Saints Row: Gat out of Hell és Saints Row IV: Re-Elected – Játékteszt

A srácok a Volitionnél elhatározták magukat az első két Saints Row-epizód után: elvetik a GTA-sorozatban megszokott hétköznapi gengszterkörnyezetet, és elindulnak a teljes őrület felé.

Ezt az ötletet el lehetett adni egyszer, majd kevés változtatással másodszor is. Lássuk el lehet-e adni ugyanazt a játékot harmadszorra is, ezúttal az újgenerációs remastered hullámot meglovagolva.

A Saints Row: The Third a 2011-es év igazi meglepetése volt. A széria hatalmas váltással elhagyta a GTA-klón státuszt, beteg poénokkal és popkulturális utalásokkal felfegyverkezve intézett teljes letámadást, és vitathatatlanul sikerrel is járt. A készítők azonban vérszemet kaptak, és alig két év alatt már érkezett is a számozott folytatás. A Saints Row IV gyakorlatilag egy vaskosabb DLC vagy küldetéslemez lett, helyenként már az arcátlanság határait súroló átemelésekkel az előző epizódból. Mindez persze nem csoda, az anyag az első tervek szerint tényleg csak egy kiegészítőcsomag lett volna, de a sorozat mögött álló pozitívan elborult elmék annyi anyagot termeltek ki magukból, hogy ekkora tartalom mellet jobbnak látták a cím mögé biggyeszteni a négyes számot. 2015 elején pedig megannyi társához hasonlóan a Saints Row negyedik része is megkapta nextgen felújított változatát. A telepítés után egyből szembetűnik, hogy két különálló játékot kapunk. A Re-Elected változat takarja a Saints Row IV felújított verzióját, DLC-kkel és egyéb nyalánkságokkal megspékelve.

A történet hozza a megszokott Saints-színvonalat. Az általunk irányított karakter, a Saints banda vezetése mellé (egy kellően epikus hőstett eredményeként) bezsebeli az Egyesült Államok elnöki pozícióját is. Az élet azonban a Fehér Házban sem fenékig szivar és ovális iroda. Egy idegen invázió elsöpri egész bolygónkat, főhősünk pedig egy, a Mátrixhoz hasonló virtuális világban tér magához. Ez a mesterségesen kreált város egy az egyben lemásolja a harmadik rész térképét, valamint az elvégzendő próbatételek nagy részét is. Az egyetlen igazi újítás a különböző szuperképességek megjelenése lett. Mivel a játék nagy részében az említett programozott környezetben fogunk tevékenykedni, a programkód megváltoztatásával módosítunk a terület szabályrendszerén és fizikáján is. Így tudunk majd hatalmasakat ugrani és emberfeletti sebességgel cikázni az utakon. Challenge-missziók terén maradtak a megszokottak, pár újítással. Ismét lesznek csak a tömény pusztításra koncentráló, valamint ügyességi-platformer feladatok is. Kiemelendő talán az a változat ahol rongybabaként kell vergődnünk, esnünk-kelnünk, pörögnünk és forognunk úgy, hogy a lehető legnagyobb sebzést és így a legtöbb pontot zsebeljük be, valamint a tény, hogy Professor Genki (a Saints Row ikonikus macskamaszkos figurája) arénái helyett ezúttal csupán karikákon kell átdobálnunk egyik szuperképességünk segítségével a különböző tárgyakat.

A történet remek (kifigurázza magát a zsánert, de korunk film- és játékfelhozatalának nagy része megkapja majd a magáét), de a kivitelezés borzasztó silány. A feladatok többségét már a harmadik részben is megismertük, esetleg megszerettük, de egy idő után mindenképpen meguntuk. Most ezekből kapunk újra egy adagot, ugyanabban a városban, csupán idegenek ellen. Hiába a humor, a remek zene és a tökéletes szinkronhang. Pár óra játék után meg fogjuk unni a teljes monotonitásba fulladt küldetések teljesítését és a szuperképességek fejlesztésére való clusterek gyűjtögetését.

Az újrakiadás megkapta a korábban megjelent két nagyobb kiegészítő csomagot, melyekkel pár órával kitolódott a játékidő, és el kell ismerni, különösen szórakoztatóra sikeredtek. Azonban az a grafikai fejlődés, amit egy újgenerációs változattól elvárnánk, itt nem érhető tetten. Mondhatni, a játék kifejezetten csúnya. A textúrák már az előző konzolgeneráción is kellemetlenek lennének. Az egyetlen különbség talán egy Xbox 360-as és egy Xbox One-os változat között a fényhatások tekintetében fedezhető fel.

No de van egy másik játékunk is a lemezen. Ez az új alkotás a Gat out of Hell névre hallgat, és (nem nagy meglepetésre) a Pokolban játszódik. A frappáns felvezetésben megtudjuk, hogy a legfőbb gonosz, vagyis Lucifer maga elérkezettnek látta az időt, hogy szeretett lányát férjhez adja. Ki más is lehetne megfelelőbb jelölt a nemes feladatra, mint a Saints banda vezetője! Egy rosszul elsült szülinapi buli után a főnök már a Pokolba is kerül, két társának pedig nem más jut osztályrészül, mint a közelgő esküvő előtt kimenteni őt.

Így keveredik az alvilági kalandokba a címszereplő Johnny Gat, valamint Kinzie. Egyetlen fő célt kapunk, törjünk minél több borsot Sátán orra alá, ezáltal nyerjünk meghívást az esküvőre, és ott végezzünk a sötétség fejedelmével. Ezt újabb challenge-ek sokaságának végigszenvedése útján érhetjük el, és immár a humoros főszálat is elfelejthetjük. Négy ikonikus alakkal találkozhatunk csupán a Pokolban, és tőlük szerezhetjük majd meg különleges képességeinket. Apropó képességek! Az óriási ugrások helyett most Sátán régi angyalszárnyait kapjuk meg, és ezekkel kellene a levegőben mozognunk. A repülés viszont nagyon frusztrálóra sikerült, elsajátítása embert próbáló feladat. A grafika pedig, ha lehet, még több szomorúságot fog okozni, mint az alapjáték esetében.

:galeria:

A Saints Row-sorozat utolsó manifesztációja a páratlan fekete humor és remek ötletek szerelemgyermeke, mely az elvégzendő feladatok mennyiségére és nem minőségére épít. Pár órára még a siralmas grafika ellenére is jó mókának bizonyulhat, azonban a mulatság hamar unalomba csúszik át. Szerencsére digitálisan a Re-Elected verzió és a Gat out of Hell „küldetéslemez” külön is megvásárolható, így ha valaki mindenképpen kíváncsi a túlvilági küzdelmekre, és az előző generáción már volt szerencséje a negyedik epizódhoz, nem kell a teljes csomagot beszereznie.

Reméljük, a Saints Row 5 (mert biztosan kapni fogunk folytatást) már egy, a kor igényeinek megfelelő motorral és kellőképpen változatos feladatokkal is rendelkezni fog.

Értékelés: 5,5/10