Újra összeállt a Feláldozhatók csapata, kiegészülve, erőtől duzzadón. Rutinosnak tűnő akció közben láthatjuk a bajtársakat, aminek végén nem várt kellemetlen csattanó várja a fiúkat…
Feltűnik ugyanis egy halottnak hitt ex-csapattag, Conrad Stonebanks, aki nem éppen tisztességes polgárhoz méltó üzleteket folytat, és nem mellesleg erős ellenszenvvel viseltet a Feláldozhatók felé. Ross meg is kapja új feladatát, miszerint meg kell állítania volt társát, ezúttal lehetőség szerint véglegesen.
Ennyit a forgatókönyvről, amelynek sablonossága és egyszerűsége remekül egészül ki a linearitással és a fordulatok szinte teljes nélkülözésével. Aki látott már akciófilmet, az szinte biztosan előre kitalálja, mi fog következni, aki nem, nos, az ne ez alapján a film alapján állítsa fel a mércét a történetet és a cselekményt illetően.
No, de nem is azért készült el a Feláldozhatók 3, hogy irodalmi sikereket érjen el, zsebkendőgyilkos drámát vonultasson fel, hanem hogy "minden, ami a csövön kifér"-akcióval és már-már legendásnak mondható színészekkel operálva dobogtassa meg a nézők szívét és kergesse az egekbe az adrenalinszintjüket.
Sajnos ez hiába hangzik kecsegtetően, a mézesmadzag elhúzása után több szempontból is keserűség foghatja el az embert. A forgatókönyvbeli gyengeségeket könnyen meg lehet bocsátani, azonban ehhez az kell, hogy a többi komponens úgy duruzsoljon, ahogy azt egy akcióra kihegyezett gépezettől elvárná a fogyasztó. Sajnos ez a masina nyögve, sokszor kínlódva halad, csupán néha talál magára, viszont a legtöbbször úgy, hogy ha kocsi volna, kétszer is meggondolnánk, hogy járjunk-e vele. A Feláldozhatók 3-ban minden kevesebb és gyengébb, mint az első részben, legalábbis ami a hangulatot, ütősnek szánt szövegeket és a színészek adagolását, valamint az akciók kivitelezését illeti.
Hiába sorakoztak fel az új arcok között olyan kiváló színészek, mint a főgonosz bőrébe bújt, remek alakítást nyújtó Mel Gibson, az akciófilmek terén utolsókat villantó Harrison Ford, valamint a visszatérő, börtönviselt Wesley Snipes, ha belőlük, de még a régi csapatból is meghökkentően keveset kapunk. Dolph Lundgren és Randy Couture arcpirítóan nevetséges időt kaptak, de Jason Stathamet sem fogják a túlzott előtérbe kerüléssel vádolni és odébb tessékelni a feltűnősködése miatt. Sylvester Stallone botoxokkal alakított, rezdületlen maszkján kívül a régi nagyok alig láthatóak a film elejét és végét leszámítva. Antonio Banderas karakterén kívül – aki mellesleg a film egyik legfőbb pozitívuma, a spanyol ajkú színész valósággal lubickol a szószátyár Galgo szerepében – pedig nincs igazi egyéniség, talán csak a szintén dühítően keveset mutatott Gibson, akinek minden perce egy-egy jutalommorzsa a sok elbaltázott töltelékért.
Nem tudhatjuk biztosan, kinek támadt az a veszett ötlete, hogy a sztárparádét, ami az egész sorozatnak a sava-borsa, fiatal, voltaképp ismeretlen ifjoncokkal hígítja, akiknek a jelenlétére a "mellékszereplő" szó talán nem is elég kifejező. Semmilyen, gyorsan felejthető és az öregek idejét rabló erőltetést láthatunk, amellyel az ellenkezőjét sikerült elérni, mint amit szerettek volna, ugyanis a közönség inkább bosszankodni, semmint örülni fog a vegyítésnek, az öregek kontra fiatalok szál semmirevaló szerepeltetésének.
Az akció terén egy kicsivel rózsásabb a helyzet. A lényeges részeknél kellő mennyiségű harcot, robbanást, pörgős, jól megkomponált jeleneteket látunk, azonban a technikai téren eléggé felemás a helyzet. Jó néhány alkalommal a látvány erősen sántít, nem elég életszerű, egyértelműen lerí, hogy számítógéppel készített vizuális csalással van dolgunk, amely azért eléggé kínos a hatalmas költségvetéshez és a sztárokhoz mérten.
Ahol tarolhatott volna, ott sem volt képes eléggé jól teljesíteni a Feláldozhatók 3, ahol pedig meg kellett volna erőltetnie magát, sokszor elfáradt, és alighogy elfogadhatóan, vagy inkább az alatt teljesített. Követni kellett volna a milliók által szeretett első részt, és a csapásain haladni, némi újdonsággal feldobva a koncepciót, minthogy felesleges részletekkel tömködjék tele, és elvegyék az eszenciáját, amiért a tömegek látni akarják a régi nagyágyúk sokak szeirnt utolsók közt lévő nagy zúzásait.
Értékelés: 5/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!