Hotaru no Nikki: The Firefly Diary – Játékteszt

Egy újabb exkluzív címmel bővült a kicsi, ámde erős PlayStation Vita. De mielőtt belemennék a részletekbe, egy fontos dolgot kell tisztázni. A htoL#NIQ: The Firefly Diary nem egy JRPG, hanem egy ügyességi platformerjáték, és abból is az egyik legjobb.

Benne Miont, a kislányt kell végig kísérnünk a sötétség és az emlékfoszlányok romos labirintusán. Ugyanis Mion amnéziában szenved. Ebben a külső világban felébredvén Mion kicsit megnyugszik, és egy hangyányit lelkesebben lép rá az amnéziából kivezető útra, amikor meglátja első útitársát, Lument. Lumen egy titokzatos szentjánosbogár, aki fénnyel lát el bennünket. De itt még nincs vége az aktívan irányítható karakterlistának. Ugyanis megjelenik Umbra is. Őt inkább mondanám a főhősünk egy entitásának, mintsem egy másik szentjánosbogárnak, de ő csak az árnyékban érzi magát otthon, és ott tud segítségünkre lenni. Míg Lumen megteremti a fényt és ezzel az árnyékokat is, Umbra ezek kivetülésein keresztül tudja megváltoztatni a platformok és különféle kapcsolók helyzetét. Sőt, egy szusszanásnyi időre még a rosszakarók figyelmét is eltudja terelni.

Most már együtt a kis kompánia. Ahol barátok is vannak, ott ellenségből, illetve ellenfelekből sem lesz hiány. Ezek, pedig a főszereplőnk fantáziájának legsötétebb sarkaiban élnek. Nevezzük őket „árnyfattyaknak”. Velük találkozhatunk a különböző pályaszakaszokon, amik szintén ötletesen lettek megalkotva. Az egyes szintek teljesen átadják a látványt, egy kislány képzelgéseinek félelmetes, rettenetes oldalát. A játék első pár fejezete komor és kilátástalan, aztán továbbhaladva ez csak erősödik, míg annyira depresszívvé válik a környezet, hogy utána kétségbeesetten és gyorsan túl akarunk lenni az adott hangulati szakaszon. Ehhez hozzájárul a helyenként felbukkanó felakasztott kislányok látványa és a nagyon lassú, hatásos zene (ez megviseli a szivárványcsúszdákon lecsúszó csillámpóni látványához szokott lelkületűeket… pl. engem is).

:galeria:

Személyes kedvencem az a rész, ahol pszichedelikus állapotba kerülünk egy gomba hatására. Mion pupillái tágra nyílnak, és az irányítás abszolút a feje tetejére áll. A kis kalapos növény miatt elkezdünk Lumen elől menekülni, úgy kell végigterelgetni főhősünket az akadályokon. Mígnem eljutunk egy főellenséghez, amely az előbb említett depresszív hangulati állapotot csak hatványozza (csillámpóni, csillámpóni, csillámpóni…). Lesz több izzasztó eset is, ahol le kell gyűrnünk nagyobb lényeket. De ha már kedvencek, akkor essen szó a helyszínekről is. Egy-két szakasz hasonlít a Limbóban látottakhoz. Látványilag elég jól állunk, még akkor is, ha csak a második dimenzió adott a barangolásra.

A történet előrehaladtával a világ is változik, megfordulhatunk kicsit természetesebb, fákkal teli erdős terepen is. Itt például nem sok időt tölthetünk el, de ez épp elég ahhoz, hogy kicsit nyugodtabb állapotba kerüljünk. De lesz itt még egy régi elhagyatott gyártósor és sötét barlangképződmények is. Ami közös ezekben, hogy majdnem minden térképen felkutathatunk lila fényt árasztó kis „emlékvirágokat”. Ezeket aktiválva Mion egy 16 bites interaktív múltidézésébe kerülünk, amiből többet is megtudunk a kislány eddigi életútjáról és a jelenlegi események kiváltó okairól. Szóval érdemes felkeresni az emlékvirágokat.

Az elhibázott megoldások felett sem szabad elsiklani, amik közé sajnos az irányítást is odasorolhatjuk. Karakterünk nagyon lassan mozog, annyira lassan, mint egy szabadnapos csiga. Ez betudható annak, hogy egy bizonytalan kislány szenvedéséből kell kievickélnünk. Szerencsére a beállítások között át lehet kapcsolni érintésvezérlésről az analóg karral való mozgatásra (szükség is lesz rá, ha nem akarjuk kedvenc handheldünket darabokban viszontlátni egy „idegből” előidézett „baleset” okán).

Összességében egy jól megírt, japánságoktól nem mentes, közepesen hosszú történetet kapunk, kellőképpen nehéz fejtörőkkel. Én nem ajánlanám ezt a produktumot utazás közben, arra vannak ennél jobb szellemi termékek. Inkább egy félhomályos szobában, fejhallgatóval, sokkal élvezetesebb időtöltést nyújt.

A kíváncsiskodók is kipróbálhatják a játékot. De az nem egy mezei demó formájában érhető el. Ennél sokkal kreatívabbak voltak a készítők. A hivatalos honlapon beleugorhatunk az ébredésünk utáni pályaszakaszba. Sőt, ha sikeresen teljesítjük, akkor jutalom is üti markunkat. Tehát nyomás a böngésző! Tényleges végszónak pedig hozzátennék még annyit, hogy várjuk csak végig azt a bizonyos legördülő névlistát a játék végén.

Értékelés: 8/10