Resident Evil HD Remastered Edition – Játékteszt

Az utóbbi évek során divattá vált a régi klasszikusok újrakiadása – hol több, hol kevesebb sikerrel. Vajon mennyi jut a Resident Evilnek, és vajon a régi idők nagy játéka megállja-e a helyét 2015-ben? Cikkünkből kiderül.

A Resident Evil-sorozat sokunk gyermekkori kedvence. Nincs olyan rajongó, akit ne fogna el a nosztalgikus hangulat, amikor meghallja az életet (és egyben mentést) jelentő írógép-szobák jellegzetes témáját. Éppen ezért életemben először azon kaptam magam, hogy tűkön ülve várom egy HD újrakiadás megérkezését. (Na meg persze férfiasan bevallom, az első részt sose játszottam végig, mivel akkoriban még kölcsönbe volt csak meg.)

Fiatalabb lelkületű olvasóink kedvéért, a Resident evil első része a túlélő-horror műfajában hódított réges-régen. Lényegében arról van szó, hogy a kevés muníció, az írógépek és a hozzátartozó külön gyűjthető szalagok, valamint az erős ellenfelek miatt nem engedhető meg, hogy az ember hibázzon. Nincs automatikus mentés, nincsen zombihentelés, és többször fogunk azon imádkozni, hogy mentési hely legyen egy-egy ajtó mögött, mint hogy a továbbjutást jelentő valamilyen tárgyban reménykedjünk. És akkor a korlátolt inventoryról nem is beszéltem.

:galeria:

Az elején bevallom, kicsit aggódtam, hogy felnőtt fejjel milyen hatást fog kiváltani belőlem a játék. A kötött kameranézett zavart a mai játékok után. De ez körülbelül tíz percig tartott. Az irányítás és a precíz célzás hiánya is lesz, akit zavarni fog, de ne feledjük, 96-ban még nem volt ilyen. A játékban Jill, illetve Chris történetét követhetjük nyomon, helyenként a kettő eltér egymástól, így az újrajátszási faktor is benne van a programban. A játék elején vérszomjas korcsok üldöznek be minket egy ódon kúria falai közé, ahol idejekorán elszakadunk társainktól. A feladat tehát adott, ki kell deríteni, hogy mi történik a kúriában és hová tűntek a csapattársak.

A játék alapvetően a borzongató légkör megteremtésére játszik. A felújított, HD grafika, az új szinkronok, a hangok és zörejek mind-mind remekül állnak össze, és nem egyszer azon kaptam magam, hogy lélegzetvisszafojtva lépdelek előre egy sötét folyosón, pedig utoljára ez csak az Amnesiánál esett meg velem. A játék másik, mondhatni fő mozgatórugóját a puzzle-elemek jelentik. Lényegében az új részektől eltérően a történetben csak ezek megoldásával juthatunk tovább. Ezek többnyire csapdák kiiktatásából, kulcsok és tárgyak keresgetéséből állnak, de közös jellemzőjük, hogy adnak fejtörést bőven. Nem mindegy az sem, hogy a szerencsétlen zombikat (vagy járkálókat, vagy élőhalottakat, vagy fertőzötteket, nevezze mindenki szíve szerint a mai divat alapján) hogyan tesszük el láb alól, ugyanis ha nem égetjük el vagy robbantjuk le a fejét, vagy teszünk kárt bennük valamiféle végzetes módon, úgy órákkal később simán visszatérhetnek, gyorsabb és még veszélyesebb formájukban.

Nagy szerencsénkre a capcomos srácok egy minden tekintetben minőségi portot állítottak nekünk össze. A program közepes gépen is stabilan fut magas beállítások mellett, és támogatja az analóg kontrollereket. A grafika mai szemmel nézve is szépnek nevezhető, de nyilván nem egy Crysis szintű látványvilággal állunk szemben. Ugyanakkor az összhatás remekül hozza a nyomasztó kúriában való bolyongás érzését.

Mai szemmel azonban a játék néhány idegesítő hiányosságától nem lehet eltekinteni. A korlátozott inventory azt jelenti, hogy gyakran fogunk visszarohangálni a mentési helyeken lévő ládákhoz, hogy felszerelést cserélgessünk, és az üres pisztolyt gyakran nem fogjuk tudni újratárazni a helyhiány miatt, szóval röviden: számos alkalommal szentségelünk majd a mai szemmel logikátlan és életszerűtlen helyzetek átélése végett. A fix kameranézet, bár a stílus sajátja, se fogja mindenkinek elnyerni a tetszését. Azonban, ha ezen túllépünk, egy rendkívüli játékot vehetünk a kezünkbe, ami kellemes nosztalgiázásra vagy a videojátékos történelemben való művelődésre adhat okot. Rajongóknak kötelező darab, már csak a régi emlékek végett is, azoknak, akik pedig még nem próbálták ki a produktumot, de szeretik a horrorjátékokat, szintén megér egy próbát. Én kezemet összetéve várom a kedvenc, második részemet.

Értékelés: 8/10