Hohokum – Játékteszt

Karakter és helyszín(ek), ezzel a két alapvető információval (se többel se kevesebbel) vág bele először a játékos a Hohokumba. Zavarodottságunkban először nem tudunk vele mit kezdeni. Mi is ez? Hogyan is működik? Cikkünkből minden(?) kiderül…

Egy nyitott világ, ahol a fejlesztők a kötetlenség ajándékával ruháznak fel egy adott játékot. Nem fogják meg a játékos kezét, és kísérik végig A-ból B-be. Ezen stílus élményteli jellemzője a felfedezés. A Hohokum esetében sincs ez másképp. A gyönyörű pigmentekkel és groteszk alakokkal megáldott helyszínek flórája és faunája, és az ehhez párosuló relaxációs zenei album dalai csodálatos művészi elegyet alkotnak.

A játékmechanika egyszerű. Egy kecsesen izgő-mozgó, színváltós, egyszemű csúszómászó felett vesszük át az irányítást, mindenféle instrukciót mellőzve (de tényleg, semmi gyakorlópálya és semmi visszaigazolás a képernyőn). A kezdőhelyszínen kicsit előrehaladva a kissé fura és sötét éterben megtaláljuk az első átjárót (nagyszerű expozíció a későbbi káprázatos látványú világokra).Igen, világok. Különféle témájú univerzumokat csúszhatunk körbe, melyek egymásból nyílnak meg előttünk. Ahol interakcióba kerülhetünk változatos, a már fentebb említett dolgokkal. Ezekről kicsit bővebben is érdemes szólni pár szót.

Flóra és fauna. Ezen a téren a végtelen fantázia fogad bennünket. Változatos emberi és nem emberi alakokkal léphetünk kapcsolatba, ha a közelükbe kúszunk, vagy éppen nekik megyünk. Lesz itt minden. Például egy esküvő lebonyolítása, ahol többféle menyasszonyt vihetünk fel az emelvényre a vőlegényhez (részemről sikerült azonos nemű egyedeket rávenni, hogy kimondják a boldogító igent). Utána beindul a bazi nagy Hohokum lagzi, és italokat szolgálhatunk fel a násznép számára. Vagy nem, minden tőlünk függ. A másik számomra emlékezetes pillanat, amikor belecsöppenünk egy indiai témájú színtér kellős közepébe, amelyben egy túlméretezett torz elefánt hátán ott egy kalitka, benne egy hosszú karú emberszabású várja, hogy újra szabad lehessen, és társaival lóbálja magát ágról ágra.

Ha sikeresen megtaláljuk, hogy kit és mit kellene elcipelni, felfedezni, aktiválni vagy épp deaktiválni (az erre utaló jeleket kis odafigyeléssel észre lehet venni), akkor egy hozzánk hasonló tűnik fel, aki kis, pár másodperces képekben elmeséli bájos történetét. Itt van Lois, akit egy obszervatóriumból fedeznek fel. Ugyanis ő egy csillagkép. Vagy itt van még Fanshaw, ő egy szerencsétlen hajótörött túlélését biztosító horgászbot, és van még pár érdekes történettel ellátott kis „kúszó”. Legalább még egy tucat. További feloldható dolognak számít, hogy majdnem minden kozmoszban vannak kis elrejtett szemecskék. Ezek alapállapotban alvó pozícióban vannak, de ki lehet őket nyitni. Ha mind a 146 lélektükörről fel akarjuk hajtani a szemhéjat, akkor a saját szemünket is fel kell nyitnunk, ugyanis nehéz megtalálni őket. Úgy vélem, ezt mögöttes tartalomnak szánták a szkeptikusoknak…

A Sony és a Honeyslug, Richard Hogg britt művész segítségével, létrehoztak egy olyan ragyogó ékkövet, amely tökéletesen beleillik a játékvilág koronájába. Negatívumként talán az egyszerűségét lehetne felróni, viszont nem szeretne többnek látszani a játékmenet terén, mint ami. Ha csak két szóban kellene jellemezni a Hohokumot, az a relaxáció és a művészet lenne. Ezt mindenkinek látnia kell. Irány a Playstation Store!

Értékelés: 8/10