Middle-Earth: Shadow of Mordor – Játékteszt

Mi történik akkor, ha az Assassin’s Creedet és a Batman Arkham-sorozatot összegyúrjuk? Kapunk egy hangulatos játékot, ahol nyitott világban ölhetjük az orkokat, épületeket mászhatunk és bosszút állhatunk gyilkosainkon.

A játék egy rövid tutorial szekcióval indít, amiben a játék irányítása mellett a történetének alapjait is megismerhetjük. Láthatjuk családunk és saját magunk lemészárlását, majd egy szellem segítségével a bosszú beteljesítésére hivatott lidércként való feltámadásunkat. Elsőre látásra nem érthető történések, párbeszédek is bőven akadnak a hirtelen ránk zúduló rengeteg információ között, de a játék végére, ahogy szépen sorban oldjuk fel a homályos emlékeket, minden világossá válik.

A játékmenet gerincét a forradalmi Nemesis rendszer jelenti, melyen keresztül beleláthatunk az ork törzs hierarchikus felépítésébe, adatokat szerezhetünk a meggyilkolás előtt álló ork kapitányokról és harci főnökökről és nem utolsó sorban, mikor megkapjuk azt a képességet, hogy parancsolhassunk az általunk megérintett orkoknak, mi magunk is belekontárkodhatunk az egyes személyek előrehaladásába ezen a ranglétrán. A rendszer szépségét az adja, hogy akármelyik ellenfél, akivel találkozunk és valamilyen módon megöl minket, azonnal előléptetést kap és kezdi megmászni a ranglétrát a saját személyiségének megfelelően, mert itt a legjelentéktelenebb mellékszereplőnek is egyénisége van. Ahogy előléptetik őket, azonnal kapnak egy nevet és később (tevékenységük alapján) titulusokat is, amik a nagyon félelmetestől az egészen nevetségekig terjednek (például én találkoztam egy Kâka the Dung Collector nevű kapitánnyal). 

Ugyanakkor a Nemesis rendszer kárára is válhat a játéknak. Egy gyakorlatlan, vagy élete legrosszabb formáját hozó játékos szembe találhatja magát azzal a problémával, hogy ha egy kapitánnyal összecsapva veszít, a rendszer azonnal fejleszti gyilkosunk képességeit, A megerősödött pedig nagy valószínűséggel harcolni fog azért, hogy magasabbra kapaszkodhasson a ranglétrán. Amennyiben sikerrel jár és megöl egy maga felett álló ork tisztet, átveszi helyét és még további buffokat kap. Amennyiben pedig elbukik, akkor a felettese (aki alapjában véve is erősebb) szintén buffot kap, amiért sikerült leszámolnia a kihívójával. Így a a folyamatos kudarcaink miatt végül olyan helyzetbe kerülhetünk, hogy már csak vért izzadva győzhetjük le ellenfeleinket Ismételem hogy ehhez hosszú sorozatban el kell ügyetlenkedni a harcokat.

A történetnek nem egy, hanem két, igen eltérő képességeket birtokló főszereplője van, akiket váltogatva irányíthatunk. Az egyik Talion, családját Szauron katonái mészárolják le, végül őt magát is megölik. A másik pedig egy lidérc, aki segítségére siet, hogy Talion bosszút állhasson gyilkosain és felderítse saját múltját. A harcos és a lidérc irányítása átváltva oda-vissza lépkedünk a valós- és a szellemvilág között is. Talionként kardunkat és tőrünket használva orkok tömegével harcolhatunk egyszerre és végezhetjük ki őket egymás után vagy épp ellenkezőleg, árnyékként osonhatunk végiga háztetőkön, és szép csendben levadászva az őröket, észrevétlenül megközelítve célunkat. Lidércként, természetfeletti érzékelésünkkel felderíthetjük a területet és információkat szerezhetünk a környékünkön lévő kapitányokról és warchiefekről. Fegyvernek pedig kapunk egy íjat, ami a halálos fejlövések osztogatása mellett le tudja lassítani az időt, valamint képesek vagyunk nagy távolságról odaugrani a kijelölt egységekhez és kiütni vagy meggyilkolni azokat.

Miközben a harc oroszlánrészét vállaló Talion nem csak közrendű orkok végtelen sorát kaszabolja le. Mikor egy rangos ork beszáll a küzdelembe elindul egy filmekbe illő „bemutatkozás”. Az ellenség és Talion egy rövid szópárban után esik egymásnak. A játéknak ez a mozzanata akkor válik igazán érdekessé, ha korábban már összecsaptunk az adott tiszttel, mivel az orkok is emlékeznek a korábbi „találkozásra”. Amennyiben korábban legyőzött bennünket elgondolkodik azon, hogy miért vagyunk életben. Amennyiben vesztesként kerültek ki a korábbi összecsapásból, de túlélték a találkozást, akkor igyekeznek bosszút állni az elszenvedett és kinézetüket még tovább rontó (például égési sebek vagy egy kilőtt szem) sebeikért.  Külön dicséretet érdemel ezeknek a jeleneteknek a játékélményt fokozó részletessége. Azonban még a kidolgozott szinkron ellenére is zavaró lehet, mikor egy városnyi egység elleni harc közben egymás után 3-4 alkalommal is leállnak ismerkedni a karakterek.

A PC-s változatot megvásároló játékosoknak, a kiadó ingyenesen biztosít egy „DLC”-t, amivel az alapjáraton is nagyon szemrevaló grafikát egészen a végletekig húzhatjuk, egészen 4K felbontásig. Ennek persze hardver-erőforrásokban megkéri az árát, a HD packz ajánlott rendszerigénye 8 GB memória és egy  DX11 Kompatibilis videokártya legalább 6 GB VRAM-al. 

Végül egy kis negatívumot is fel kell rójak a játék rovására, ami pont a Nemesis rendszernek köszönhető. Tegyük fel, hogy a játékosunk nem éppen a legügyesebb fajtából való és folyamatosan azzal találja magát szembe, hogy egy-egy kapitány keze által meghal. A rendszer azonnal buffolja gyilkosunkat és nagy valószínűséggel harcolni fog az előrejutásáért a ranglistán. Amennyiben sikerrel jár és megöl egy felette álló orkot, átveszi a helyét és még további buffokat kap. DE ha elbukik, akkor a felettese (aki alapjában véve is erősebbnek kell legyen) szintén buffot kap, amiért sikerült leszámolnia a fajtánkkal. Tehát ha eléggé bénácskák vagyunk, akkor egy olyan helyzetbe kerülhetünk, ahol a folyamatos kudarcaink miatt végül már csak vért izzadva győzhetjük le ellenfeleinket (természetesen ez nem lehetetlen). Ismételten hozzáteszem, hogy ez csak a gyengébb képességű játékosoknál fordulhat elő.

Összefoglalva, a Middle-Earth: Shadow of Mordor kipróbálása során szerzett tapasztalatainkat úgy jellemezhetjük, mint egy nagyon hangulatos és szórakoztató játék, ami egyértelműen mutat rokon vonásokat az Assassin's Creed kínálta játékélménnyel, ugyanakkor különbözik is annyira hogy megteremtse sajátos fantasy hangulatát és megálljon saját lábán. Értékelésemben a játék pontszámot a befejezetlen és DLC-ben folytatódó történet, valamint a gyengén teljesítő játékosokat az ellenfelet erősítésével büntetni képes Nemesis rendszer csökkenti. 

Értékelés: 8/10