Darkest Dungeon – Játékteszt

A hősök kora lejárt, helyükbe a felbérelhető zsoldosok lépnek, akik minden munkát elvégeznek. Sokan elbuknak közülük, de páran felemelkednek, és legendák szólnak majd tetteikről.

A Darkest Dungeont elsőként PS4-es címként láthattuk, de szerencsékre a fejlesztők kihozták PC-re is, persze jó szokás szerint egyelőre csak a korai hozzáférés keretein belül, de így is látható, hogy egy feledhetetlen alkotással állunk szemben, amiben azért akadnak zavaró hibák.

Elsőként nézzük a történetet, ami kellő alaphangulatot ad az alkotásnak. Atyánk levelét kapjuk meg, aki arra kér minket, hogy térjünk vissza a birtokra, mert egy szörnyű tragédia következett be. Mi még arra emlékszünk, hogy egy nemes család sarjaként éltünk itt, de ez azóta megváltozott. A család széthullott, ráadásul apánk rátalált egy tekercsre, amely szerint két világot kapcsol össze ez az uradalom. Egyből ásatásba is kezd, aminek nem lesz jó vége, mert olyan szörnyűségek jönnek át azon az átjárón, amire senki sem számított. A birtok elhagyatottá válik, és minden bokorból valami veszély leselkedik az emberekre.

A fentiekből talán már átérződik az alapul szolgáló Lovecraft-hangulat. Ebbe csöppenünk bele mi, két zsoldos társaságában megérkezvén a megörökölt földre, amin jó pár lepusztult épületet találunk. A feladatunk az lesz, hogy a szörnyek és banditák hadát legyőzzük és a területekhez tartozó irányítókat eltegyük láb alól. Egyszerű ugye? Hát nem az.

A játék két stílust ötvöz: a Dungeon Crawlert és a Rogue-Like-ot. Az előbbi mentén nem egy nagy nyitott világot kapunk, hanem minden feladathoz egy véletlenszerűen összeállított térképen haladva kell adott küldetést teljesítenünk. Például a szoba 90%-át át kell néznünk, meg kell találnunk 3 ereklyét, a szobaharcok 100%-át meg kell vívnunk, és még van egy pár változat. Az utóbbi miatt, ha meghal egy karakterünk, nem jelenik meg a Game Over felirat, hanem egy új kalandort kell felbérelnünk, de ismét meg kell vásárolnunk a jobb felszerelést neki, fejlesztenünk kell a képességeit stb. Így egy remek csapat- és birtokmenedzselős játékról beszélünk.

A játékba két érdekesség is bekerült, az egyik a stressz szintmérője, ami ha eléri a maximumot, akkor két dolog történhet. Az első, hogy bekattan a kalandorunk, és kap valamilyen negatív tulajdonságot. Itt jön képbe az egyik kicsi, de néha nagyon zavaró játékelem. Ha megőrül, a karakter elkezd dumálni, néha folyamatosan, és olyankor semmit sem tudunk tenni, még mozogni sem, ez pedig megakasztja az egész játékmenetet, és a játékos stresszszintje is elkezd az egekbe emelkedni. A másik eshetőség, ha felmegy ez a mérő, akkor bátrabb lesz a zsoldosunk, és bátorítja a társait, erősebbekké válnak az ütései, de persze ő is fog beszélni, de közel sem annyit.

Ha már a tulajdonságok szóba kerültek, nem csak jókkal vannak felruházva, hanem negatívokkal is. Van, aki nem bírja a sötétséget, vagy csak ivással tudja lejjebb vinni a stresszszintjét. Ha valakinél sok a rossz tulajdonság, akkor egy megoldásunk lehet: el kell küldenünk szanatóriumba. Ott kezelésekkel meg tudják szüntetni őket, de egy kezelés mindig csak egy tulajdonságot vesz el.

​

A második érdekesség a Pokol Tornáca: ha egy kalandorunk életereje 0 lesz, nem hal meg, hanem átkerül a Pokol Tornácára. Persze ha ilyen állapotban sikerül még pár sebzést elszenvednie, meghal, de jobbak az esélyeink, hogy fel tudjuk gyógyítani.

A kalandorok vagy zsoldosok már sokszor szóba kerültek, így megérdemlik, hogy jobban bemutassam őket. Már ebben a korai kiadásban is sokfélével találkozunk, eltérő tulajdonságokkal, felszerelésekkel és képességekkel bírnak. Van, amelyik az első sorban szeret harcolni, vannak, akikre inkább támogatói, gyógyító szerepet fogunk aggatni. Érdemes mindegyikkel megismerkedni, mert lehet olyan, akinek a képességei sokkal jobban tetszenek majd. Egy csapatban 4 fő lehet, így érdemes jól összeválogatni őket.

Két hibát említettem, abból egyet már leírtam, bár tulajdonképpen az nem is hiba, inkább zavaró dolog. A másik problémás pont, hogy egy körökre osztott játékról beszélünk, és ami igazán hiányzik belőle, az egy jelző, amiből láthatom, hogy az adott körben ki és mikor fog támadni. Jelen formájában nagyon kaotikus az egész, és bár rá lehet fogni, hogy ez már szőrszálhasogatás, de sokat növelne a játékélményen.

A játék látványa fantasztikus. Kézzel rajzolt az egész, de nagyon aprólékosan ki lett dolgozva minden, ráadásul ehhez viszonyítva változatos környezetről is beszélhetünk. Ami külön kiemelendő, az a narráció. Utoljára a Bastionban kaptunk ennyire erős és jó mesélőt, akinek élvezzük minden megszólalását. A zenék is tökéletesen illeszkednek a hangulathoz.

A Darkest Dungeon egy remek indie cím, amit mindenkinek bátran ajánlok. Persze vannak hibái, de ez egy korai hozzáféréses játék, amit folyamatosan fejlesztenek. Nagyon jól hozza a Lovecraft-művek világát, amihez tökéletesen illeszkednek a groteszk lények és a komor hangulat. Erősen ajánlott cím.

• Steames PC verzió: http://store.steampowered.com/app/262060/

Értékelés: 9/10