Call of Duty: Advanced Warfare – Játékteszt

Vajon a Sledgehammer Games a nevető harmadik? A Call of Duty-játékok fejlesztői között újonc stúdió képes felfrissíteni a patinás FPS-szériát, miközben megőrzi azokat a jellemzőket, amiért oly sokan, olyan sok éve rajonganak?

A szó szoros értelmében is legszembeszökőbb változás a látványvilágban történt. A CoD AW új grafikus motort kapott, és már a játék legfontosabb felszerelési tárgyán, az exoskeletonok során végigsvenkelő felvezető animáció első képkockáin – melyek az átvezető animációkhoz hasonlóan, a magyar Digic Pictures munkáját dicsérik – látszik, hogy igyekeztek jobban kiaknázni a friss konzolgenerációban rendelkezésre álló erőforrásokat. Az ugyan továbbra is igaz, hogy a konzolos változatok grafikája szerényebb egy csúcsalkatrészekből épített PC-n elérhetőnél, de az általam tesztelt PS4-verzió is olyan kidolgozott és részletben gazdag, hogy a DVD-korszak kezdetén sebtiben digitalizált akciófilmeket simán kenterbe veri. A már említett, magyar gyártású rögzített videókon pedig jól látszik, hogy egyre szűkül a rés a digitális kamerával felvett és a digitálisan létrehozott mozgókép között, nem véletlen, hogy olyan élvonalbeli mozisztároknak sem derogál már játékokban szerepelni, mint Kevin Spacey.

A CoD AW kampányát egy bevetésre induló bőrnyakú, vagyis tengerészgyalogos katona egyenruháját és felszerelését magunkra öltve, a szó szoros értelmében in medias res kezdjük meg. Azonban egy harctéri baleset véget is vet katonai karrierünknek. Még szerencse, hogy a közelebbről meg nem határozott jövőben, a CoD alternatív világában nemcsak katonáknak szuperképességeket biztosító külső vázak, de a biomechanikus implantátumok fejlesztésében is élen járnak. Egy „jobb, mint az igazi” műkézzel felszerelve pedig egy, pontosabban a bármely állam reguláris haderejénél nagyobb, de magánkézben lévő katonai vállalkozásnál, az ATLAS Corporationnél járhatjuk tovább a harcos útját. Az, hogy a felbérelhető fegyveres erőt a világ legkülönbözőbb tájain és hadszínterein vetik be, jó alapot adott a változatos pályák és küldetések kialakításához. Ugyanakkor ez az első olyan story a CoD-játékok történetében, ahol nem fekete-fehér az erkölcsi kép, nem a szeplőtlen jófiúk állnak szemben a megátalkodott gonoszokkal. Beszivárgott a játékba az USA lakosságában is felébredt gondolat, hogy valóban a demokrácia és a szabadság akár erőszakos kikényszerítése, vagy sokkal inkább gazdasági érdekek állnak az idegenben vívott és igencsak elhúzódó háborúk mögött.

Szerencsére ahhoz, hogy szórakoztató időtöltésnek találjuk az Advanced Warfare-t nem kell feltétlenül osztani a történet íróinak nézeteit, sőt még csak törődni sem az eszmei mondanivalóval. A cselekmény fordulatai, a változatos küldetések, a ma ismert fegyverek fejlettebb leszármazottaival vívott összecsapások és messze nem utolsó sorban a harcosok által használt felszerelések és járművek elég érdekességgel szolgálnak a kampány során. Végtelen szabadságfokról persze nem beszélhetünk, a lebegő motorokkal, a delfinként víz alá bukni képes mini hajókkal nem tekereghetünk kedvünkre, és a sok egyéb speciális lehetőség mellett, emberfeletti erőt biztosító exoskeleton ellenére is csak azokat az akadályokat tudjuk elmozdítani az útból, amit ezzel a céllal tettek oda a pályák tervezői. Amennyiben ezen a logikátlanságon túl tudjuk tenni magunkat (a CoD eddig sem működött másképp), akkor élvezetes lesz használni a történet során újabb és újabb képességekkel folyamatosan fejlődő mechanikus külső vázat. 

Azt, hogy az exoskeleton biztosította képességek egy részével, alig-alig különböző formában már lehetett találkozni más FPS-játékok harci öltözékeit, felszerelési tárgyait használva, egy három éve fejlesztett játék esetében nem feltétlenül sorolhatjuk a szemérmetlen plagizálás kategóriájában. A D.A.R.P.A. (az USA katonai fejlesztéseit koordináló ügynökség) időnként közöl információkat ilyen eszközökkel folytatott kísérletekről, amit a fejlesztők egy kicsit továbbgondolva beépítettek játékaikba. A Sledgehammer még egész visszafogottan képzelte el a technológiai fejlődést, számomra legalábbis teljesen hihetőnek hatnak az Advanced Warfare évszámmal meg nem határozott, de nem túl távoli jövőjében kezünkbe kerülő fegyverek, járművek, drónok és egyéb kütyük. Azt pedig igencsak díjazom, hogy a fejlesztők arra is tettek némi erőfeszítést, hogy a story megismerésén túl is legyen némi célja a kampány végigvitelének. Mi több, az öt paraméter – a killek számától a megszerzett információmorzsákig – alapján tulajdonságokra elosztható pontokat osztogató rendszernek köszönhetően még többször is érdemes visszatérni és különböző nehézségi fokozaton is teljesíteni a küldetéseket. Éppen emiatt, az „alapos” munkát jobban jutalmazó szintlépési rendszer miatt nem is érzem megalapozottnak a kampányt nettó 4-5 órában letudhatónak ítélő kritikákat. Lehet persze ennyi idő alatt is teljesíteni, de jóval több kellemes időtöltést ígér, ha nemcsak végigrohanunk, hanem mellékfeladatokat is szem előtt tartva, karakterünk fejlesztéséről is gondoskodva játszunk.

A fókusz persze továbbra is a multiplayeren van, és nem is engedtek a sorozat hagyományaiból a fejlesztők. A 14 változatos környezetet kínáló és kiterjedt multiplayer mapek között minden játékos egészen biztosan meg tudja találni saját kedvenceit, amelyek igazán illeszkednek saját játékstílusához, legszívesebben játszott feladatköréhez. Attól sem kell tartani, hogy a testreszabhatóságban szűkültek volna a lehetőségek, továbbra is saját magunk állíthatjuk össze a különféle classokat, 13 főbb jellemzőt variálva. Másfél száz fegyverből (34 alaptípus és variációik) és hozzájuk kapcsolható kiegészítők garmadájából választhatjuk ki elsődleges és másodlagos „szerszámainkat”, megfelelő pontszámot elérve. A drónok és az automata fegyverek mellett még nehézfegyverzetű, erősen páncélozott Goliath exoskeleton is elérhető, amiben mech-harcosként csörtethetünk keresztül a harctéren. Természetesen a perkek sem hiányoznak, de harcosunk képességeit exoskeletonjának típusa és a hozzáadható két lehetséges kiegészítő is jelentősen befolyásolja. Azt persze mondani sem kell az előző epizódok bármelyikével akárcsak felületes kapcsolatba is került játékosoknak, hogy a kezdetekben igen korlátozott a választék, de ez a meccsek során szerzett tapasztalati pontok alapján elért szintek vagy speciális kihívások (pl. adott fegyvertípussal elért killek száma) teljesítésével bővíthető. Arról pedig, hogy harcosunknak, harcosainknak kinézete is egyedi legyen, állítólag 1000-nél több ruhadarab közül válogatva tudunk gondoskodni. Ezt inkább elhiszem, számoljon utána, aki játék helyett a menüben tölti szabadidejét.

A játéktípusok garmadáját (ha jól számoltam, akkor 13 plusz egy többféléből összegyúrt) kínáló multiplayer mód nemcsak interneten, de helyi hálózaton is lehetséges. Semmi akadálya egy monstre lanpartynak – mondjuk a konzol mellé elcipelni egy 40” tévét is azért macerás. Valamint ott van a helyi osztott képernyős játék lehetősége, bár ezt nem annyira javasolnám egymás elleni küzdelemhez, mert elég unalmas, amikor ketten keresgélik egymást egy hatalmas területen. Még szerencse, hogy ott van az Exo Survival játékmód, ahol támadóhullámokban ellenünk törő katonák, kutyák és drónok ellen kell felvennünk a küzdelmet. Kezdetben négy pályán indíthatunk saját túlélőmeccset, de további kilencet tudunk megnyitni, ha kellő számú hullám támadását visszaverjük. A túlélésben némileg segít, hogy a támadások között nemcsak a lőszerkészletet tölthetjük fel, de fegyvereinket is fejleszthetjük. Az utolsó pálya 10. hulláma után – és ezzel nagy titkot már nem árulok el – kapunk egy kis ízelítőt a zombivadászatból, ami a Call of Duty: Advanced Warfare esetében az alapjátékban csak itt elérhető. Az igazi zombi mód egy külön DLC beszerzése után aktiválható, és ez – bár nem vagyok a legnagyobb rajongója ennek a játékmódnak – egy kicsit még nekem is hiányzik a CoD megszokott lehetőségei közül.

A rövid válasz tehát a bevezetőben feltett kérdésre egyértelműen igen, mert forradalmi változásokról ugyan nem beszélhetünk – de egy látványvilágában azért komoly előrelépést mutató, a széria hagyományait, az elkötelezett rajongókat is kielégítő módon megőrző epizódot kapnak a játékosok. A kampány szavatosságát nagyban növeli a teljesítményalapú, de túlzott fontosságot azért nem kapott fejlődési rendszer, az exoskeletonok, pontosabban az általuk elérhető „szuper-képességek” pedig a multiplayer küzdelmekbe is hoznak némi frissítést. Kicsit másként kell figyelni egy 2 emeletet fel-le ugrani gond nélkül képes, vagy épp áttetsző ellenfelekkel is megfűszerezett harctéren, nemcsak a jól megszokott rutin szerint haladni a fedezékek között, főleg, hogy már mi sem vagyunk földhözragadt gyalogosok.

Értékelés: 9/10