Destiny – Bétateszt

A Bungie 2001-ben forradalmasította az FPS-eket a Halóval, egy olyan IP-vel, melynek a mai napig sok követője, tisztelője és irigye van. Most hasonló forradalomra készülnek a Destinyvel, az online, a co-op és az egyszemélyes kampány egybemosásával.

Hogy elérhetik-e a Halo sikerét, az még nem dönthető el, hiszen hosszú évekre terveznek, de egyelőre elmondható, hogy a béta alapján, nem sok embert sikerült száz százalékosan meggyőzniük.

A történet szerint a nem oly távoli jövőben egy városnyi méretű szerkezet, az Utazó jelenik meg a Marson, mely olyan technikákat oszt meg az emberiséggel, amivel azok képesek lesznek a bolygók közötti gyors utazásra és azok terraformálására. Ennek következtében eljön az Aranykor, megindul a különféle bolygók felkutatása és feltérképezése, háromszorosára nő a lakosok életciklusa, igazi felemelkedés következik be. Ám ahogy az ilyenkor lenni szokott, pár száz év után megjelenik a pusztító erő, a Sötétség, mely egészen a Földig üldözi vissza a hódító embereket, ahol az Utazó, saját létét feláldozva, megálljt parancsol a mészárlásnak. Az emberek, a szunnyadó entitás óvó égisze alatt létrehozzák a Várost, majd kezdetét veszi a véget nem érő harc a túlélésért, az ostromló idegen lényekkel szemben, az Utazó ébredésére várva.

Sablonosnak hangzik? Mondhatni. A készítők sok helyről merítettek ihletet, az egész játék olyan, mintha a Gearbox (Borderlands), az EA (Mass Effect) és a Bungie (Halo) összefogtak volna egy közös játék erejéig. Már a béta közben is rengeteg ismerős elem volt fellelhető más játékokból, kezdve a mobokból eső, különféle ritkaságú páncélok és fegyverek gyűjtésétől, a sztorin át (ami enyhe Mass Effect-utánérzés), egészen a rendelkezésre álló képességekig. Az egész ezerszer látott elemekből építkezik, ám ami mondjuk egy City Interactive-hoz hasonló csapat kezében egy középszerű játék lehetne, az a Bungie-nál teljesen más formát ölt. Ügyesen használják fel a kölcsönvett anyagokat, ezzel ismerős, ám mégis újszerű játékot létrehozva. Hiszen jól felépített sci-fi világból sosem lehet elég. Noha a játékmenete nem feltétlen menti meg a bukástól, melyre leginkább az ismétlődő feladatok és helyszínek miatt van esélye („menj X helyre, aktiváld az Y kapcsolót, majd verd vissza a Z mennyiségű ellenséget”, és ehhez hasonló fantáziadús küldetések vártak ránk), a hangulata mégis bizakodásra ad okot, főleg többedmagunkkal játszva.

Az általunk megformált karakterek az Őrzők, akik az Utazótól kapták erejüket és képességeiket. Feladatunk mi más is lehetne, mint az emberiség és a Város védelme a külső fenyegetéstől, hiszen mi vagyunk az utolsó védvonal a teljes pusztulás előtt. Kalauzunk ebben a kietlen világban egy Szellemnek hívott kis repülő droid, aki tanácsokkal lát el, megmutatja az aktuális küldetés helyét, kódokat tör fel és nem mellesleg mindig van valami okos kis megjegyzése. Az csak hab a tortán, hogy a hangját nem más kölcsönzi, mint Peter Dinklage, aki a Trónok Harca Tyrionjaként örök időkre beírta magát a rajongók szívébe. Karakterünket három fajból (az alapnak nevezhető emberek, az idegen Awoken, akik leginkább az asari faj itteni megfelelői, illetve személyes kedvencem, a cyborgszerű Exo, akiket a Terminátor és Master Chief szerelemgyerekének is tekinthetünk) és három kasztból (a tank szerepét betöltő Titan, az alapvetően távolsági harcot preferáló Hunter és a leginkább a Borderlands szirénjére hajazó, varázstudománnyal rendelkező Warlock) állíthatjuk össze, majd egyből testre is szabhatjuk. Noha nem kell Elder Scrolls-i variálhatóságra gondolni, lehetséges egyedi karaktereket létrehozni a rendelkezésre álló adatbázisból, és ez valószínűleg még úgyis bővülni fog. Azt nem árt leszögezni, hogy bármelyik karakter használhatja bármelyik fegyvert, így lényegében csak az elérhetővé tehető képességekben van eltérés, amelyek viszont eléggé lineárisan követik egymást, és nem kapunk szabadságot abban, hogy szájízünk szerinti sorrendben vegyük birtokba a nekünk tetszőeket. De legalább a már elnyert képességeket szabadon variálhatjuk (például minden kaszt többféle gránátdobási technikával rendelkezik, ezekből egyszerre csak egy lehet aktív, és ugyanez érvényes minden más képességre is). Nem igazán nevezném képességfának ebből adódóan, hiszen eléggé le van egyszerűsítve, de legalább láthatjuk, merre haladunk és mi nyílik meg a következő szintlépésnél. 

Igazából kicsivel több szerepjátékos jellemzőt elbírna a játék, kimondottan jól állna neki, ha jobban személyre lehetne szabni a karaktereket (nem csak a páncélokkal és azok festésével), vagy ha legalább lennének emlékezetes NPC-k (a bétában a kis útitárs Szellemen kívül egyet sem tudok mondani, az árusok jellegtelenek, de legalább ennyire jelentéktelen az Utazó gondolatait közvetítő Szónok is). Így kicsit fapados jellege van, hiába az alapvetően nyitott világú shooter stílus, mivel ugyan beleraktak ilyen elemeket, csak éppen nem eleget, valahogy totális hiányérzetet okozott nekem. Szabad barangolás közben különféle növényeket és egyebeket is gyűjthettünk, ám ennek értelmére csak utánaolvasás után sikerült rájönnöm: a különféle frakciók számára gyűjthetjük majd őket, reputációért cserébe, illetve a tárgyaink fejlesztésében lesz szerepük.

A választható karakterek egyébként elég jól ki vannak balanszolva, mindhármat kipróbáltam, és mindegyikükkel ugyanolyan hatékonyan tudtam fejlődni. A 15. szintet elérve lehetőségünk van egy másodlagos kaszt választására is. Ez a Hunter esetében egy közelharci képességekkel rendelkező alosztály megnyitását jelentette volna, ami speciális támadásait tekintve kellő változatosságot jelentene az alapkaszt távolságot preferáló trükkjeihez képest. Ennek kipróbálására sajnos nem volt lehetőségem a bétában, mivel a 8. szinten lekorlátozták a fejlődést, de biztos érdekes lesz. Amik kicsit még kitolhatják a játékidőt, azok a 6. szinttől elérhető fejvadászküldetések. Ezek gyakorlatilag megadott kihívások, melyeket teljesítve valutához, XP-hez, reputációhoz vagy esetleg tárgyakhoz juthatunk.

Amivel a sztorin kívül valószínűleg a legtöbb időt fogjuk tölteni, az nem más, mint a játék elejétől elérhető PvP, vagyis a Crucible. Az itt megszerezett pontjainkat a megfelelő árusoknál vásárolhatjuk le, az alapnál jóval erősebb felszerelésre, így megéri szorgosan küzdeni az alapvetően 6v6 részére szóló, területfoglalásra/megtartásra és az ellenfelek likvidálására kihegyezett arénákban. Egyelőre ez a rész sem volt túl változatos, de a monoton darálást a Hold pályáján megtörte a járműves harc, ami kimondottan jó mókának bizonyult, feltéve, hogy mi ültünk a volán mögött és nem pedig ránk szegeződött az ágyú csöve. Noha kipróbálni nem lehetett mindet, de látszólag nem csak ilyen egyszerű egymás elleni kaszabolás lesz majd, a leírások szerint megtalálható lesz többek között egy túlélő mód, ahol mi leszünk a levadászandó alany, mindenki más ellenünk lesz, 3v3-as csata, ahol relikviákat kell gyűjteni és megtartani, vagy a 3v3-as, csapatmunkára építő küzdelem és egyéb nyalánkságok. Meglátjuk, hosszú távon mennyire fog unalomba fulladni a dolog.

Ha már előbb szóba kerültek a járművek: a játék elején megkapjuk fejleszthető, Arcadia Jumpship típusú űrhajónkat, melyet ugyan közvetlenül nem irányíthatunk, nélküle nem juthatnánk el a küldetések helyszínére sem. Egy bizonyos szint elérése után más járgányokra is szert tehetünk, az egyjátékosos kampányban a Sparrow nevű kis lebegő motorhoz volt szerencsém, ami leginkább a Star Wars-filmek Speeder motorjaira hajaz, de az egymás elleni küzdelmekben ültem tankban is, illetve egy továbbfejlesztett Sparrowban (Pike), amivel nem csak utazni, de lőni is lehetett. Ezenfelül még tucatnyi járművet érhetünk majd el, kíváncsi leszek lesz-e nagyobb szerepük is a szállításon kívül.

Ejtsünk pár szót a játékban található ellenségekről is. Sajnos itt is elmondható, hogy már máshol felhasznált elemekkel találkozunk, elég erős párhuzam vonható a Halo és a Mass Effect lényeivel. A Fallen lesz az a frakció, amivel először találkozunk. Ők hasonló hierarchiával és kinézettel rendelkeznek, mint a Halo Szövetsége, vannak elitjeik, kapitányaik, egy ütéssel likvidálható ágyútöltelékeik, szóval semmi meglepő. Egy másik faj a The Hive névre hallgat, róluk majdhogynem egy az egyben a Flood ugrott be, lévén még leírásuk szerint is élőholtakra hajaznak, vannak agyatlanul rohamozó katonáik, messziről lövöldöző szolgálóik, valamivel erősebb lovagjaik és a mindezeket hobbiból megidéző boszorkányaik. A maradék két fajjal nem találkoztam a bétában, ők a Vex (időutazó robotok, alias Geth a Mass Effectből) illetve a Cabal (rinocérosz alkatú és méretű, páncélozott dögök).

​

Grafikailag egyébként teljesen rendben van a játék, nem mondom, hogy a kis Xbox 360 vért izzadt a megjelenítéstől, de azért helyenként kimondottan szépre sikeredett a megjelenítés. Az újabb konzolokon valószínűleg ezzel nem lesz probléma, bár még eléggé gyerekcipőben járnak. Ami viszont zavaró volt a béta idején az a rengeteg szerverprobléma, ami nem egyszer küldetés közben ért utol minket, kidobás képében, pár grafikai bug illetve pop-up effekt, amikor a semmiből tűntek elő a textúrák, illetve hallottam textúra alá esésekről/beragadásról is. Ezekkel nagy valószínűség szerint az igazi megjelenéskor már nem fogunk találkozni, hiszen gyakorlatilag ez a pár nap pont az ilyen hibák kiszűrésére van kitalálva, így a végső értékelésemben ezt nem fogom figyelembe venni.

Röviden összegezném az elhangzottakat: adott egy sablonos, de hangulatos világ, három különböző faj és eltérő kaszt egyedi képességekkel, repetitív küldetések, tetszetős, de nem áll-leejtős grafika, kevés interakció, nagyszerű co-op és még bővítésre váró pvp szekció, gyűjthető tárgyak és kraftolás nyomai, felejthető NPC-k és ellenfelek. Most jöhet az egymillió dolláros kérdés: akkor mégis miért érzem azt, hogy ez egy jó cím lesz, majd amikor megjelenik? Talán elfogult vagyok a Bungie csapatával szemben, de én bízom bennük és abban, hogy az említett problémákat orvosolják, és kiegészítik annyira a játékot, hogy büszkén tehessük majd ki a polcra a Halo és hasonló mérföldkövek mellé. A hangulat már megvan, már csak a tényleges tartalom hiányzik.

Értékelés: 7/10