2001: Űrodüsszeia – márciusban ismét a mozikban!
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A 2001: Űrodüsszeia 2015. március 12-től újra látható a mozikban, az első hetekben Budapesten kizárólag a Puskin mozi Metropolis termében.
Valamikor a távoli múltban, az emberiség hajnalán a különös, fekete monolittal való találkozásnak köszönhetően a majomemberek fölfedezik a tüzet és az eszközhasználatot. Évezredekkel később amerikai kutatók hasonló oszlopra bukkannak a Holdon, amely rejtélyes rádiójelet sugároz a Jupiter felé. Űrexpedíció indul útnak, hogy megvizsgálja, kinek szólhat az üzenet. A hosszú út alatt a fedélzeti komputer meghibásodik, és ez a legénység életébe kerül. Az egyetlen túlélő a visszatérés reménye nélkül mégis megpróbálja teljesíteni a küldetést.
Stanley Kubrick 1968-ban bemutatott filmje túlnőtt mindazon, amit hasonló műfajban valaha moziban néző átélhetett. A hidegháború ekkora már az űrre is kiterjedt, jóllehet a film még a Holdra szállás előtt készült, s ezzel párhuzamosan óriásira nőtt a sci-fi iránti érdeklődés. Ebben a hangulatban mutatták be a 2001: Űrodüsszeiát, amely monumentális képi kompozícióival, a végtelen űrbe száműzött ember félelmetes víziójával tulajdonképpen évtizedekre kijelölte a – film számára akkor még fiatal – zsáner útját. Nem túlzás, hogy Kubrick nélkül a Star Warstól az Interstellarig egyik blockbuster sci-fi sem úgy nézne ki, ahogy ma ismerjük. A forgatókönyvet a neves író Arthur C. Clarke jegyzi, aki a filmmel párhuzamosan annak regényváltozatát is megírta. (A történet néhány pontban eltér forgatókönyvtől.) A Kék Duna keringő dallamára utazó űrhajó, az ijesztő egyszerűséget formázó dolomit s az öntudatára ébredt komputer olyan védjegyeivé vált a filmeposznak, amelyekről még ma, majd’ fél évszázaddal később is születnek elemzések.
