Tökéletes hang 2 – Filmkritika
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Az a capella kórus első része számomra igazi meglepetés volt. Nem lelkesedtem túlságosan a gimis/egyetemista Amerikai pite-zsánerű vicces hülyeségért és a Glee-re hajazó éneklős vonal se hozott lázba.
Aztán egy nyomott délután, mikor csak egy kis agykikapcsolásra vágytam sikerült belefutnom a Bardeni Bellákba élükön a kiscsajjal az Egek Urából.
Bár a poénok néhol tényleg „pitésre” sikerültek a felszín alatt egy valódi személyiséggel rendelkező, szerethető film bújt meg. Ennek a szerethetőségnek az oka pedig jórészt a karakterekben keresendő. Anna Kendrick jó választás volt Beca, a világgal és főleg az apjával haragban levő tinilány szerepére. A kicsit kívülálló, szarkasztikus karakterével könnyű azonosulni, ami szintén meglepetés volt azután, hogy milyen irritáló volt George Clooney oldalán.
A kórus többi része üdítően fura és vicces volt és kaptak ellenpontként egy fiúbandát a Troublemakerst. A készítők még háttérsztorival és a szerepek mélységével is bíbelődtek. Volt hatalmi cicaharc a csajok közt, közben énekeltek párat meg persze pasiztak is, mi meg elégedettek voltunk.
Aztán eljött 2015 és a második rész. Személy szerint nekem nem volt hiányérzetem az első után. Nem éreztem, hogy maradtak volna bennem nyitott kérdések a szereplőkkel vagy a történettel kapcsolatban, amire feltétlenül fel kellett volna húzni még egy filmet, de gondoltam legyen.
A második részben a csajok már elértek mindent, amit az a capella világában csak lehet. Történetünk kezdetén a Lincoln Centerben köszöntik születésnapja alkalmából Barack Obamát. Az amerikai elnöknek azonban Háj Amy egy kissé mélyebb bepillantást nyújt lényének legmélyébe egy divatbalesetnek hála. A botrány miatt a kórus elveszíti a turnéját. A bajnoki címüktől azonban nem fosztják meg őket, így a Bardeni Bellák túléléséhez marad egy lehetséges út: meg kell nyerniük a koppenhágai a capella fesztivált. Ez előttük amerikai csapatnak még sosem sikerült. Ellenfelük pedig a könyörtelenül profi német csapat. (Hogy miért ők veszik át a csajok koncertjeit és egyáltalán, hogy kerülnek az államokba az a forgatókönyv ködös homályába vész, de a lényeg, hogy ha ellenség kell, akkor jönnek a germánok.)
A csajok azonban mintha ezúttal nem lennének teljesen összhangban. Beca már az egyetem utáni életre készül egy lemezkiadó gyakornokaként, Cloe-nak a kóruson kívül nincs is élete. Ráadásul csatlakozik hozzájuk egy „örökség” vagyis egy régi Bella lánya.
A második rész megosztónak bizonyult kis csapatunkban. Kb fele-fele arányban szavaztunk arra, hogy az első rész volt-e jobb vagy ez. Én hajlok az első felé, mert bár „jó volt újra látni a csajokat”, az korábbi film kidolgozott és átgondolt története és karakterábrázolása után a második sokkal revüszerűbb. A cselekmény inkább a poénokra van felhúzva, és érdemei elismerése mellett gyakran volt hiányérzetem a folytatással kapcsolatban.
Beca és Jesse kapcsolatából gyakorlatilag semmit nem látunk. Bár már együtt járnak, a fiú alig bukkan fel a filmben, pedig korábban szinte egyenrangú partnere volt a lánynak. (Amikor viszont megjelenik, azt a körülöttünk ülő tizenéves csajok lelkes vúúú-zással üdvözölték.) A készítők kihagytak egy sor lehetőséget az énekes részek zökkenőmentes beépítésére, – amit korábban remekül csináltak – és olyan erőltetett megoldásokkal trükköztek, mint a titokzatos meghívós magánénekverseny. A lányokat teljesen céltalanul minden lehetséges helyzetben látjuk lassítva bulizni. A korábbi Bellák behozása a történetbe szintén légből kapottnak tűnik. Az pedig finoman szólva ironikusnak, hogy Amerika erősségeként a hagyományokat állítsák szembe Európával…
Ezek mellett azonban aki szerette az elsőt, az valószínűleg szeretni fogja a másodikat is. Megint Beca karaktere lett a film húzóereje. Az über menő lemezkiadónál játszódó jelenetek nagyon eltaláltak. Több teret kapott Háj Amy is és visszatér régi se veled, se nélküled szerelme, Bumper. A béna varázslótanoncból énekessé avanzsált Benji is előtérbe kerül. Kapunk egy kis Sziget-fellinget is a koppenhágai verseny előkészületei közben és néhány valóban profi a capella csapatot, mint a Piano Guys, akik a verseny résztevőiként tűnnek fel.
Pasik nevében nem merek nyilatkozni, de csajos nyári mozinak tökéletes darab, mégpedig a nívósabb fajtából. Strand után, kiülős citromos sörözés elé.
Értékelés: 9/10
