A múlt év legjobb játéka volt. Narratívája kenterbe verte a mai hollywoodi filmek többségét, a grafika elképesztően gyönyörű, a színészi játék, hangok, zenék mind példaértékűek. Felmerül a kérdés, hogy el lehet-e adni még egyszer egy kasszasiker játékot?
A játékot szerintem nem kell bemutatni, ha mégis, az elmúlt másfél évet a kedves olvasó saját lakatlan szigetén töltötte, elzárva a külvilágtól. Ebben az esetben ide kattintva elolvashatja korábbi tesztünket a Naughty Dog játékáról. Na de miben más a Remastered edition?
Az első szembetűnő változás a szakavatottabb szemeknek a felbontás és az fps növekedése. A PS3-változat a gép határait feszegette tavaly, így a felbontás 720p-nél állapodott meg, és maximum 30 fps-t produkált. Ezzel szemben a PS4-verzió stabil 60 fps-sel és 1080p-vel kápráztatja el a nagyérdeműt. Apró változtatás, amely talán fel sem tűnik, ha nem játszottál a PS3-verzióval, mégis minél inkább elmerülsz a Remastered változatban, annál jobban fogod értékelni. A legszembetűnőbben pedig akkor találkozol a változások erejével, ha a beépített 30 fps-limitet ki-/bekapcsolgatod. Persze csodákra nem kell számítani, és akit eddig sem hatottak meg ezek a számok, azt most se fogják, de nem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy bár a PS3-verzió is lélegzetelállító volt, a PS4-es textúrák jobban kidolgozottak, a fénykezelés még bámulatosabb, mint volt, a színek telítettebbek és az akciók a megemelkedett fps-nek köszönhetően sokkal folyékonyabbak és intenzívebbek.
A mostani generációs kiadásban ezenfelül helyet kapott az összes eddigi DLC, így az új konzolok tulajdonosainak nem kell mindent megvenniük, egyszerre, egyben élvezhetik a The Last of Us által kínált élményt. Ezenfelül helyett kapott az új változatban egy Photo Mode, amely lényegében egy beépített virtuális kamerát jelent, amivel megörökíthetjük a számunkra leglényegesebb, leglátványosabb momentumokat. Ilyenkor a játék az adott pillanatban megdermed, és beállíthatjuk a kamera szögét, élességét, szűrőket alkalmazhatunk stb., majd mindezt megoszthatjuk online módokon is.
Természetesen az új kontrollerrel az irányítás is változott kissé, valamint a játék, csakúgy mint a Killzone vagy az Infamous Second Son, kihasználja a beépített mikrofont is, így az audiologokat onnan halljuk, ahogy a lámpa fel- és lekapcsolását is. Megint csak egy apró plusz, ami nagyon sokat tud dobni a játékélményen.
Összegzésképpen nem maradt más, mint hogy megválaszoljuk a bevezetőben feltett kérdésünket. Érdemes még egyszer megvenni a játékot? Ha őszinték akarunk lenni, akkor erre nemet mondunk. Teljesen áron legalábbis. A játékélmény ugyan csodálatos, és az összes DLC jelen van a játékban, de mindez már a PS3-verzióban is megvolt. Az újrakiadás azért dicséretes dolog, mert látszik, hogy foglalkoztak vele, valamint, ahogy a Sony is elmondta, rengeteg új belépő érkezett a PlayStation világába, akiknek a PS3 kimaradt. Számukra viszont ez a játék kötelező vétel, már az első naptól fogva.
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!