Kategóriák: CikkekMobil tesztekPC tesztekVita

Flyhunter Origins – Játékteszt

10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Ismerjétek meg Zaket: a Frog nevű űrhajó takarítóját, aki szíve mélyén maga is inkább vadász lenne, és saját kalandokra vágyik.

Ez a nap is úgy indul számára, mint a többi, laza takarítással, ám amikor meglátja a nagy vadászok képét az előcsarnokban, úgy gondolja: mit árthat néhány, a seprűvel végzett harcmozdulat. No igen, ha nem találná el a raktér kioldójának gombját, amivel nem csak a rakományt, de a teljes legénységet a világűrbe lövi, és ezzel valóban útjára indítja élete talán legnagyobb kalandját.

A Flyhunter Origins egy kedves, kimondottan jópofa játék, az átvezető videókból süt a humor, és a megvalósításuk olyan, mint egy jobb Pixar animációs film. Valahol az egészről a már sok helyen és platformon bizonyított Jak & Daxter és Ratchet & Clank játékok ugranak be, valószínűleg ezekből is merítettek kicsit a készítők. A Flyhunter Origins eredetileg mobiljáték volt, később ültették át hőn szeretett PC-s platformunkra, ám a minőségén szerencsére ez nem látszik, akár kontrollerrel, akár billentyűzettel játszva élvezetes marad.

Játékmenetét tekintve egyszerűbb platformer, így a kisebbeknek is ajánlott, könnyen bele lehet tanulni. Az ellenfélnek szánt rovarokat agyoncsapva (mi mással, mint egy több szinten fejleszthető légycsapóval) biomasszát nyerünk, amivel a checkpointként funkcionáló klónozógépet és a hátunkra szerelt jetpacket üzemeltethetjük, a karakter fegyvereinek fejlesztésére fordítható tojásokat viszont elszórva találjuk, akár rejtett helyeken is, így minden pálya célja ezek begyűjtésének maximalizálása. A játék elején jobban oda kell figyelnünk, de ahogy erősödik Zak, úgy lesz egyre könnyebb a harc is, lévén olyan pókokat is agyonvághatunk végre, akiket a kezdetekben inkább csak kikerültünk. Idővel megszerezzük második fegyverünket is, egy sokkolót, amellyel, könnyen kitalálható módon, az ellenfeleket tudjuk pár másodpercre mozdulatlanná tenni, így egyszerűbb célponttá téve őket.

Noha maga a játék egyszerű, azért nem véletlen, hogy elég sűrűn lettek elszórva a mentőpontok. Egy-egy rosszabb ugrás, amelynek a végén a vízbe érkezünk és megfulladunk, vagy egy gonoszabb módon elhelyezett ellenfél, és máris megvan a gond. Szerencsére többszöri próbálkozásra sem lesz kimondottan frusztráló a dolog, inkább a motivációt éreztem, hogy túljussak az adott szakaszokon, és megtaláljam a legmegfelelőbb megoldást. Helyenként boss-harcokra is sor kerül, ám itt nem a más játékokban megszokott dologra kell gondolni: amint megtaláljuk az elveszett rakományunk egy darabját (nevezetesen valamilyen óriási rovart), egy üldözés veszi kezdetét. Célunk, hogy a rovar után repülve utolérjük azt, és lecsapjuk a földre, majd visszateleportáljuk magunkat a zsákmánnyal a hajóra. Meghalni nem lehet közben, maximum időben lesz több vagy kevesebb a véghezvitel, ügyességünktől függően.

Néhány pálya elteltével megjelenik egy másik játszható karakter is, a hajó kapitánya, egy hölgyemény személyében. Innentől a történet kettőjük között váltakozik a végéig. A női karakter valahogy kevésbé szerencsétlen, már az elején erősebbnek érezzük, hála a fegyvereinek. Játékmenet szempontjából viszont nincs igazi változás, maximum a helyszínekben és ellenfelekben, lévén Zak a természetben hadakozik, a hölgy viszont valami idegen űrhajón, robotokkal, repkedő robot-szemekkel. Ezeken a helyeken a mozgó platformok miatt az időzítésre is jobban oda kell figyelnünk.

Összességében elmondható, hogy egy kimondottan kellemes játékkal volt dolgom, főleg azt figyelembe véve, hogy a fejlesztők első játékáról beszélünk. Grafikailag nem kell csodára számítani, inkább egy erősebb PS2-es címre hasonlít, főleg a hátterek terén. De kisebb gyerekeknek vagy gyermeklelkű felnőtteknek, akik már hiányolnak egy kis ugrabugrát, maximálisan ajánlott darab. Én jól szórakoztam vele, hála a kicsit bárgyú, de szerethető karaktereknek, a humornak és a kellően adagolt nehézségnek. Kicsit több változatosság, szebb grafika jobbá tette volna, de majd legközelebb. Az alapok már megvannak.