The Last of Us: Remastered – Játékteszt

A múlt év legjobb játéka volt. Narratívája kenterbe verte a mai hollywoodi filmek többségét, a grafika elképesztően gyönyörű, a színészi játék, hangok, zenék mind példaértékűek. Felmerül a kérdés, hogy el lehet-e adni még egyszer egy kasszasiker játékot?

A játékot szerintem nem kell bemutatni, ha mégis, az elmúlt másfél évet a kedves olvasó saját lakatlan szigetén töltötte, elzárva a külvilágtól. Ebben az esetben ide kattintva elolvashatja korábbi tesztünket a Naughty Dog játékáról. Na de miben más a Remastered edition?

Az első szembetűnő változás a szakavatottabb szemeknek a felbontás és az fps növekedése. A PS3-változat a gép határait feszegette tavaly, így a felbontás 720p-nél állapodott meg, és maximum 30 fps-t produkált. Ezzel szemben a PS4-verzió stabil 60 fps-sel és 1080p-vel kápráztatja el a nagyérdeműt. Apró változtatás, amely talán fel sem tűnik, ha nem játszottál a PS3-verzióval, mégis minél inkább elmerülsz a Remastered változatban, annál jobban fogod értékelni. A legszembetűnőbben pedig akkor találkozol a változások erejével, ha a beépített 30 fps-limitet ki-/bekapcsolgatod. Persze csodákra nem kell számítani, és akit eddig sem hatottak meg ezek a számok, azt most se fogják, de nem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy bár a PS3-verzió is lélegzetelállító volt, a PS4-es textúrák  jobban kidolgozottak, a fénykezelés még bámulatosabb, mint volt, a színek telítettebbek és az akciók a megemelkedett fps-nek köszönhetően sokkal folyékonyabbak és intenzívebbek.

A mostani generációs kiadásban ezenfelül helyet kapott az összes eddigi DLC, így az új konzolok tulajdonosainak nem kell mindent megvenniük, egyszerre, egyben élvezhetik a The Last of Us által kínált élményt. Ezenfelül helyett kapott az új változatban egy Photo Mode, amely lényegében egy beépített virtuális kamerát jelent, amivel megörökíthetjük a számunkra leglényegesebb, leglátványosabb momentumokat. Ilyenkor a játék az adott pillanatban megdermed, és beállíthatjuk a kamera szögét, élességét, szűrőket alkalmazhatunk stb., majd mindezt megoszthatjuk online módokon is.

Természetesen az új kontrollerrel az irányítás is változott kissé, valamint a játék, csakúgy mint a Killzone vagy az Infamous Second Son, kihasználja a beépített mikrofont is, így az audiologokat onnan halljuk, ahogy a lámpa fel- és lekapcsolását is. Megint csak egy apró plusz, ami nagyon sokat tud dobni a játékélményen.

Összegzésképpen nem maradt más, mint hogy megválaszoljuk a bevezetőben feltett kérdésünket. Érdemes még egyszer megvenni a játékot? Ha őszinték akarunk lenni, akkor erre nemet mondunk. Teljesen áron legalábbis. A játékélmény ugyan csodálatos, és az összes DLC jelen van a játékban, de mindez már a PS3-verzióban is megvolt. Az újrakiadás azért dicséretes dolog, mert látszik, hogy foglalkoztak vele, valamint, ahogy a Sony is elmondta, rengeteg új belépő érkezett a PlayStation világába, akiknek a PS3 kimaradt. Számukra viszont ez a játék kötelező vétel, már az első naptól fogva.

Értékelés: 9/10