Game of Thrones: A Telltale Games Series – Játékteszt

George R. R. Martin világsikerű regényéből és az abból készült sorozatadaptációból korábban két játék is készült, de a középszerű kategóriát egyáltalán nem tudták átlépni. Vajon a Telltale csapatának sikerül az, ami elődeinek nem?

Aki kicsit is ismeri a címben említett stúdió munkásságát, valószínűleg tisztában van vele, hogy a Trónok harca is ugyanolyan, külön részekből álló, történetközpontú játék, mint a The Walking Dead, vagy az éppen vele párhuzamosan futó Borderlands-széria. Az alábbi tesztünkben az első két rész utáni tapasztalataink következnek.

Nagyon sokat gondolkodtam, hogyan NE írjak elkeseredett, teljesen negatív hangvételű cikket, ami esetleg eltántoríthatja a kedves olvasót a program telepítésétől, de ahogy azt látni fogjátok, nem nagyon sikerült a mutatvány. Röviden és tömören összefoglalva: az első két rész alapján a Westeros világában játszódó történet egyáltalán nem győzött meg.

A történet a Vörös Násznál kezdődik, majd közvetlenül annak eseményeinél folytatódik. A könyvekből hiányzó, a játék kedvéért megírt új ház, Ironwood véres és kegyetlen élményeit követhetjük végig. Sajnos nem tudtam nem felfedezni, hogy Ironwood egy az egyben a sorozatban szereplő Stark ház klónjára sikeredett. Egyszerűen annyi párhuzam van a két ház között, hogy még azoknak is ki fogja szúrni a szemét, akik a könyvet nem olvasták és a sorozatba is csak belepillantottak pár rész erejéig. Először is van egy fiatalemberünk, aki a ház szempontjából bár fontos ember, mégsem rendelkezik az előjogokkal, és egy kisebb incidens után a Falra küldik. (Ismerős ugye?) Van egy fiatal testvérpárunk, akik közül az egyik édesapjuk halála után hatalomra kerül, bár még túl fiatal hozzá. (Ez is ismerős ugye?) Van egy idős testvérünk, aki apjával ellentétben túléli a Vörös Nászt, és bosszút esküszik miután hazatér és felépül, valamint van a családnak egy felnőttebb lány tagja, aki Királyvárban cseléd. (Már meg se kérdezem.) Röviden és tömören: jelentéktelenebb szerepben, más névvel, de kedvenc főszereplőink képmása köszön vissza a játékban, de még csak nem is ez a legnagyobb baj, hanem hogy két rész után se alakult ki semmilyen kötődés a karakterek iránt.

A másik szembetűnő probléma a vizuális világ. Ha valaki, én folyamatosan azt vallom, hogy a grafika harmadlagos egy játékban, ha nem negyedleges. De ez a megjelenés annyira – elnézést, nem tudom máshogy mondani – ronda, hogy az hihetetlen. Mintha a készítők nem tudták volna eldönteni, hogy a képregényes stílusnál maradjanak, vagy inkább egy realisztikusabb hatást érjenek el, ezért valamilyen okból kifolyólag a kettő közötti középút jött létre. A hátterek mosottasak, a nem fontos tárgyak zavaróan élettelenek, és még sorolhatnám. A karakterek kidolgozása mondjuk egész korrektre sikeredett, de míg a The Walking Deadben éltek a szereplők, addig itt gyakran olyan, mintha egy fabábú olvasna Shakespeare-t.

​

Pedig maga a kezdet ígéretesen indult. Az egyetlen dolog, ami megmentheti a játékot, az a hangulat és a csavaros történet kettőse. Az első rész egészen jól nyitott, a Vörös Nász sorozatbeli témája azonnal magával ragadott, pörögtek az események stb. Ezzel szemben a második rész folyamán többször is elalvásveszély fenyegetett a játék során, leszámítva az első tíz percet. A Trónok harca sajátossága, hogy az akciójelenetek a túláradó politikai stratégiázások mögé szorulnak, és sajnos nincs ez másként sem a játékban. Az egyetlen probléma ezzel csak az, hogy bár hűek az alapkoncepcióhoz, a játék képes pillanatok alatt ellaposodni. Lényegében már semmi más nem történik a jelenetek során, mint hogy kiválasztjuk a válaszunkat, vagy alkalomadtán a Q és E gombok ritmikus nyomogatásával visszük tovább a történetet. Utóbbit egy kezemen meg tudom számolni. Kár érte, mert a harcjelenetek egész hangulatosra sikerültek, de természetesen kihívás egyáltalán nincsen bennük.

Összefoglalva a fentieket: érezhető, hogy az első két rész egyáltalán nem hozza a Telltale-től megszokott színvonalat. Már a The Walking Dead második évadán is látható volt, hogy muszáj újítani a stúdió játékainak alapkoncepcióján, de ez a Trónok harcára nyilvánvalóvá vált. Hiába írnak a srácok elsőosztályú történetet, ha a játékmenet kárára megy mindez. Ugyanakkor a rajongók számára érdemes megpróbálkozni vele, lehet, hogy a következő részek megmentik a sorozatot. Értékelés egyelőre nincs, arra majd csak az évad végén kerül sor, az összefoglaló tesztünk folyamán, de jelenleg egy erős hat pontnál többet én nem tudok jó szívvel adni Ironwoodnak.