A Dungeon of the Endless egy sci-fi köntösbe bújtatott, rogue-like dungeon-defense indie játék, RPG-elemekkel és tower defense játékmenettel megbolondítva.
Pár évvel ezelőtt még furcsán néztünk, amikor az indie fejlesztők első alkotásai megjelentek. Nem tudtuk hova tenni a retró játékokra hajazó grafikai stílust, a kihívást, a játékmenetet. Ám az is elmondható, hogy ezek a címek hozták meg a várva várt vérfrissítést a játékipar számára. Mára odáig jutott a dolog, hogy egy hónapon belül akár 5-10 új darab is megjelenhet. Nem könnyű fent maradni egy ennyire zsúfolt környezetben, de vannak, akik képesek maradandót alkotni.
Indie játékot fejleszteni relatíve egyszerű: legyen egy jó ötleted, némi alaptőkéd, tudj programozni, és lényegében ennyi. Nem kell nagy csapat (a Minecraft is egyetlen ember munkájának gyümölcse), nem kellenek dollármilliók (ha mégis, akkor a jó ötleteket a Kickstarter közössége meg szokta hálálni), elég az odaadás és a tudás.
A történet itt is másodlagos: egy lezuhant űrhajó maroknyi túlélőjével kell kijutnunk, számtalan, véletlenszerűen generált pályáról, az űrhajó Kristályának kijárathoz való eljuttatásával. Ez így leírva egyszerűnek tűnhet, ám itt jön a csavar a dologban, és a már említett stíluskavalkád is alapot kap.
Grafikailag kimondottan hangulatos darabbal van dolgunk, ismét a retro stílust erőltették, de személy szerint én teljesen elégedett voltam, megvan a maga bája az egésznek. Az irányítás kézre áll, gyakorlatilag percek alatt rá lehet érezni, a szereplők útkeresése is rendben van, nem akadtak be sehova, oda mentek ahova én akartam. A zenéről rendhagyó módon külön keretben teszünk említést, mert megérdemli.
Az első pályát alapjáraton kettő, általunk választott karakterrel kezdjük, ám ez csak a kóstoló, játszható emberből jóval több van, melyek fokozatosan nyithatóak meg. Tulajdonságaikban és speciális képességeikben mind különböznek, van, aki közelharcban jártas, valaki gépágyúval osztja a halált, van támogató, aki gyógyító csomagot is tud aktiválni, de létezik dühöngő berserker is. A pályákon random előforduló, vagy a szintén ritkán található árustól vásárolt felszereléssel erősíthetjük is őket.
A szintek szobákra vannak osztva, melyekbe a belépés egy körnek számít. Azt, hogy a túloldalon mi vár ránk, csak a kinyitás után tudatjuk meg. Általában ez valamilyen szörnycsapat, loot, csapatunkba felbérelhető karakter vagy egy üres szoba lesz. De leginkább az első. Kalandozásaink során négy különböző nyersanyagra is figyelnünk kell: a legalapvetőbb nyersanyag a Dust, egy por, amit mindentől függetlenül körönként kapunk. Ezt felhasználva fényt vihetünk a szobákba, ezzel aktiválva azokat. Csak az aktív szobákban tudunk védelmi ágyúkat és gépeket lehelyezni, ám az is korlátozva van, hogy egyszerre hány szobánk lehet aktív. A Tudománnyal a megfelelő helyeken fejlesztéseket végezhetünk, ennek az előbb említett védekezésben nagy szerepe van, hiszen amíg nem találtuk meg a kijáratot, addig a Kristályt óvni kell a hullámokban érkező támadóktól. Minden egyes kinyitott ajtó egy újabb veszélyforrás egyben. Az Ipar a modulokhoz kell, minden egyes védelmi eszköznek vagy nyersanyagot generáló gépnek saját költsége van. Végül, talán a legfontosabb, az Étel. Ennek segítségével gyógyíthatjuk, fejleszthetjük karaktereinket, illetve ennek a segítségével bérelhetünk fel más szereplőket. Valamilyen szinten mi dönthetünk arról, hogy melyikre van a legnagyobb szükségünk, de az egyensúly fenntartása létszükséglet!
Amint megtaláltuk a kijáratot, vihetjük is a Kristályt, ám ekkor beindul a végső roham az ellenfelek részéről is, így még korántsem érezhetjük magunkat biztonságban.
Egyetlen problémát véltem felfedezni tesztelés közben, ami viszont nem is igazán probléma, és az nem más, mint a nehézségi szint. Hiába állítható, hiába kezdhetjük már rögtön Very Easy fokozaton a kalandot, 2-3 pálya után, amikor már összeszedtünk egy (általunk ütősnek hitt) csapatot, kellően felszereltük őket, vannak tartalékaink is, a gép képes elkenni a szánkat, és úgy átmenni rajtunk, mint úthenger a katicán. Ám sok más címtől eltérően, amik miatt dühöngve tépnénk ki a gépet a konnektorból, ez újrapróbálkozásra ösztönöz, hiszen a nagybetűs hangulat és a véletlenszerűen generált pályák mindig tartogatnak valami meglepetést, ami miatt érdemes ismét nekiállni.
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!