RONIN – Játékteszt
9 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Egyre erősebbek az Indie címek, egyre több érkezik belőlük és egyre kreatívabb megoldásokkal állnak elő. Vajon a Ronin félig-meddig körökre osztott koncepciója elég a sikerhez?
Az oldalnézetű lopakodós játékokból nagyon nehéz újat és sikereset mutatni, mivel a Mark of the Ninja olyan magasra tette a lécet, hogy azt csak a legjobbak tudják megugrani. A Ronin játékmenete azonban eltér az említett produktumtól, mivel a folyamatos előrehaladást akció esetén egy kvázi körökre osztott megoldás váltja fel, így nem is annyira a jó időzítés, mint inkább a jó taktikai érzék lesz a győzelmünk kulcsa.
Pontosabban arról van szó, hogy maga a játék alapvetően folyamatosan működik. Orvgyilkosunkkal az assassinokat is megszégyenítő ügyességgel tudunk mindenféle felületen megkapaszkodni, gyorsak vagyunk és pontosak. Ha túllendülünk az irányítás furcsaságán, (a jobb egérgombbal lehet ugrani, és be kell állítanunk, hogy pontosan hova) akkor egy egész jól kezelhető rendszert kapunk. Amikor ellenfélbe ütközünk, és azok észre is vesznek bennünket, a játék megáll és átveszi a helyét a körökre osztott, stratégiai rész. Például: Ha három ellenféllel találjuk szembe magunkat, de még nem vettek észre, szabadon mászkálhatunk. De ha akár az egyiket megtámadjuk és tesszük ezt úgy, hogy a többiek észrevesznek, a játék megáll és átvált a körökre osztott részre. Itt minden egyszerre történik. Láthatjuk, hogy az ellenfelek mit fognak csinálni és ehhez mérten kalkulálhatjuk a mozdulatainkat is. Ez rendkívüli előnyt (már-már túl sokat is) ad a kezünkbe, de azért így is nem egyszer sikerült megöletnem magam, jelentős túlerő esetén. Szóval észnél kell lenni, hogy mikor és mit csinálunk.
A történet a játék során annyira nem domináns, sőt, szinte nincs is. Az egyetlen átvezetők a küldetések közötti fénykép és a rajta megjelenő különféle szövegek. A játék összességét is ugyanez a minimalizmus jellemzi. A grafika semmilyen sallanggal nem rendelkezik, egyszerű és letisztult, mégis tökéletesen illik a hangulathoz. Zene és háttérhang is épp annyi van, amennyi kell, hogy legyen. De ez teljesen rendben van így, tökéletesen megadja a modern világ hangulatának az alapot.
Összességében a Ronin egy kellemes alkotás lett, egy tisztességesen összerakott harcrendszerrel, de nem az a fajta játék, amit többször is végig szeretnénk majd játszani. A nyári szezonban tökéletes választás lehet azoknak, akik pár órára elhagynák a nagy AAA címeket és valami könnyedebbel próbálkoznának. A kihívás adott, több ellenfél ellen elég rendesen meg kell dolgoztatnunk az agyunkat. Nekem hiányoztak az átvezetők vagy legalább egy-két szinkronhang, a történetről nem is beszélve, viszont vizuális téren nem találtam benne kivetni valót. Nem stílusteremtő, de a célnak tökéletesen megfelelő a látványvilág. Az irányítást szokni kell, de ha ezen megvagy, akkor teljesen jól el lehet vele lenni néhány órát és a gépünk is meg fogja köszönni, hogy a negyven fokos hőségben nem izzasztjuk meg.
Értékelés: 8/10
