10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Ritka kincset hozott el nekünk az idei tavasz! Azok, akik egy videojátéktól elvárják, hogy igazi érzelmeket és valódi értékeket közvetítsen feléjük, tökéletesen megtalálják majd számításukat a Moon Studios játékában.

Nibil erdeje haldoklik. Egy szörnyű vihart követően az erdőnek életet adó fa elveszítette egyik fénylő levelét. A lehulló levélre Naru talált rá, s mikor kezeibe vette, a levél megmutatta igazi arcát. Ő volt ugyanis Ori, az erdő őrző szelleme, játékunk főhőse. A prológusban (melyre a készítők nem sajnálták az időt) megismerhetjük a macskaforma Ori és nevelőanyja Naru hétköznapjait. Felváltva irányíthatjuk őket mindennapi tennivalóik közben, ezáltal gyorsan kialakul egyfajta kapocs a játékos és a szereplők között. Éppen ezért lesz fájó a gyorsan bekövetkező kataklizma, mely alatt Ori elveszíti nevelőanyját és kis híján az életét is. Már ez alatt a körülbelül tíz perces bevezető alatt is olyan dózisban kapjuk az érzelmi töltetet, hogy az több mint meglepő, napjain játékfelhozatalának tekintetében. A tényleges kaland itt veszi kezdetét, mikor a másodszorra is elárvult Ori elindul, hogy megmentse pusztulásra ítélt otthonát, az erdőt. Útja során pedig végigkíséri őt nemezisének, Kurónak, az óriási sötét bagolynak a tekintete is.

Az Ori and the Blind Forest egy Metroidvania (más néven Castleroid) típusú 2D platformer-kalandjáték. Fő küldetésünk három őselem felkutatása lesz. Mindhárom esetben első lépésként, meg kell szerezünk a „fény elemeinek” (víz, szél és melegség) lelőhelyéhez tartozó kulcsot, majd az elem megszerzése után jön egy adrenalinpumpáló menekülő szakasz. Mindehhez a fő segítséget rögtön a játék elején kapjuk meg Sein, az apró fénygömb személyében. Ő lesz társunk és egyben vezetőnk is.

Legyőzött ellenfeleink után tapasztalati pontokkal fogunk gyarapodni, melyekért abilitypontok ütik majd a markunkat. Ezeket egy három ágú képességfán költhetjük el. Alapvetően támadó, védekező és a játékmenetet megkönnyítő (pl.: felszedhető tárgyak megjelennek a térképen, az XP-gömbök felénk fognak úszni stb.) képességek közül válogathatunk. Ezek közül egyik sem létfontosságú, de az általuk megszerezhető előny kézzel fogható lesz (a dupla ugrást felváltó triple jump az első, aminek megszerzésére véleményem szerint először rá kell startolni).

Ezekre az előnyökre pedig támaszkodni is fogunk, ugyanis a játék embert próbálóan nehézre sikerült. Pixelpontosnak kell lennie minden ugrásunknak, elég egy apró hiba, és máris kezdhetjük a legutolsó mentési ponttól. Ez pedig sokszor meg fog történni, a játék számolja is a halálokat, ez a számláló pedig nálam az első végigjátszás után több százat mutatott. Külön érdekesség maga a mentési rendszer, mely teljesen szabad kezet ad a játékosnak. Az egyébként manaként is szolgáló kék fénygömbök segítségével, mi magunk rakhatjuk le a mentési helyeket, bárhová, ahová tetszik, feltéve, hogy biztos a lábunk alatt a talaj és nincs ellenség a közvetlen környezetünkben. A több mint tíz órás játékidő közel felétől már nem lesz ezzel gondunk, azonban a kezdetekben még csak nagyon alacsony mennyiségű kék gömb áll rendelkezésünkre, így azokkal okosan kell gazdálkodunk.

A pontokért feloldható extra tulajdonságok mellett, kalandjaink bizonyos pontjain új, a játékmenetet gyökeresen megváltoztató skilleket is meg fogunk szerezni. Ezekkel pedig mindig új kihívások is érkeznek. A kevésbé izgalmas falmászás, levegőben vitorlázás és hasonlók mellett kiemelendő a Daze skill, melynek többféle hasznát is fogjuk venni. Eltéríthetünk vele lövedékeket, szakadékba lökhetjük ellenfeleinket, elmozdíthatunk tárgyakat és saját mozgásunkat is egy teljesen új szintre emelhetjük. A képesség lényege a következő: célpontja lehet ellenfél, lövedék és egyes tereptárgyak is. Az adott objektum közelében a megfelelő gomb (Xboxon az Y) lenyomásával kimerevedik a kép, nekünk pedig pár másodpercünk van megadni, Ori milyen irányba vetődjön tovább, új lendületet kapva a képességtől. Az objektum (legyen az akár ellenfél, akár lövedék), mellyel kapcsolatba léptünk, pedig pontosan az ellenkező irányba fog elmozdulni, ugyanakkora erővel, mint főhősünk. Első hallásra talán bonyolultnak tűnhet, de hamar hozzászokunk, hogy teljes barlangrendszereket ezzel a technikával járjunk be. A mentési rendszer mellett ez az egyik legkreatívabb metódus a játékban.

A játéktérül szolgáló erdő hatalmas és telis-tele van titkokkal. Gyűjthetünk zöld és kék gömböket, ezek életerőnk és manánk maximális mértékét növelik meg. Ezeken felül tapasztalati és képességpontokat rejtő gömböket és gyógyító kutakat is kereshetünk, az új skilleket adó fákról már nem is beszélve. Gyakran kell majd visszatérnünk korábban felfedezett területekre, hogy pár otthagyott gömböt már újonnan megszerzett képességeink segítségével begyűjtsünk.

Az Ori and the Blind Forest szemkápráztatóan gyönyörű világgal rendelkezik, kétdimenziós platformerben ilyen látványvilággal még nem találkozhattunk. Az erdő minden régiója markánsan megkülönböztethető, mégis egy koherens egészet alkot. A csodás grafika mellett egy lépéssel sem marad el a fülbemászó muzsika. A hang és a képi világ, a nagyzenekari dallamok és az erdő káprázatos színei mind-mind megerősítik azt a konzekvenciát, melyet a kristálytisztára csiszolt játékmenet és a remek történet már felvezetett: megéri egy játékot négy évig fejleszteni! Megéri olyan sztorit alkotni melyben valóban meglepő fordulatokkal találkozhat a játékos.

A barátság, az anyai szeretet és önfeláldozás története az Ori and the Blind Forest. Fogást találni rajta közel lehetetlen feladat, egyetlen probléma csak a meglepően magas nehézségi faktor lehet, de senki se hagyja, hogy ez egy pillanatig is eltántorítsa a játéktól. Lehet, hogy majd egy adott pályarészt közel harmincszor is újra kell próbálnotok, de higgyetek nekem, megéri a fáradozást, mert egy olyan történet részesei lehettek, mely gond nélkül megállná a helyét akár a filmvásznon is.

Őszintén remélem, hogy a Moon Studios hasonló instant klasszikusokkal fogja a játékosokat megörvendeztetni a jövőben is. Én szívesen várok rá újabb négy évet.

Értékelés: 9,5/10

Legfrissebb bejegyzések

Jövő nyáron jön a Rosszfiúk 2, most viszont itt a szinkronos előzetese

A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…

2024-11-22

Monarchy – Teszt

Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…

2024-11-21

Befutott a Mission Impossible – A végső leszámolás szinkronos előzetese

2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…

2024-11-21

Riven – Játékteszt

Egy régi klasszikus átültetve a modern korba.

2024-11-21

Neva – Teszt

A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…

2024-11-20

Alchemist: The Potion Monger – játékteszt

Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!

2024-11-19