A szürke ötven árnyalata (18) – Filmkritika

Az, hogy a mindig szürke öltönyt és nyakkendőt viselő főhőst Mr. Greynek (szürke), a vasáru-kereskedésben dolgozó csaját pedig Miss Steele-nek (kb. acél) hívják, rögtön megvilágítja számunkra, milyen hihetetlen kreativitással rendelkezik a történet írója…

Hősnőnk, Anastasia Steele nagylelkűen bevállalja, hogy beteg barátnője helyett elkészít egy interjút a nagymenő fiatal üzletemberrel, Christian Greyjel. Ana előbb beesik az irodába, majd a papírral felírt kérdéseket is képtelen felolvasni, hiszen ő irodalmat tanul, nem újságírást. Ezzel olyan mély benyomást tesz a férfira, hogy az a film hátralévő százvalahány percében próbálja elcsábítani. (Minden újságíró számára ismerős szituáció, ugye?) Randira hívja a lányt, amin figyelmezteteti, tartsa távol magát tőle. Ezt a kijelentését drága ajándékokkal támasztja alá.

Mr. Greynek, aki főállásban titokzatos és gazdag, van egy sötét titka. A szado-mazo szexet szereti. Elcsábítja Anát – aki az élmény hatására megtanul öltözködni, és végre nem úgy fest, mint egy könyvtáros néni –, és felajánl neki egy domináns­­–alávetett kapcsolatot. Mindezt egy részletes szerződésben fektetik le, ami tovább fokozza a film fojtott szexualitását. A lány ugyanis hosszasan gondolkozik, hogy elfogadja-e az alávetett szerepet és a vele járó kötelességeket, vagy az olyan feltételeket, hogy nem lesz köztük romantikus kapcsolat, nem érhet a férfihoz. Cserébe kapna egy lakosztályt a férfinél péntektől vasárnapig és persze magát a pasit (már az eddig bezsebelt laptopon és kocsin kívül, amikkel kapcsolatban egyáltalán nem voltak morális aggályai). A vívódás közben szépen bevilágított és ízléses szeretkezéssel ütik el az időt.

Számomra megfejthetetlen, hogy mitől lett olyan sikeres ez a mű, főleg a nők körében. Azt leszámítva, hogy a férfi eszméletlenül gazdag, valamint a cukormázas romantikát, akkor ez egy elnyomó kapcsolat története. A képlet a régi: a nő tisztasága és ártatlansága megbabonázza a sötét titkokkal/múlttal rendelkező rosszfiút, aki a szerelem hatására megváltozik. Ana bájos, naiv Bambiként botladozza végig a film első felét, amíg Christian mélyen néz. A hősnő annyi önállóságot árul el magáról, mint egy csokor ibolya. A férfi folyamatosan irányítja, vagy csak elveszi, amit akar, és lelép.

Talán ha a férfifőszerepre sikerült volna egy karizmatikus színészt kasztingolni, mint amilyen George Clooney, vagy Benedict Cumberbatch, aki rendelkezik olyan kisugárzással, hogy elhiggyük, bárki a lábai elé omolna… Így azonban csak a korábbi twilightos mémeket látjuk már előre A szürke ötven árnyalatára átírva Sheldonról és Amyről – Still a better lovestory! (Még mindig jobb szerelmi történet) felirattal.

Értékelés: 4/10