A túra folytatódik tovább a Nintendo világában. Három eltérő univerzumot nézünk meg, és megvizsgáljuk, miért is olyan sikeresek, és miért rajonganak értük milliók.
Az első részben – amit itt olvashattok el – megismerkedtünk, a sorozat alapjaival. Most három olyan cím következik, amelyek nagyon régóta jelen vannak a játékosok világában, és hatalmas rajongói bázis épült köréjük.
Monster Hunter 3 Ultimate (Capcom)
A Capcom részéről merész húzásnak számított 2004-ben a Monster Hunter-sorozatot útjára indítani. Viszont elsőre nem várt sikereket ért el, és azóta is egyre több embert szippant magába, pedig az alapkoncepciója egyáltalán nincs túlbonyolítva. A leginkább multiplayerre épülő játék viszont egyedül is játszható. A feladatunk, hogy a küldetésben megjelölt szörnyeket levadásszuk, vagy akár el is foghatjuk őket. Egyszerűnek hangzik, ugye? Pedig nem az. A harcok több helyszínen is folyhatnak, és ha sikerül pl. a szörny farkát levágni, akkor máris egy másik támadási stílust vesz elő, amihez alkalmazkodnunk kell. A küzdelmek így hosszúak ugyan, viszont egyben szórakoztatóak is. Szerencsére rengeteg fegyverfajta található a játékban, így szinte bármilyen játékstílust kialakíthatunk ellenük. Az egyszerű koncepció mély és szórakoztató tartalommal párosul: ez a Monster Hunter titkának a receptje.
Resident Evil Revelations (Capcom)
A Capcom legkultikusabb univerzuma, amit szerintem senkinek sem kell bemutatni, a Resident Evil. A rajongóknak az újabb részekkel sok gondjuk volt, főleg hogy inkább akcióorientált lett a játék, és nem a túlélő-horror részt erőltették. Majd megtörtént az, amire sokan vártak, és bejelentették a Revelationst, ami visszahozta a klasszikus játékmenetet, a szűk tereket és néha a rettegést, viszont a keserű szájíz sem maradhatott el, hiszen csak Nintendo 3DS-re lett bejelentve. De két évvel rá fellélegezhettek a játékosok, hiszen bejelentették, hogy jön a nagygépes változat, ami nem okozott csalódást sajtó képviselőinek sem, és a pénztáraknál is szépen teljesített.
Super Mario 3D World (Nintendo)
Mint egyszer már említettem, Mario visszatérő szereplő lesz a sorozatban. Ez a rész sem változtatja meg alapjaiban a Mario-sorozatot, viszont remek kis újdonságokat hoz abba. Az egyik ilyen az új képesség, amit a macskaruha ad, hogy képesek vagyunk falakat mászni, és ezzel titkos helyeket elérni, ellenfeleket kikerülni, és természetesen sok helyen a továbbjutáshoz is szükség van rá. Co-op mód is bekerült a játékba, így barátainkkal is játszhatunk, legfeljebb 4-en, és változatos módokon segíthetünk egymásnak, mert a GamePad kijelzőjét használva jelezhetünk társunknak, ha találtunk valamit, vagy segíthetünk neki az ellenfelek legyőzésében. Mind az eladások terén, mind a kritikusok általi fogadtatást elnézve sikeres lett a játék, nem hiába tekinthető a Nintendo legnagyobb húzócímének.
Mind a három cím egy már kultikus világ része. Remekül megtartva azok értékeit, és valamivel továbbfejlesztve azokat. Kritikai szempontból nem igazán lehet bennük keresni a hibát, és a rajongók is folyamatos bizalmat szavaznak nekik. Mi történik viszont, ha olyan játékot készítenek Wii U-ra, ami nem illeszkedik ebbe a sorba? A következő részben olyan címeket nézünk meg, amik ugyan multiplatformok, de a Wii U-n mégis kapunk olyan extrákat, amik miatt még nagyobb élményt képesek nyújtani a játékosoknak.
A World of Warships: Legends az év legcsodálatosabb időszakát ünnepli a Winter Fleet visszatérésével, három…
A Worshippers of Cthulhu a városépítést keresztezi a Lovecrafti mitológiával egy baljós, de rendkívül ígéretes…
Jön a Steel Hunters – egy ingyenesen játszható, mecha hősöket felvonultató lövöldözős játék, amely egyedülálló…
A Temporal Purge: Z egy leegyszerűsített CoD: Zombies játékmód, annak előnyeivel és az egyszerűségéből adódó…
A Dimensionals egy rendkívül stílusos és nagyon ígéretes roguelike deckbuilder, mely novemberben indult útjára Korai…
Az Arcanum inspirálta New Arc Line egy ígéretes CRPG, azonban egyelőre a kiforratlanabb Early Access…