PlayIT 2014 ősz – PlayStation stand: Bloodborne – Próbakör

Szombat reggel első utam a PlayStation standjához vezetett, és remegő kézzel futottam az elkerített rész bal hátsó sarkába, hogy végre kezembe vehessem a Bloodborne kipróbálható verzióját. Maradéktalanul boldog voltam.

A Bloodborne mellett még a The Order 1886 és az Until Dawn is helyet kapott – mint még megjelenés előtt álló cím – az elkerített szekcióban. Róluk majd később.

A From Software új játéka az első trailer óta foglalkoztatott engem. Számomra jobban bejön a viktoriánus Angliára emlékeztető világ, a hatalmas gótikus épületekkel. Yharnam városában járunk, s pletykák szerint egy titokzatos bájital van elrejtve a sok barátságtalan szörnyeteg és ódon épületek falai között. A cél tehát adott, a betegséggel sújtott városban túlélve kell megtalálnunk, amit keresünk.

Az első dolog, ami szembetűnő volt, az a hatalmas fejlődés, amin a fejlesztő urak és hölgyek átmentek. A Dark Souls 2 sem volt éppenséggel egy csúnya játék, de a Bloodborne – ma már alig használt kifejezéssel élve – lemászik a képernyőről. A karakterek nagyon el lettek találva, szépek az animációk, a város pedig lenyűgöző.

A játékmenet tekintetében nagyjából a bevett formulával találkozhatunk, bár itt-ott belekevertek egy kis fűszert abba a bizonyos levágott végtagoktól és vértől tocsogó levesbe. A játék elején ugyanis választanom kellett négy karakter közül, melyek mind különböző harcmodorral rendelkeznek. Ezek sok mindenben nem tértek el egymástól, a kezdőfegyverek voltak mások. Nyilván az igazi előnyöket és hátrányokat csak hosszabb távon lehet majd megállapítani. Én egy pisztolyos verziót választottam, így jobb kezemben az akár kétkezesként is használható fejszével, bal kezemben pedig egy árva, egylövetű pisztollyal szórtam az áldást.

Illetve szórtam volna, mivel a játék továbbra is kegyetlenül büntet. Az első percekben nem volt semmi gond, edzett Dark Souls-osként az ellenem törő egy, két, talán három ellenfelet hamar átküldtem a túlvilágra. A gond akkor kezdődött, amikor hátulról próbáltam becserkészni egy hármas csoportot. Akik pofátlanul belevezettek hét másik ellenfélbe. Mielőtt kislányosan felkiálthattam volna, hogy akkor én most futok, a két mesterlövésznek hála meghaltam. Szerencsére a játék még nem nagyon vágta a képembe, hogy milyen béna vagyok, csak szépen megköszönte a játékot. Nem tudom, melyik verzió a rosszabb. Másodszorra azért már ügyesebb voltam, és elég szépen haladgattam előre, de itt meg is állok, mert ugye NO SPOILER. Majd felfedezi mindenki magának az adott pályaszakaszt.

:galeria:

A legnagyobb változás a harcrendszerben állt elő, ugyanis eltűntek a pajzsok a játékból, folyamatos mozgásra vagyunk késztetve a szörnyek keringőjében, egy percre sem szabad megállni. Alapesetben van egy erős és egy gyenge támadásunk jobbkezes fegyverünkkel, és egy tárgytól függő támadásunk a balkezes fegyverrel. Adott gombra pedig az egykezes fejszét alakíthatjuk át kétkezes gyilkológéppé, sőt ezt megtehetjük egy hosszabb ütéssorozat közben is. Külön érdekesség, és én ezt pici könnyítésnek éreztem először, hogy ha megütnek, nem veszítjük el egyből teljes életünket, hanem ha gyorsan visszacsapunk a galád ellennek, akkor visszanyerhetjük elvesztett életerőnket. Természetesen nem azonnal, egy istenesebb pofon megtorlásáért nekünk jó Ludas Matyi módjára háromszorosan kell visszavágnunk. Na most a staminarendszer miatt ez közel sem biztos, hogy megéri a kockázatot, pláne ha több ellenfél is van körülöttünk.

Összességében érezhető, hogy a From Software műhelyében újfent egy sikerjáték készül. Engem mindenesetre kilóra megvettek, és már elő is rendeltem a jövőre megjelenő alkotást. Csak javasolni tudom, hogy ti is tegyetek így. Egy biztos. Aki szerette a Dark Souls-játékokat, az imádni fogja a Bloodborne-t is.

(A tesztelés során a gamescomon is bemutatott preview verzióval játszottunk.)