A majmok bolygója – Forradalom – Filmkritika
10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Mi történne, ha az emberiség nagy része kipusztulna egy vírus miatt? A megmaradt túlélők legnagyobb ellenfele az ismeretlen és a majmok lesznek. Vajon fenntartható a béke, vagy összeomlik minden?
A majmok bolygójának folytatása ott veszi fel a fonalat, ahol az első rész letette. Miután megnéztük a stáblistát, megtudjuk, hogy a majominfluenza elterjedt a Földön, és megtizedelte az emberiséget. Innentől kapunk egy tízéves ugrást az időben, és kezdetét veszi a film. Nagyon jó iramot diktál, ami egy pillanatra sem ül le. Talán a sötét és nyomasztó atmoszféra miatt is lehet ez, amit tökéletesen szimbolizálnak a helyszínek: az egyik az erdő, ahol a majmok élnek, a másik San Francisco, amit a természet visszavett, de itt él a megmaradt maroknyi ember. Egy hiányosságba már itt belefutunk a történetben. mert a vírusról sok mindent nem tudunk meg, csak annyit, hogy vannak emberek, akik immúnisak rá, és ennyivel le is van zárva. Évek óta nem találkozott egymással a két faj, viszont az elkerülhetetlen bekövetkezik, és a mélyen gyökerező konfliktusok a felszínre kerülnek.
Az emberek és a majmok a történet során erős párhuzamot mutatnak egymással, és mind a két részen megvannak a fő karakterek. Az embereknél Malcolm (Jason Clarke) és Dreyfus (Gary Oldman), és míg az előbbi a békés megoldást keresi, a másik inkább háborút indítana a majmok ellen, hogy az áramforrás biztosítva legyen. A másik oldalon Cézár (Andy Serkis) és Koba (Toby Kebbell) a nagy ellentétek. Az utóbbi a régi sérelmei miatt rideg és bizalmatlan az idegenekkel szemben, akiket el akar pusztítani, miközben Cézár főleg diplomáciai úton szeretné megoldani a gondokat. Egy ideig működik az egymás mellett élés, de túl szép lenne, ha minden így is maradna, így kitör a forradalom. A majmok indítják útjára az egészet, aminek a vége egy hatalmas harc lesz. Az összecsapás tökéletesen meg van koreografálva viszont egy kis szépséghiba is becsúszott: ilyen a majmok kifogyhatatlan lőfegyvere, bár ezt már megszokhattuk az akciófilmekben. De hogy a párhuzamokhoz visszatérjünk: ezek csak egy ideig maradnak meg, a film felétől eltűnnek, és kezd összemosódni minden. A majmok is átveszik az emberi szokásokat, és mind tudjuk, hogy ezek nem éppen a legjobb tulajdonságok lesznek.
A film túlnyomó részét a majmok uralják, ahol Serkis és Kebbell tökéletesen megformálják a rájuk bízott karaktereket, rengeteg érzelmet jelenítenek meg, ami viszont emberi részről nem igazán mondható el. Clarke és Oldman hozza a kötelezőt, de semmi kiemelkedő nincs a játékukban. Talán ha több szereplési időt kaptak volna a filmben, akkor jobban megismerhettük volna a karaktereik motivációját.
A látványon, mivel csak két helyszín van, túl sokat nem kellet dolgozni, de érdekes színfolt az, ahogy a természet visszafoglalta a várost. A speciális effektek, és itt főleg ismét a majmokon van a hangsúly, nagyon szépre, sőt jó pár jelenetnél igazán élethűre sikeredtek.
Összességében a nyár egyik legjobb filmje lett A majmok bolygója. Nem az a tipikus blockbuster-alkotás, hanem egy igazán komoly film, így elsősorban azoknak ajánlott. akik egy remek filmre, gondolkodásra ösztönző szórakozásra vágynak. Az első rész igazi meglepetés volt, a folytatásnak pedig sikerült mindezt túlszárnyalnia, ami igencsak ritkaságszámba megy. Tökéletesen építkezik a régi kultikus műre, és mindenféleképpen egy lapon lehet emlegetni vele, így aki azt szerette, bátran beülhet a folytatásra, mert nem fog csalódni.
Értékelés: 9/10
