A feláldozhatók 3 – Filmkritika
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Újra összeállt a Feláldozhatók csapata, kiegészülve, erőtől duzzadón. Rutinosnak tűnő akció közben láthatjuk a bajtársakat, aminek végén nem várt kellemetlen csattanó várja a fiúkat…
Feltűnik ugyanis egy halottnak hitt ex-csapattag, Conrad Stonebanks, aki nem éppen tisztességes polgárhoz méltó üzleteket folytat, és nem mellesleg erős ellenszenvvel viseltet a Feláldozhatók felé. Ross meg is kapja új feladatát, miszerint meg kell állítania volt társát, ezúttal lehetőség szerint véglegesen.
Ennyit a forgatókönyvről, amelynek sablonossága és egyszerűsége remekül egészül ki a linearitással és a fordulatok szinte teljes nélkülözésével. Aki látott már akciófilmet, az szinte biztosan előre kitalálja, mi fog következni, aki nem, nos, az ne ez alapján a film alapján állítsa fel a mércét a történetet és a cselekményt illetően.
No, de nem is azért készült el a Feláldozhatók 3, hogy irodalmi sikereket érjen el, zsebkendőgyilkos drámát vonultasson fel, hanem hogy "minden, ami a csövön kifér"-akcióval és már-már legendásnak mondható színészekkel operálva dobogtassa meg a nézők szívét és kergesse az egekbe az adrenalinszintjüket.
Sajnos ez hiába hangzik kecsegtetően, a mézesmadzag elhúzása után több szempontból is keserűség foghatja el az embert. A forgatókönyvbeli gyengeségeket könnyen meg lehet bocsátani, azonban ehhez az kell, hogy a többi komponens úgy duruzsoljon, ahogy azt egy akcióra kihegyezett gépezettől elvárná a fogyasztó. Sajnos ez a masina nyögve, sokszor kínlódva halad, csupán néha talál magára, viszont a legtöbbször úgy, hogy ha kocsi volna, kétszer is meggondolnánk, hogy járjunk-e vele. A Feláldozhatók 3-ban minden kevesebb és gyengébb, mint az első részben, legalábbis ami a hangulatot, ütősnek szánt szövegeket és a színészek adagolását, valamint az akciók kivitelezését illeti.
Hiába sorakoztak fel az új arcok között olyan kiváló színészek, mint a főgonosz bőrébe bújt, remek alakítást nyújtó Mel Gibson, az akciófilmek terén utolsókat villantó Harrison Ford, valamint a visszatérő, börtönviselt Wesley Snipes, ha belőlük, de még a régi csapatból is meghökkentően keveset kapunk. Dolph Lundgren és Randy Couture arcpirítóan nevetséges időt kaptak, de Jason Stathamet sem fogják a túlzott előtérbe kerüléssel vádolni és odébb tessékelni a feltűnősködése miatt. Sylvester Stallone botoxokkal alakított, rezdületlen maszkján kívül a régi nagyok alig láthatóak a film elejét és végét leszámítva. Antonio Banderas karakterén kívül – aki mellesleg a film egyik legfőbb pozitívuma, a spanyol ajkú színész valósággal lubickol a szószátyár Galgo szerepében – pedig nincs igazi egyéniség, talán csak a szintén dühítően keveset mutatott Gibson, akinek minden perce egy-egy jutalommorzsa a sok elbaltázott töltelékért.
Nem tudhatjuk biztosan, kinek támadt az a veszett ötlete, hogy a sztárparádét, ami az egész sorozatnak a sava-borsa, fiatal, voltaképp ismeretlen ifjoncokkal hígítja, akiknek a jelenlétére a "mellékszereplő" szó talán nem is elég kifejező. Semmilyen, gyorsan felejthető és az öregek idejét rabló erőltetést láthatunk, amellyel az ellenkezőjét sikerült elérni, mint amit szerettek volna, ugyanis a közönség inkább bosszankodni, semmint örülni fog a vegyítésnek, az öregek kontra fiatalok szál semmirevaló szerepeltetésének.
Az akció terén egy kicsivel rózsásabb a helyzet. A lényeges részeknél kellő mennyiségű harcot, robbanást, pörgős, jól megkomponált jeleneteket látunk, azonban a technikai téren eléggé felemás a helyzet. Jó néhány alkalommal a látvány erősen sántít, nem elég életszerű, egyértelműen lerí, hogy számítógéppel készített vizuális csalással van dolgunk, amely azért eléggé kínos a hatalmas költségvetéshez és a sztárokhoz mérten.
Ahol tarolhatott volna, ott sem volt képes eléggé jól teljesíteni a Feláldozhatók 3, ahol pedig meg kellett volna erőltetnie magát, sokszor elfáradt, és alighogy elfogadhatóan, vagy inkább az alatt teljesített. Követni kellett volna a milliók által szeretett első részt, és a csapásain haladni, némi újdonsággal feldobva a koncepciót, minthogy felesleges részletekkel tömködjék tele, és elvegyék az eszenciáját, amiért a tömegek látni akarják a régi nagyágyúk sokak szeirnt utolsók közt lévő nagy zúzásait.
Értékelés: 5/10
