kristályokból bónusz képességeket vásárolhatunk, melyek sok maximalistát töltenek majd el féktelen boldogsággal, a dinnyemag sorozatvető jótékony hatását például nehéz lenne vitatni.

Kalandozhatunk többjátékos üzemben is, de ez nagyrészt kimerül egymás bekebelezésében és élő lövedékként röppályára állításában, valamint a kisebbek vagy a nagyon, nagyon ügyetlenek a mellow mode használatával biztosíthatják napi sikerélmény adagjukat.

Yoshi alkalmanként meglepő fordulattal vad motorrá, kecses sellővé, száguldó repülővé vagy épp hősies esernyővé transzformálódik néhány különleges „challenge” futam idejére. Ezek és személyes kedvencem, a Boo-féle illúzió pálya miatt is örökre szívembe zártam a játékot.

A hihetetlenül színes, interaktív környezet és ötlettel teli pályák végére a főellenfelekkel való csata az egyetlen gyengébb pont, ami általában minden kihívást nélkülöző, szimplán szupercuki momentum, de ennél semmiképp nem több.

Ám mindent összevetve: jó a pulcsid, Yoshi. „Kötve hiszem”, hogy egy komoly platformer gyűjtő polcáról hiányozhat eme remekmű.

Értékelés: 9/10