Atelier Ayesha Plus: The Alchemist of Dusk – Játékteszt

A kedves gyógyfüves lány, Ayesha élete gyökerestül felfordul, amikor halottnak hitt testvéréről kideríti, hogy életben lehet, és megmentheti. Hősünk felkerekedik, hogy mindenáron visszaszerezze húgát, megannyi csatán és kalandon keresztül.

Ugyan sablonokra építkezik az Atelier Ayesha Plus: The Alchemist of Dusk története, mégis a Gust embereinek sikerült egy érdekes, jól megírt történetet kerekíteniük, kellően jól felépített karakterekkel kiegészítve azt. Ezért a kissé naiv, szeretetreméltó főhősnő mellett remekül megfér a zabolátlan varázslólány, az önmagával eltelt, de jóságos bolttulajdonos is. 

A párbeszédek néha úsznak a szirupban – ami a műfaj egyik sajátja, nincs mit tenni –, ugyanakkor szerencsére nem lesznek dögunalmasak, vagy épp értelmetlen töltelékek. Külön kiemelném a szinkront, ami kiválóan sikerült.

Ayesha tehát elindul segíteni testvérének, ez pedig azt jelenti, hogy viszonylag nagy bejárható területtel és megannyi kisebb és nagyobb küldetéssel lesz dolgunk. A helyszínek között gyors utazásokkal tudjuk csökkenteni a távot – az idő azonban múlik, erre figyeljünk, ugyanis fontos tényező a játékban –, ezt érdemes kihasználni, és minél gyakrabban betérni a kedvenc helyeinkre, adni-venni, illetve belevetni magunkat az alkímiába. Utazásaink emlékeit rögzíthetjük egy naplóban – megfelelő mennyiségű pont elérése után –, ami nagyon ötletes adalék az olyan mellékes dolgok mellett, mint például az összegyűjthető képdarabkák.

Az Atelier Ayesha: The Alchemist of Dusk PS Vita-portjára is igaz az, hogy ami a nagy testvéren kicsit kevésnek bizonyult, az kézbe véve remekül működik. Adott egy játék, amely nem próbál a végletekig bonyolult lenni, ugyanakkor még valódi tartalmat is kínál. Ahogy a címből sokan sejthetik, az alkímia a játék legfőbb pontja, voltaképp rá vagyunk kényszerítve, hogy az üst fölé görnyedve alkossunk, amihez remek kezelőfelületet és pont annyi szabadságot kapunk, amit elvárnánk, és ami még nem megy át frusztrációba. Rengeteg összetevő és recept áll a rendelkezésünkre, amit a boltban, illetve utazásaink során szerezhetünk be. Külön öröm, hogy alkímiai tudásunkat nem csak az üzletelésben és a harcban, hanem egyéb módokon is tesztelhetjük, például egy árverésen, ahol a legütősebb cucc nyer, a közönség szavazata alapján.

Ha a történet vonalát követjük, és bóklászunk, biztos, hogy harcba fogunk botlani. A csata a körökre osztott rendszer szerint működik, vagyis először az egyik fél dönti el, mit csinál – támad, életet tölt… –, aztán pedig a másik, ami így megy addig, amíg egyikük nem veszít. Már a játék elején társakra találunk, így szerencsére ritkán kell egyedül csatároznunk, ráadásul az idő előrehaladtával egyre több és változatosabb szövetségesre tehetünk szert.

A játék grafikája átlagos. A karakterek jól animáltak, viszont a világ eléggé puritán. Bőven elbírt volna még a rendszer kétszer ennyi tereptárgyat, amik lehetnének szebben kivitelezettebbek, egyszóval nem most fog igazán megizzadni a PS Vita, az biztos. A kamera fölött nincs túl sok hatalmunk, így nem igazán csodálhatjuk meg közelebbről a kellően erős fantáziával kreált – ez némi vigaszt nyújt a kinézet fölötti hümmögésre – szereplőket, helyszíneket. Sajnos viszonylag sokszor találkoztam bosszantó grafikai bugokkal – földbe süllyedő szereplők és társai –, tárgyakba való beakadással, de szerencsére sosem jöttek elő olyan helyzetben, amikor akár egy csata látta volna kárát.

Az Atelier Ayesha Plus: The Alchemist of Dusk néhány bosszantó tulajdonságát leszámítva remek vétel PS Vitára. Nem túlbonyolított, így a téma iránt érdeklődő, de még tapasztalatlan játékosok is bátran tehetnek vele egy próbát, ugyanakkor kellemes kikapcsolódás a veteránoknak is, akik egy kis felüdülésre vágynak. Ráadásul a Vita-tulajok megannyi plusz tartalommal, DLC-vel, ruhákkal stb. szerezhetik be a PSN kínálatából.

Értékelés: 7,5/10