Ismerjétek meg Zaket: a Frog nevű űrhajó takarítóját, aki szíve mélyén maga is inkább vadász lenne, és saját kalandokra vágyik.
Ez a nap is úgy indul számára, mint a többi, laza takarítással, ám amikor meglátja a nagy vadászok képét az előcsarnokban, úgy gondolja: mit árthat néhány, a seprűvel végzett harcmozdulat. No igen, ha nem találná el a raktér kioldójának gombját, amivel nem csak a rakományt, de a teljes legénységet a világűrbe lövi, és ezzel valóban útjára indítja élete talán legnagyobb kalandját.
A Flyhunter Origins egy kedves, kimondottan jópofa játék, az átvezető videókból süt a humor, és a megvalósításuk olyan, mint egy jobb Pixar animációs film. Valahol az egészről a már sok helyen és platformon bizonyított Jak & Daxter és Ratchet & Clank játékok ugranak be, valószínűleg ezekből is merítettek kicsit a készítők. A Flyhunter Origins eredetileg mobiljáték volt, később ültették át hőn szeretett PC-s platformunkra, ám a minőségén szerencsére ez nem látszik, akár kontrollerrel, akár billentyűzettel játszva élvezetes marad.
Játékmenetét tekintve egyszerűbb platformer, így a kisebbeknek is ajánlott, könnyen bele lehet tanulni. Az ellenfélnek szánt rovarokat agyoncsapva (mi mással, mint egy több szinten fejleszthető légycsapóval) biomasszát nyerünk, amivel a checkpointként funkcionáló klónozógépet és a hátunkra szerelt jetpacket üzemeltethetjük, a karakter fegyvereinek fejlesztésére fordítható tojásokat viszont elszórva találjuk, akár rejtett helyeken is, így minden pálya célja ezek begyűjtésének maximalizálása. A játék elején jobban oda kell figyelnünk, de ahogy erősödik Zak, úgy lesz egyre könnyebb a harc is, lévén olyan pókokat is agyonvághatunk végre, akiket a kezdetekben inkább csak kikerültünk. Idővel megszerezzük második fegyverünket is, egy sokkolót, amellyel, könnyen kitalálható módon, az ellenfeleket tudjuk pár másodpercre mozdulatlanná tenni, így egyszerűbb célponttá téve őket.
Noha maga a játék egyszerű, azért nem véletlen, hogy elég sűrűn lettek elszórva a mentőpontok. Egy-egy rosszabb ugrás, amelynek a végén a vízbe érkezünk és megfulladunk, vagy egy gonoszabb módon elhelyezett ellenfél, és máris megvan a gond. Szerencsére többszöri próbálkozásra sem lesz kimondottan frusztráló a dolog, inkább a motivációt éreztem, hogy túljussak az adott szakaszokon, és megtaláljam a legmegfelelőbb megoldást. Helyenként boss-harcokra is sor kerül, ám itt nem a más játékokban megszokott dologra kell gondolni: amint megtaláljuk az elveszett rakományunk egy darabját (nevezetesen valamilyen óriási rovart), egy üldözés veszi kezdetét. Célunk, hogy a rovar után repülve utolérjük azt, és lecsapjuk a földre, majd visszateleportáljuk magunkat a zsákmánnyal a hajóra. Meghalni nem lehet közben, maximum időben lesz több vagy kevesebb a véghezvitel, ügyességünktől függően.
Néhány pálya elteltével megjelenik egy másik játszható karakter is, a hajó kapitánya, egy hölgyemény személyében. Innentől a történet kettőjük között váltakozik a végéig. A női karakter valahogy kevésbé szerencsétlen, már az elején erősebbnek érezzük, hála a fegyvereinek. Játékmenet szempontjából viszont nincs igazi változás, maximum a helyszínekben és ellenfelekben, lévén Zak a természetben hadakozik, a hölgy viszont valami idegen űrhajón, robotokkal, repkedő robot-szemekkel. Ezeken a helyeken a mozgó platformok miatt az időzítésre is jobban oda kell figyelnünk.
Összességében elmondható, hogy egy kimondottan kellemes játékkal volt dolgom, főleg azt figyelembe véve, hogy a fejlesztők első játékáról beszélünk. Grafikailag nem kell csodára számítani, inkább egy erősebb PS2-es címre hasonlít, főleg a hátterek terén. De kisebb gyerekeknek vagy gyermeklelkű felnőtteknek, akik már hiányolnak egy kis ugrabugrát, maximálisan ajánlott darab. Én jól szórakoztam vele, hála a kicsit bárgyú, de szerethető karaktereknek, a humornak és a kellően adagolt nehézségnek. Kicsit több változatosság, szebb grafika jobbá tette volna, de majd legközelebb. Az alapok már megvannak.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!