Ha Christopher Nolan neve feltűnik egy filmnél rendezőként, akkor már előre elkönyvelhetjük, hogy minőségi alkotást kapunk. De a Csillagok közöttel is ez a helyzet, vagy most sikerült túlvállalnia magát?
Nem csigázunk benneteket tovább, így előre kijelentjük: Nolan nem tud hibázni, és jelen kritikánk alanya, a Csillagok között az év legjobb mozis élményét adja. Majdnem minden tekintetben kijelenthető, hogy az év filmje. A látvány pedig monumentális, és a kamerakezelés is tökéletes. Azoknál a jeleneteknél, amikor egy bolygót mutatnak be, hatalmas méretekkel szembesülünk, míg az érzelmes részeknél a kamera a szereplőkre fókuszál, hogy minél jobban átélhessük a pillanatot.
A film két részre bontható, az első és főbb iránynak tekinthető Cooper (Matthew McConaughey) drámája, aki otthagyja a családját a Földön, hogy egy új, élhető bolygót keressenek. A Föld az emberek ellen fordult, akiknek hatalmas homokviharokkal kell megküzdeniük, a háborúk megszűntek, és az emberiség inkább egymással együttműködve próbálja elkeseredetten fenntartani magát. A szakmák nagy része már elavult, mindenki a gazdálkodásból él, hogy legyen elegendő élelmiszer a népesség életben tartásához. Cooper mellet a másik főszereplőnk a lánya, Murph (Mackenzie Foy és Jessica Chastain), és a kettejük kapcsolata adja a film igazi drámai vonulatát. A film szépen végigvezeti, hogyan viselik az elszakadást, és míg az előbbiben bűntudat bujkál, mivel nem tudott békésen elválni a lányától, az utóbbi gyűlöli az apját a döntése miatt, és nagyon hosszú idő kell neki, hogy megbékéljen.
A másik rész a sci-fire épül, ez adja a film hátterét, de a végeredményt mégsem érezzük majd hagyományos értelemben vett tudományos-fantasztikus alkotásnak. Sok tudományos tény és felvetés hangzik el a filmben, amikre a jelen állás szerint adnak magyarázatot, és mindezt teszik nézőbarát módon. Érthetően elmagyarázzák a féreglyukak működését, de még felvetést is hallhatunk arra vonatkozóan, hogy mi található egy fekete lyukban. Ha sci-fi, akkor a robotok sem maradhatnak ki, akik képesek ellopni 1-1 jelenetet, és ők szolgálnak a humor elsődleges forrásául is. Nagyon minimalista ábrázolást kaptak, de film közben láthatjuk, hogy bizony, mennyi mindenre képesek.
A film zenéjét Hans Zimmer készítette, és szerintem senki sem lepődik meg azon, ha azt mondom, hogy nem kell csalódnunk ezen a téren sem. A jelenetekhez illő, nagyzenekari művek csendülnek fel, amiket nem biztos, hogy önmagukban hallgatni fogunk, de a filmhez tökéletesen illeszkednek.
Amit még érdemes kiemelni, az a magyar szinkron, és ebbe ezúttal nem igazán tudunk belekötni, és amiért ezt külön fel is hoztam, hogy ebben a filmben hallhatjuk utoljára Fülöp Zsigmondot Michael Caine hangjaként. Nehéz lesz nála jobb szinkronhangot találni.
Christopher Nolan ismét egy kiemelkedő filmet tett le az asztalra. A Csillagok Között bárkinek szívből ajánlható, de csakis moziban megtekintve, mert a látványvilága mozivászonért kiált!
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!