Helldivers – Játékteszt

Gyere leendő katona, csatlakozz a „pokolbúvárok” elit alakulatához! Meg kell védened a Szuper Föld népességének biztonságát, hogy nyugodtan és békében éljünk (nem mellesleg a demokrácia érzékeny pilléreinek a fennhatóságát is ki kellene terjeszteni)!

Ilyen és ehhez hasonló toborzópropaganda jeleneteivel indul a pokoli túra. Melyben kizárólag a PlayStation-tulajok vállalhatnak szerepet (PS3, PS4 és PS Vita), ráadásul cross-multiban.

A játékot jegyző Arrowhead már bebizonyította, hogy a kooperatív móka nagyon is élvezetes (Magicka). Ez a Helldivers-nél sincs másképp. Bizonyára belőlük is nagyszerű élményeket váltott ki a Csillagközi Invázió című remek sci-fi mozi. Hiszen a stílusjegyek csaknem 100%-ig megegyeznek. A történet egyszerű és tömör, mindenki számára gyorsan elfogadható (bőven elég erről annyit tudni, ami a bevezetőben olvasható). Ami egy olyan mérhetetlenül akciódús játékmenettel párosul, amitől még a filmből ismert Johnny Rico gatyája is leszakadna.

A kiképzés után közvetlenül a saját űrsiklónk hídján találjuk magunkat. Itt tudunk csatlakozni meccsekhez, fejleszteni a felszereléseinket, és nem utolsó sorban olvasgatni a levéltárban a kialakult helyzetről. Taktikai és stratégia tanácsokról, sőt még az idegen erőkről is részletesebb képet kaphatunk, ha ezt fellapozzuk. Összesen három fronton harcolhatunk, háromféle idegen erő ellen. Ezek a „Rovarok”, a kiborgok és egy kicsit fejlettebb faj (Illuminate), akik már pajzzsal és különféle lézerfegyverekkel is rendelkeznek. Lényeges, hogy fajokon belül is vannak rasszok. Jóval nehezebb dögökkel is fogunk találkozni a kisebb őrszemeknél, akiket csak taktikusan lehet kifilézni. Ilyen volt például, amikor egy rovarok által megszállt bolygón kellett a fegyverünk segítségével elmagyarázni az ízeltlábúaknak, hogy mi az a demokrácia. A kivonulási ponthoz érkezve várt ránk egy óriási páncélozott bogár, akit csak a potroha végén lehetett sebezni. Egyszerűen képtelenek voltunk megkerülni, de valakinél egy mágnes fegyver volt, ami annyira bitang, hogy ezt az egyedet is megbénítja. Ezzel pár másodpercnyi előnyhöz jutatta a csapatot. Épp annyihoz, amennyi az altáj szétlövéséhez elegendő. De akadnak ennél komolyabb csapatmunkát igénylő helyzetek is.

A felszerelésünket is ehhez igazíthatjuk. Nem csak a sokféle fejleszthető puffantót, hanem különleges támogatásokat is, amiket különféle gombkombinációkkal kell majd aktiválnunk. Senki ne aggódjon, ez az aktiválási mód nem lesz frusztráló (inkább hozzátesz az élményhez). Lehívhatunk golyószórós tornyot, különféle műholdas rakétákat, bombákat, de még egy brutális gépágyúval rendelkező, nagy robotot is. Azt is megtehetjük, hogy egy erős vérttel ellátott csapatszállítóval végiggurulunk a térképen, és csak ott állunk meg, ahol kell. A játék egyébként a már jól ismert szintlépéses rendszert alkalmazza. Ez alapján kapjuk meg a legjobb arzenálokat, plusz még fejlesztési pontokat is.

​

A játékterek, illetve maga a galaxis is megérdemel pár szót, mert megszámlálhatatlanul sok típusból építkezik. A pokolbakákkal megfordulhatunk éjszakai esős, sivatagos, vagy éppen havas pályán is, ahol a térdig érő hó is megnehezíti az előrenyomulást. Külön kiemelném, hogy amikor a kiszemelt bolygó közelébe érkezünk, láthatjuk más játékosok űrsiklóit (ez is emel a hangulaton). A fejlesztők esélyt sem adnak arra, hogy megunjuk játékukat. Véletlenszerű eseményeket hoznak létre, ha egy planéta elesni látszik. Ezek kicsit nehezebb kihívásokat tartogatnak a játékosok számára, de a jutalom sem marad el. Megéri részt venni az ilyen spontán eseményeken.

Maga a játékmenet rettentő élvezetes, ilyen akcióorgiát tényleg csak a Csillagközi Invázióban látni (és az Aliens-ben). Özönlenek a minden irányból ránk vadászó rosszakarók, és a rájuk szegezett fegyverek is látványosan ontják magukból a lőszert. A képernyőn tényleg nem lesz sokáig nyugtunk. Jól kell helyezkedni, és oda kell figyelni egymásra, mert a baráti tűz jelen van és állandó. Voltak ebből haragos problémák is, de mindegy, nem kell a szívünkre venni. Hiszen ha nem tetszik a kompánia, akkor csatlakozunk másokhoz, vagy éppen a rendszerben lévő barátokkal is nyomulhatunk.

Hogy ne csak a jó tulajdonságokról legyen szó: semmi sem tökéletes. Ami felháborodásra adhat okot, az a nehézkes irányítás, és néha a kamera is hibázik (nem említettem még, de felülnézetből mennek a csatározások). A PS Vita-verzió helyenként nem volt folyamatos, lelassult pár jelenetnél. De a programozók így is jó munkát végeztek a kis gépre portolásnál. Összességében hálásak lehetünk nekik. Nagyszerű ízekkel fűszerezett kooperatív taktikai játékot kaphatnak a pénzükért a PlayStation tulajok a csak digitálisan megvásárolható produktum képében a PS Store-ban. Szóval gyerünk újoncok, irány a kiképzés, aztán a terep! Akad még bőven fertőzött égitest!

Értékelés: 9/10