„Szarvashiba elméletet alkotni adatok nélkül. Ugyanis akkor a tényeket igazítjuk a teóriákhoz, nem pedig a teóriát a tényekhez” – szól Sherlock Holmes híres idézete, mely akár mottónk is lehetne.
Ha van olyan stúdió, ahol biztosak lehetünk abban, hogy produktumról produktumra csak fejlődéssel találkozhatunk, akkor a Frogware biztosan ide tartozik. Olyan mértékű szeretettel és odaadással ápolják a világ legnagyobb detektívjének világát, ami a végeredményeken is folyamatosan meglátszik. Az első dolog, ami mindenkinek szembe fog tűnni, hogy mekkorát fejlődött a grafika az előző részhez képest. A játékot az Unreal 3 motor hajtja, és bár láttunk sokkal szebb dolgokat kisajtolni a motorból, meg kell hagyni, hogy Sherlock Holmesnak sem kell elbújnia szégyenében a Baker Street-i apartmanba.
A történet, pontosabban a történetek hat eset köré épülnek fel, és a játék nem is nagyon vár azzal, hogy beledobjon minket a mélyvízbe. Egyből nyomozásba kezdünk egy nagyobb birtokon történt brutális gyilkosság után, és mire észbe kapnánk, olyan döntéseket kell meghoznunk, amelyek nagyban befolyásolják egy-egy ügy végkimenetelét. És a játék olyan, mint Sherlock esetében a lovak: hogy is volt…? …elől-hátul veszélyes, és gonosz a közepe. Nem segít. Nem mondja meg, hogy jó-e a bizonyítékokból összerakott következtetés, sőt, abban sem sok támpontot ad, hogy tényleg azt a bizonyítékot használtuk-e fel, amire abban a percben szükségünk van. Ezt azonban megteszi a legvégén, egy-egy ügy értékelésekor, és rossz döntésnél lehetőségünk van mindent újrakezdeni.
A nyomozások alkalmával lényegében mindig ugyanaz fog történni. Sherlock teszi, amihez a legjobban ért, pár pillanat alatt felméri a helyszínt, megkeresi a bizonyítékokat és érdekes dolgokat, majd porig rombolja a kikérdezhető személyek utolsó csepp önbecsülését is, rálelve a válaszra.
Ha már itt tartunk, akkor itt érhető tetten a játék egyik újítása, ugyanis a beszélgetések során van egy kis időnk felmérni a partnert kinézet, gyanús nyomok után kutatva, amiket aztán a válaszható kérdések és témák során felhasználhatunk ellene. Egyszerű példa: úriemberünk kijelenti, hogy a rajta lévő zakó az övé. Mi azonban láttuk korábban, hogy a zakó ujja túl nagy rá, és elég régi is. Innen logikusan kikövetkeztethető, hogy valami nem stimmel, neki is ronthatunk az áldozatnak a magunk kis tudálékoskodó stílusában, kikényszerítve az igazságot.
A helyszíneken folytatott nyomozás egyébként elég egyszerűre sikeredett. A játékos TPS és FPS nézetben is mozoghat, az irányítás pedig teljesen kézenfekvő, semmi rendkívüliben nem tér el a megszokott formulától. A legtöbb nyom elég nyilvánvaló, amiket pedig szabad szemmel nem biztos, hogy megvizsgálnánk, arra Sherlock külön bekapcsolható detektív látásmódja hívja fel a figyelmet, legyen szó akár egy poros szekrényen valamilyen tárgynak a hiányáról.
Van olyan nyom, ami további vizsgálatot igényel, ezzel is színesítve a játékot. Például egy névnek kell utánanézni valamilyen újságban, vagy Holmes laboratóriumát igénybe véve kell néhány kicsi fejtörő keretében tovább vizsgálódni. Szerencsére a puzzle-elemek a helyükön vannak, a legegyszerűbbtől a legnehezebbik minden megtalálható. Soha nem voltam még magamra annyira büszke, mint amikor harminc percnyi gondolkodás után oldottam meg egy ilyen fejtörőt. Ha azonban elakadnánk, a játék megengedi, hogy büntetés nélkül tovább lépjünk. Ez a rendszer a casual rétegnek kedvez, azonban szerintem sokkal jobb választás lett volna, ha bevállalják a fejlesztők, hogy ha nem tudod megoldani a rejtvényt, akkor bizony lehet, hogy megoldatlan marad az ügy.
Amennyiben megvan a gyanúsított, akkor még van egy feladatunk, mégpedig el kell dönteni, hogy letartóztassuk-e avagy sem. Ezt a húzást én egész korrekt, ámbár felesleges dolognak tartom. Akkora eltérést nem okoz a végeredményben, mint kellene, így bár izgalmas volt bíráskodni a vádlottak felett, utólag súlytalanította a döntéseimet a lezárás.
Összegezve azonban a Sherlock Holmes egy hiánypótló, nagyon kellemes kalandjáték lett, a hibák ellenére is. A történet hagyott némi kívánnivalót maga után, de az esetek rendben voltak. A problémát inkább az okozta, hogy elszigetelt eseményeket követhetünk nyomon, együtt nem alkottak egy egészet. Ami viszont tiszteletre méltó, hogy jól látszik a fejlődés a stúdiónál, és egy nagyon jó vonalat vettek fel ahhoz, hogy néhány év múlva egy 9-es, netalán 10-es pontszámmal értékeljem Sherlock és Watson kalandjait.
Értékelés: 8/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!