10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Nehéz dolguk van az éves rendszerességgel megjelenő sportjátékoknak. Bár a legnagyobb játékok mindegyike futószalagon érkezik hozzánk, a sportcímek sorsa jóval viszontagságosabb. Lássuk, mit tartogat a számunkra a WWE sorozatának új generációs belépője!

Hazánkban talán kevéssé ismert a WWE, vagyis a World Wrestling Entertainment. Ez egy pankrációpromoter cég, amely jelenleg a legnagyobb és talán legsikeresebb ilyen vállalkozás. Nem csoda, hogy a figurákon, a filmeken és a WWE Network elnevezésű video streaming szolgáltatáson kívül a videojátékok frontján is jelen vannak. 2013-ig a játékaikat a THQ adta ki, tavaly azonban a THQ csődje után ezt a szerepet átvette a Take-Two sportrészlege, azaz a 2K Sports. Újabb egy évet kellett várnunk, hogy a pankráció csillagai és dívái generációváltásra szánják el magukat. Így érkeztünk el a WWE 2K15-höz, amely végre már PlayStation 4-re és Xbox One-ra is megjelent.

Kezdésképpen kaptok tőlem egy gyorstalpalót a WWE-címek játékmenetéről. Ellenfelünket három eltérő módon támadhatjuk. Első az ütések és rúgások sorozata, második csoportba kerülnek a különböző fogások és az ebből indítható dobások, harmadik pedig opponensünk megragadása és valamelyik kötél felé taszítása annak érdekében, hogy onnan visszapattanva már egy jól bekészített ütéssel vagy dobással várhassuk. Kiemelt fontosságú az úgynevezett momentumszázalékunk. Ezt minél szebb mozdulatok bemutatásával és a közönség (vagy éppen ellenfelünk) hergelésével tudjuk növelni. 100% elérése után megkapjuk karakterünk nagy sebzést eredményező signature mozdulatsorát, ezt sikeresen véghezvíve vagy a 150%-ot elérve automatikusan megkapjuk a lehetőséget egy még brutálisabb finisher aktiválására. Ha ezekkel betaláltunk, jó eséllyel már olyan mértékű sérüléseket okoztunk, hogy fekvő ellenfelünket egy pin vagy egy submission által le is győzhetjük. Pin esetén a fekvő pankrátor mindkét vállának érinteni kell a talajt, míg ellenfelének legalább egy karjával a földhöz kell szegeznie őt. Ebben az esetben a bíró hármat számol, és ha ezalatt nem sikerült a pórul járt ellenfélnek kiszabadulnia, miénk a győzelem. A submission pedig a feladást takarja, itt olyan erősségű szorításba kell fognunk a másik felet, amit már nem képes elviselni. Remek változtatás, hogy a két fél által egyszerre elindított fogás esetén már nem a kontroller egyik gombját kell emberfeletti gyorsasággal püfölnünk, kapunk inkább egy kő-papír-olló szisztémájú mini játékot. Ez fogja eldönteni, ki kerül ki győztesen a fogásból.

A generációváltás nagymértékű grafikai ráncfelvarrást is hozott, amelyre hatalmas szükség volt. Az előző részek kifejezetten csúfra sikerültek, így felüdülés volt elfogadható textúrákat látni. Az arcokkal még mindig akadnak gondok (főleg a női pankrátorok esetén), de ég és föld a különbség az előző generációhoz képest. A mozdulatsorok egybefüggő animálása is komoly fejlődésen esett át. Igaz, jóval kevesebb esetben mind eddig, de megtalálhatóak azonban csúnya glitch-ek, a realitást totálisan nélkülöző gyorsasággal megtörténő helyzet- és pozícióváltások. Van még hová fejlődnie a játék alatt döcögő motornak, de az irány alapvetően jó. A borzasztó hosszú töltési időktől jó lenne mindenesetre végre megszabadulni, bírják ezek az új konzolok jobban is.

Első indítás után az új, meglehetősen tetszetős menürendszerre lehetünk figyelmesek. A korábbi részek szöveges menüfáját csempés rendszerre cserélték amely sokkal mutatósabb és praktikusabb is. Könnyen navigálhatunk a gyors játékindítás, a már ismert Universe és kreációs módok és a két teljesen új lehetőség, a MyCarrier és a Showcase kampányok között.

Már az azonnal indítható meccsre kattintva is szembetűnik a rengeteg választható típus. Küzdhetünk egy az egy ellen, 3, 4 vagy akár 6 emberes harcban, vagy komplett tornákat is kreálhatunk. Esetleg kipróbálhatjuk a Royal Rumble-t, ahol folyamatosan érkező újabb és újabb ellenfeleinket kell ringen kívülre juttatnunk. Itt még messze nincs vége a lehetőségeknek, hiszen a mérkőzés körülményeit is meg kell határoznunk, az acélketrectől a létrákig és asztalokig terjed az a széles skála, amellyel feldobhatjuk a mókát. 

A Universe mód maradt a régi, napról napra követhetjük végig az egész év eseményeit, kialakíthatunk rivalizálásokat, formálhatjuk a történetet, amely az élő adásokban is szerves része a műsornak. Jóval érdekesebb talán a két új játékmód.

A MyCarrieren belül egy általunk alkotott karakter pályáját követhetjük végig, egészen a kezdetektől, vagyis az NXT-be történő felvételtől. Ez a szervezet a WWE előszobája, itt kell jó teljesítenünk, hogy a nagyok közé kerülhessünk. Mérkőzések után és az edzőteremben választható gyakorlómenetek teljesítése után is tapasztalati pontokat kapunk, amelyeket számtalan alaptulajdonságunk fejlesztésére szórhatunk el. És lesz mit fejleszteni! Bármelyik szerepjátéknak érdeméül szolgálhatna az attribútumok azon hosszú listája, amelyeket feljebb kell tornáznunk, ha nem akarunk csúnya verést kapni. Mindezeken kívül virtuális kreditekből is gazdálkodhatunk, amelyekből új egyedi képességeket vehetünk, valamint a WWE sztárjait is felfogadhatjuk trénerünknek, ekkorra megkapjuk signature és finisher mozdulataikat. A végső cél természetesen a WWE bajnoki öv elnyerése lesz. Az új játékmód remek ötlet, viszont karrierünk kezdete sok morcos pillanatot is okozhat nekünk. Egyeseket talán frusztrálhat az igencsak lassú fejlődés és az, hogy az elvesztett mérkőzéseket nem lehet újrajátszani. Tény továbbá, hogy elbírt volna a MyCarrier jóval több történeti elemet is, a száraz tapasztalatipont-pakolgatáson kívül. Az ötlet jó, a megvalósítás kevés.

A másik teljesen új kampányt a Showcase lett, amely a korábbi két rész főszálaitól markánsan különbözik. A 13-as számozású játékban a pankráció egy ikonikus korszakát az Attitude Era-t élhettük át, a tavalyi WWE 2K14-ben pedig válogatást kaphattunk a Wrestlemania gálák eddigi 30 évéből. Idén ezeket váltotta a Showcase, ahol két rivalizálást kapunk a múltból, Triple H és Shawn Michaels ellentétét 2002 és 2004 között, illetve CM Punk és John Cena sztoriját 2011-től 2013-ig. Ezeket további rivalizálások egészítik ki, azonban csak a Season Pass megvásárlása után. Érzésem szerint így nem képez ez a mód azonos értéket az előző részek egyjátékos módjainak kampányaival. Igaz, most jóval többet kapunk a meccsek közbeni előre generált animációsorokból, és az egyes mérkőzések közé bevágott eredeti felvételek sokat hozzáadnak az élményhez, ez mégis kevés. A Season Pass-eladások feldobására viszont mindenképpen jó lesz ez a módszer. El tudom képzelni, hogy mivel eddig csak pár új pankrátort kaptunk velük, nem fogytak elég jól a pass-ok. Főleg, hogy a kreátor mód mesterei általában az egyes részekből kimaradt pankrátorokat tervezték meg, azok pedig bárki számára ingyenesen elérhetőek voltak. 

A kreátorhoz érve el kellett szomorodnom, jelentős visszalépés lett ez a virtuális babázás. Csak férfi karaktert alkothatunk, így a Díva karakterek egyből kiestek. A különböző ruhadaraboknak immár csak a színét választhatjuk meg, teljesen kikerültek az egyes mintázatok is. Nem készíthetünk új bajnoki öveket és arénákat sem. Ezekre a korábbiakban megvolt a lehetőség. A grafikai fejlődés természetesen itt is tetten érhető.

Lehetséges, hogy csak nálam csapta ki a biztosítékot, de a legnagyobb problémám végül a WWE 2K15 zenéje lett. Pontosabban a menü és a töltőképernyők alatt szóló muzsika. Ez eddig a Sztárok és Dívák bevonuló zenéit jelentette, amelyek szinte kivétel nélkül remek darabok. Most ezek közül egy sem hallható (a tényleges bevonulásoknál megmaradtak), helyette kaptunk 12, pár kivételtől eltekintve borzasztó nótát. A Wikipédiát böngészve világosodtam meg, ugyanis ráleltem a szomorú információra: a számokat a játék borítóján feszítő John Cena válogatta…

Hosszasan el kellett gondolkodnom, milyen pontszám kerüljön a cikk végére. Ahogy a bevezetőben említettem, sportjátékok esetén különösen nehéz a fejlődés, meg vannak kötve a kezek, az adott sportág keretei között kell maradni. Teljes mértékben látszik, hogy a WWE-széria akarja a fejlődést. A MyCarrier és a Showcase módok kijelölték a csapásvonalat. Ezek után csak el kell dönteni, melyiket akarja erőltetni a 2K Sports, mivel fél gőzzel egyik sem fogja eladni a játékot, a kettőre együtt pedig úgy tűnik nem volt elég energia. Tesztünk alanya rétegjáték még a sportjátékok között is. A rajongók valószínűleg idén sem fogják kihagyni, az újonnan belépni vágyók viszont nyugodtan várhatnak még egy évet, egy kiforrottabb részre. 

Értékelés: 6,5/10

Legfrissebb bejegyzések

Jövő nyáron jön a Rosszfiúk 2, most viszont itt a szinkronos előzetese

A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…

2024-11-22

Monarchy – Teszt

Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…

2024-11-21

Befutott a Mission Impossible – A végső leszámolás szinkronos előzetese

2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…

2024-11-21

Riven – Játékteszt

Egy régi klasszikus átültetve a modern korba.

2024-11-21

Neva – Teszt

A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…

2024-11-20

Alchemist: The Potion Monger – játékteszt

Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!

2024-11-19