Dynasty Warriors 8 Empires – Játékteszt

Már megszámolni sem tudom, hány dinasztia harcát követhettük eddig végig, de úgy néz ki, hogy lassan törvényszerűvé válik az alábbi formula. Minden Dynasty Warriors-játékot egy Empires-mellékszál követ. A bevezetőket pedig a teszt.

Azok kedvéért, akiknek a fenti brand neve semmit nem mond, egy gyors összefoglalóval nyitnék. A Dynasty Warriors-sorozat a legegyszerűbben úgy foglalható össze, mint egy „egy a sok száz elleni” küzdelmen alapuló, hack and slash akciójáték. Természetesen a fenti jellemzés erősen leegyszerűsítő jellegű, de felzárkóztatásnak megteszi. Alapvetően minden egyes pályán adott sok száz ellenfél, akikkel lényegében egyedül szállunk szembe (a seregünknek nevezett szerencsétleneket inkább nem jellemzem, de azért teszik a dolgukat ők is). Az Empires-szál pedig ugyanezt a formulát viszi tovább egy nagy adag stratégiai körítéssel.

A nyolcadik részben a játékosnak több lehetősége is van, játszhat akár hűséges alattvalóként vagy szabadúszóként bármelyik dinasztiánál, ráadásul saját karaktereket is létrehozhatunk. A cél természetesen marad: egy lobogó alatt egyesíteni Kínát. Ehhez számos lehetőség áll rendelkezésre, és relatíve sokat fogunk a diplomáciai körökben is tevékenykedni. A harctéren kívül lehetőségünk van továbbá a saját tartományainkat fejleszteni, a seregünket megerősíteni, hátba szúrni feletteseinket, röviden tehát egy elég kiterjedt stratégiai rendszerről beszélhetünk. Nyilván amikor egyedül kezdünk ügyködni (akár átvesszük a hatalmat, akár magunk alakítunk egy új frakciót, akkor kezdődik meg az igazi móka. Nem mindegy például, hogy milyen gyorsan és mikor terjesztjük ki birodalmunk határait. Egy gyenge sereggel rövid idő alatt képesek lehetünk arra, hogy gyorsan terjeszkedjünk, ugyanakkor a megszerzett birodalom megvédésére nem biztos, hogy elegendő erőnk marad majd. Természetesen nem kell Total War szintű mélységeket várni a játéktól, de határozottan finom fűszer az alapvető formulához a játék ezen része.

​

Megijedni azért nem kell a fentiektől, nem Dynasty Warriorsról beszélnénk, ha a harc nem lenne jelen. Előbb-utóbb mindenki megunja a hatalmi játszmákat, és ilyenkor következik a jól bevált agresszív véleménycsere, azaz a háború. A csaták kellően tágas harctereken zajlanak, a gyors közlekedést pedig saját hátasunk szolgáltatja, így könnyen vághatunk utat céljaink felé. A programban számos harcmodor kapott helyet, látványosabbnál látványosabb kombinációkkal irthatjuk az ellenfél seregét. Ezenfelül a helyzetnek megfelelően direkt parancsokat is osztogathatunk saját embereinknek, bár személy szerint én lényeges változást ezek után sem tapasztaltam. (Hozzá kell tenni, jó Rambo módjára, széles vigyorral az arcomon estem neki a harcnak, és nem nagyon érdekeltek a saját embereim, maguktól is tették ők azt, amire ki lettek képezve.)

Nem beszéltem még a játék grafikai oldaláról, sokat mondjuk nincs is mit beszélni róla. A játék se nem ronda, se nem szép, valahol az elfogadható határán mozog. A karakterek tisztességesen ki vannak dolgozva, és a környezet is látványosra sikeredett, de hát a pergő akció közben nem éppen erre fogunk figyelni. Zeneileg a játék hozza a kötelezőt, kellemes rockos körítéssel és néhány autentikus számmal. 

A Dynasty Warriors-sorozatot mindig is furcsa kettősség jellemezte. Azok a játékosok akik egy kiforrott, Devil May Cry szintű harcrendszerre számítanak, nem itt fogják megtalálni a számításukat, ugyancsak nehéz elképzelni a keményvonalas stratégákat, ahogy csillogó szemmel állnak majd fel kedvenc programjuk elől ezért a játékért. Egy furcsa, se teljesen ilyen, se teljesen olyan mixről beszélünk, RPG-elemekkel, amelyek egy meglehetősen vékony rétegnek szólnak. Mégis, valahogyan működik a dolog, még ha bizonyos idő után repetitívvé is válhat a játék. 

Összefoglalva tehát egy kellemes alkotásról beszélünk, a nyári uborkaszezonra pedig tökéletes kikapcsolódást nyújthat. A sorozat rajongóinak kötelező darab, és az újaknak is érdemes egy próbát tenni vele, hátha bejön nekik ez a keleti recept.

Értékelés: 7/10