Magic 2015 – Duels of the Planeswalkers – Játékteszt

10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A Magic: The Gathering kártyajáték-sorozat Duels of the Planeswalkers ága ötödik alkalommal teszi tiszteletét a képernyőkön. Ez az epizód kecsegtetett ez idáig a legnagyobb ígéretekkel, és sajnos ez is bukott el a legjobban. De lássuk, miért!

Alapvető ismeretek

Számtalan gyűjtögetős kártyajáték próbálta már letaszítani az 1993-ban megjelent Magic: The Gatheringet képzeletbeli trónusáról, ez azonban még semelyiknek sem sikerült. Richard Garfield sikeresen megalkotta azt a játékot, amely alap szinten percek alatt elsajátítható, mégis végtelen számú kombinációs lehetőséget, ezáltal folyamatos kihívást rejt magában. A körökre osztott mechanika pofonegyszerű: két játékos küzd, fejenként 20 életerőponttal és az előre összeállított, általában 60 lapos, egy vagy több színű kártyákból álló paklikkal felvértezve. A cél ellenfelünk életerejének nullára csökkentése, de miénk a győzelem abban az esetben is, ha a másik fél nem tud már új lapot húzni, vagyis elfogyott a paklija. Mindehhez lény- és varázslatkártyák fognak minket segíteni, melyek az öt különböző színű „föld” lap által termelt mana felhasználásával játszhatóak ki.

Az egyes kártyák jobb felső sarkában található a mana cost, ez mutatja meg nekünk mennyi és milyen színű mana az adott lap kijátszási „ára”. Manához pedig földjeink (melyekből körönként egy új érkezhet a battlefieldre, azaz a játéktérre) elforgatásával juthatunk. Egy elfordított Forest például egy zöld manát bocsát a rendelkezésünkre. A lények és varázslatok saját képességekkel vannak felruházva, ezek a képességek pedig egymásra is hatással vannak. Tehát hiába könnyű magunkévá tenni a belépő szintű ismereteket, a profi Magic-játékosok rengeteg időt ölnek tökéletes pakli és taktika megtalálására.

A játék hazánkban is hatalmas népszerűségnek örvend, a 2013-as World Magic Cupon a magyar csapat ezüstérmet szerzett. Folyamatosan jelennek meg az új kiadások, így a játékkörnyezet is hónapról hónapra alakul. Minden év júliusában kapjuk meg a legújabb core szettet, a megjelenések közé pedig tematikus blokkok ékelődnek be, 3-3 kisebb kiadással. Az utolsó blokk (Theros, Born of the Gods és Journey into Nyx) a görög mitológia világába kalauzolt minket, a szeptember végén érkező Khans of Tarkir pedig egy mongol hangulatú síkot fog bemutatni. Igen, síkot, mivel a Magic univerzumában több különböző párhuzamos létsík található. Maga a játékos egy, a síkok között utazni képes lényt, vagyis egy Planeswalkert személyesít meg.

A Magic: Duels of the Planeswalkers-sorozat 2009-ben kezdte meg pályafutását azzal a céllal, hogy még nagyobb közönséget vonjon be a kártyajáték rajongói közé. Az Xbox 360-as kiadást később PC-s és PS3-as verzió követte. Érkeztek az új, számozott részek (mindig az új core kiadáshoz igazítva), és ezzel párhuzamosan sorra jelentek meg a konkurens online TCG-k (trading card game-ek). A legnagyobb siker talán a Blizzard által kiadott Hearthstone: Heroes of Warcraft lett, de sokan várják a Hex megjelenését is, mely jelenleg bétafázisban tart. Fontos megemlíteni, hogy létezik egy Magic: The Gathering Online (MTGO) is, amelyben megtalálható a teljes nyomtatott kártyakészlet, viszont itt minden egyes kártyacsomagért, vagyis boosterért borsos árat kell fizetnünk. A dollárátváltás és a hozzácsapott adó miatt ez tényleg csak annak éri meg, aki nem rest komolyabb összeget áldozni erre a hobbira. Az MTGO-n óránként több verseny is indul, ezekre külön ticketek megvásárlásával nevezhetünk be.

A Duels of the Planeswalkers 2015 bemutatása

Most, hogy a hátteret és az alapokat ismerjük, lássuk, mit tud nekünk nyújtani az immár ötödik Duels of the Planeswalkers. Nagy bizalommal és várakozással telve indítottam el a játékot, mivel a fejlesztők meghallgatták a rajongók évek óta húzódó legnagyobb kérését: végre teljes egészében ránk lett bízva paklink megalkotása. Az eddigi részekben előre összeállított paklik közül választhattunk, amelyekhez győzelmeink után igaz, hogy kaptunk pár új lapot, de a változtatási lehetőség kimerült ezeknek a bónusz kártyáknak a használatában vagy mellőzésében. Ez a rendszer teljesen megváltozott. Az eddigi talán legjobban összerakott tutorial után (ahol megismerjük az alap mechanizmusokat, illetve az öt szín sajátosságait), ki kell választanunk egy két színt magába foglaló decket, és ezzel vághatunk neki az igazi meccseknek. Lehet akármilyen részletes a tutorial, sokat fogunk tanulni menet közben is. Ezért a későbbiek során is mindig figyelmeztetést kapunk, ha új, eddig nem ismert egyedi képességekből eredő szabályok vonatkoznak az adott kártyalapra. Öt síkon át haladhatunk a végső cél felé, és győzelmeink után ezúttal végre nem előre megszabott kártyák lesznek a jutalmaink, hanem többé-kevésbé random tartalmú, az adott sík lapkészletéből merítő booster-csomagok.

Ez önmagában remekül hangzik, de sajnos itt vérzik el tejesen az új koncepció. A Duels of the Planeswalkers-játékok mindig is instant élményt nyújtottak, most viszont borzasztó hosszú ideig kell farmolnunk, hogy végre kibonthassuk a hőn áhított különösen ritka lapokat. Ha pedig nincs erre türelmünk, jöhet a mikrotranzakció. Vásárolhatunk külön boostereket, megvehetjük az egyes síkok teljes készletét. A legerősebb lapokat pedig csak premium boosterekből bonthatjuk, melyek felé az egyetlen út bankkártyánkon át vezet. A grindolás érzetének csökkentésére került a síkokra egy Explore mód is, ahol pár random ellenféllel mérettethetjük meg magunkat, ez azonban édeskevés, amikor az ember már a nyolcadik kék lapot bontja csupa fehér paklijába. Egy kellőképen erős és multiban is használható deck összeállításához birkatürelemre vagy jó pár ráfordított dollárra lesz szükségünk.

Legnagyobb bánatomra a Magic: Duels of the Planeswalkers 2015 mégsem csak a mikrotranzakciók miatt ássa el magát. A szabad pakliépítés oltárán ugyanis a fejlesztők feláldoztak minden többlettartalmat, amit az eddigi részek megadtak nekünk. Eltűnt a Two-Headed Giant mód, ahol kétfős csapatok közös életerővel szállhattak szembe egymással. Hiába keressük az eddigi összes epizódban feltűnő Challenge módot, melyben egy előre felvázolt szituációt kellett megoldanunk, hasonlóan egy trükkös sakkfeladványhoz. Ne számítsunk a korábban kuriózumként felbukkanó Planechase, Archenemy vagy Sealed módokra sem. Marad a szokásosan lineáris Single Player (bár talán most sikerült először az érdekest egy picit is megközelítő szintet megütni a „történettel”) és a két-, három- illetve négyfős mindenki-mindenki ellen multi. Soha nem találkozhattunk még ennyire puritán, lecsupaszított Magic-játékkal. A menüben feltűnő extrák között csupán pársoros ismertetőt olvashatunk a főbb Planeswalker-karakterekről, illetve síkokról, vagy ha akarjuk, újra nézhetjük az átvezető videókat. A menürendszer egyébként dizájn tekintetében tetszetős, áttekinthető, bár nekem úgy tűnt, néha túl sokat tölt, és nem reagál időben.

A deck-építés ténylegesen teljes szabadságot nyújt, valamint segít is nekünk, akár pár lap köré is automatikusan tud paklit építeni a rendszer. Az álmaink paklijához való eljutás ezzel szemben túl hosszú és idő- vagy pénzigényes. Kikerültek az említett külön játékmódok, az pedig számomra már csak keserű hab a még keserűbb tortán, hogy idén először elfelejthetjük az Xbox-os Avatar Itemeket is. Legalább a bónuszkódok megmaradtak, amelyeket a Wizards oldalán kell regisztrálnunk, a kapott vouchert pedig promólapokra válthatjuk be, a hazai kártyaboltokban.

Így lett végül egy remek ötletből silány megvalósítás keretei között egy hamar megunható játék. Nagyot kell majd dobnia a 2016-os résznek, hogy elfelejtsük ezt a kisiklást. A Magic: Duels of the Planeswalkers 2015 PC-re, Androidra, iOS-re, illetve Xbox 360-ra már megjelent, az Xbox One-kiadás hamarosan várható. A PlayStation-platformok most teljesen kimaradtak a szórásból.

Értékelés: 5/10

Legfrissebb bejegyzések

B-PROJECT RYUSEI*FANTASIA – Játékteszt

Minőségi visual novel az idolok világában.

2024-11-14

White Day: A Labyrinth Named School – játékteszt

A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…

2024-11-13

Hollowbody – játékteszt

Mit kapunk, ha a szerelmünk a horror zsáner iránt sosem szűnt meg és ezt összekeverjük…

2024-11-11

Slime Rancher 2 – Korai Hozzáférés betekintő

A Slime Rancher folytatása korai hozzáférésébe történt betekintésünk alapján úgy tűnik, messze túl fogja szárnyalni…

2024-11-09

FORWARD: Escape the Fold – Játékteszt

Indie kártya-alapú dungeon crawler.

2024-11-07

Vlad Circus: Descend Into Madness – Játékteszt

Amikor nem nevet már a bohóc sem...

2024-11-06