Oldal kiválasztása

Evoland – Játékteszt

Evoland – Játékteszt
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

PC-n már találkozhattatok a Shiro Games nosztalgikus címével, most pedig megleptek minket egy mobilos verzióval, ami szintén jól helytállt. Az Evoland fantasztikus utazásra hív, mely során végigjátszhatjuk magunkat az akció-/kalandjátékok történelmén.

Elindítottam a játékot, és feltettem magamnak a kérdést: én most tényleg egy 2D-s fekete-fehér játékot tesztelek? Kellemesen csalódtam, ugyanis a játék eleinte igaz, hogy fekete-fehér, de ahogy haladunk előre, kincsesládákkal kaphatjuk meg a játék többi tartalmát, többek közt a színeket, a 3D grafikát, még több színt, még szebb grafikát, még több funkciót, amik vagy segítenek a továbbhaladásban, vagy csak a látványt tuningolják. Van még két dolog, amiket szerezhetünk a ládákból, az egyik azok a csillagok, amelyekből összesen 30 van a játékban, és vannak a kártyák, amiket majd egy, a kalandunkat keresztező városban tudunk használni egy egyedi kis kártyajátékban.

Ennek 4 nehézségi fokozata van, de egyik sem igazán nehéz. Röviden arról szól hogy van egy 3×3 as tábla, amire kártyákat helyezel, ezek a kártyák a játékban előforduló lényeket ábrázolják, és mind a négy oldalán van egy szám 1-től fölfele, és ahogy lerak az ellenfeled egy kártyát, 3-as számmal a jobb oldalán, úgy tudsz pontot szerezni, hogy mellé raksz egy olyan kártyát, amelynek a bal oldalán van egy 3-asnál nagyobb szám.

Ezeket a ládákat a legtöbbször kikerüljük, vagy elmegyünk mellettük, ezért érdemes körültekintően barangolni a világban, ráadásul némelyiket elég nehéz megszerezni, de ha igazán otthon vagy a kalandjátékokban, nem fognak különösebb problémát jelenteni. Egyébként csillagok és kártyák nélkül is tökéletesen végig lehet vinni a játékot, amik kellenek a ládákból, azokat a játék során úgy is megtalálod.

Maga a világ és a felépítése nagyon emlékeztet a Legends of Zeldára, és itt is a főszereplő egy ifjú szőke harcos. A történet egész jól fel van építve, igaz nem kapott olyan nagy hangsúlyt, mint az, ahogy a játék fejlődik, de bőven elég ahhoz, hogy mégis el tudjunk benne merülni. Kétfajta harcrendszerrel találkozhatunk: az egyikkel akkor, amikor a világtérképen közlekedünk, mert ekkor belefuthatunk különböző ellenségekbe, és körökre osztott csatát kell megvívnunk, vagy akár el is futhatunk, de nem okoznak ezek sem különösebb kihívást, csak talán a játék elején, amikor egyedül küzdünk harcosunkkal, és már elfogyott az életerő-elixírünk. Később csatlakozik hozzánk egy mágus, ketten pedig már nem okoz gondot egyik hasonló harc sem.

A másik harci mód pedig amikor kisebb területeken, városokban vagy barlangokban vándorlunk, és csontvázakkal, mágusokkal, denevérekkel kell megküzdenünk, akárcsak egy jó kis hack&slash játékban. Az irányítás az elején kifejezetten idegesítő volt, és itt látszik csak igazán, hogy egy PC-s adaptációról van szó, mert olyan, mintha nyilakkal irányítanánk, ám ez telefonon kissé zavaró tud lenni. De szerencsére kicsivel később megkapjuk a szabad irányítást, amivel még mindig nem lesz könnyű a dolgunk, de ez a verzió mégis sokkal használhatóbb. A játék zenéje valami hihetetlenül hangulatos, magával ragad a városokban, kalandozás vagy éppen harc közben.

Ez az a játék, amely minden régi motorosban kellemes élményeket idézhet fel a régi szép időkből, de ugyanígy ajánlom a fiatalabbaknak, hogy betekintést nyerhessenek a régmúlt korszak kalandjátékaiba. Az elején kicsit zavaró volt az irányítás, néha kevés helyen tudunk menteni, de később egész jól be vannak osztva az ellenőrzőpontok. A történet kissé rövid és egyszerű volt nekem, ez látszik azon is, hogy az egész újrapróbálkozásokkal együtt körülbelül 4-5 óra alatt simán végig játszható, de ez attól is függ, mennyit kalandozunk, ládákat keresgélve.

Értékelés: 7/10

Translate »