Magic to Master: élet a 20. szint felett – Próbakör

10 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Folytattuk kalandozásainkat a Magic to Master csodálatos világában, hogy beszámolhassunk nektek arról: milyen élmények várnak rátok a 20. szint felett!

A Magic to Master képében egy igencsak kellemes, ízig-vérig magyar fejlesztésű és magyar nyelvű MMORPG-t ismerhettünk meg néhány héttel ezelőtt, amiről egy vaskos cikk keretein belül alaposabban is beszámoltunk nektek. A játék világa azonban annyira magával ragadott minket, hogy kíváncsiak voltunk az újabb területekre is, amelyek a kezdeteket követően, bizonyos eredmények elérése után nyílnak meg, szó szerint rengeteg új kalanddal és izgalommal kecsegtetve a harcosok számára, akik a 20. szint után például a Boszorkánykirálynő Uradalmában folytathatják megkezdett útjukat. Mielőtt azonban jobban belemerülnénk az új élmények ismertetésébe, fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az utóbbi hetekben több frissítés is érkezett a játékhoz, amelyek rengeteg kisebb-nagyobb módosítást hoztak magukkal. Ennek köszönhetően sokkal kiegyensúlyozottabbá és lényegesen felhasználóbaráttá vált a végeredmény, de a készítők olyan elemeket is beépítettek, amelyeknek köszönhetően a történet, valamint a körítés minden eddiginél nagyobb szerepet kapott. Míg ugyanis a játék korábbi verziójában még a honlapot kellett segítségül hívnunk ahhoz, hogy megértsük a küldetések miértjeit – ez azért az alaposabb ismeretekhez továbbra is ajánlott –, addig például most, ha belépünk egy új területre, egy rövid bevezető és üdvözlő szövegben összefoglalják nekünk az aktuális konfliktust, így kalandjaink sokkal érthetőbbek és következetesebbek, mint korábban.

Szintén a folyamatos frissítések számlájára írható fel, hogy a Magic to Master a jelenlegi állapotában sokkal stabilabb, és a pályák is lényegesen gyorsabban töltenek be, mint korábban, ami rendkívül pozitív változásnak tekinthető. Noha helyenként még mindig túl sokat kell céltalanul bolyongani, a helyzet azonban határozottan megváltozott a korábban megismerthez képest, így szintén az egyik javításnak köszönhetően a főváros lényegesen kisebb lett, ami mindaddig talán mellékes információnak hangzik, amíg a gyakorlatban meg nem tapasztaljuk, hogy mennyire gyorsan és mennyivel könnyebben elérhetünk mindent és mindenkit. Szerencsére a 20. szint után elérhető Boszorkánykirálynő Uradalmában kalandozva alapesetben sincsenek kellemetlenül nagy területek, így már az első küldetések alatt kényelmesen felfedezhetjük magunknak az egész erdőséget, ami kísérteties hasonlóságot mutat a Farkassámán Erdővel, így alapesetben hatalmas fák között kalandozhatunk, egy kisebb településsel, valamint egy óriási tóval a középpontban, amihez több feladat is kapcsolódik majd. Az adott pályára lépve továbbra is inkább az ellenfelektől és a többi játékostól hemzseg minden, NPC-ből tehát még mindig nagyon kevés van, holott egy kis falu benépesítéséhez puszta kellékként is elfért volna néhány helyi legendával szolgáló, netán csak az időjárásról fecsegő falusi, vagy pár különleges felszerelést, fegyvert, netán páncélt árusító kereskedő.

Az új terület ugyanakkor nem csak rengeteg tennivalót, hanem ezzel egyetemben természetesen számtalan új ellenfelet is hozott, amelyek lényegesen erősebbek és szívósabbak, mint a Farkassámán Erdőben lemészárolt fenevadak. Példának okáért ott lesznek a fehér farkasok és a boszorkányharcosok, akik kezdetben csapatba tömörülve portyáznak a sötét erdőben, de mélyebbre hatolva a Boszorkánykirálynő Uradalmában találkozhatunk majd martalóc vezérekkel, íjász rablókkal és renegát szerzetesekkel is, akikkel legalább 25-ös szintig nem is érdemes kikezdeni, mert könnyedén megfutamíthatják az embert, pláne amennyiben íjászokkal felvértezve támadnak ránk, akik távolról is képesek óriási sebzést okozni. A megnevezett ellenfelekkel egyébiránt alaposan megismerkedhetünk majd a kérdéses területen, hiszen a küldetések jelentős része hozzájuk kapcsolódik, és a korábbi pálya után vélhetően nem meglepő, hogy mindegyiküket tucatszám kell lemészárolnunk ahhoz, hogy a világ problémái megoldódjanak. A pálya főellenfele egyébiránt egy igencsak szívós boszorkány, Alisa lesz, aki egy óriási várban éli életét az erdő mélyén, és alattvalóival ellentétben legyőzéséhez már nem csak puszta erő, szerencse és sok-sok varázsital szükségeltetik, hanem taktika is.

Hogy egy kis negatívumot is említsek, a Boszorkánykirálynő Uradalmában egy kicsit kevésnek éreztem a küldetések számát olyan értelemben, hogy bár a legtöbb visszaszólít minket a fővárosba, mégis rengeteg olyan helyzet van, hogy néhány feladatot kizárólag akkor vehetünk fel, ha elértünk egy adott szintet, méghozzá küldetések nélkül. Például 24-es szinten megoldunk egy problémát, és a falu halásza közli velünk, hogy amennyiben elértük a 26-os határt, jöjjünk vissza egy újabb küldetésért. Ekkor nem tehetünk mást, mint kimegyünk az erdőbe, és elkezdünk kaszabolni, holott amennyiben néhány mellékküldetést is elhelyeztek volna a fejlesztők – hely és apropó lenne –, akkor az ilyen helyzeteket el lehetne kerülni. Öröm az ürömben, hogy legalább a meglévő küldetések hozzák a megszokottan magas színvonalat, ami annyit jelent, hogy minden esetben bőséges részleteket kapunk az aktuális problémáról, tehát érdemes mindent alaposan elolvasgatni, hogy még jobban megértsük a történéseket és belefolyhassunk a Magic to Master világába.

A 20. szint feletti életet egyébiránt egy nindzsakarakterrel fedezhettem fel, aki a harcos után – vele ismerkedtem meg először a játékkal – kellemes meglepetéssel szolgált, hiszen egy sokkal könnyedebb, lényeges elemekben is eltérő harcmodort állított a középpontba. Azt nem mondanám, hogy megváltozott tőle az amúgy elég jól kiegyensúlyozott játékmenet, de jelentősen könnyebbnek éreztem a kaszabolást az oldalán. A kaszt sajátosságaiként egyébiránt az erős közelharcot lehetne megemlíteni, amit kiegészíthetsz távolsági fegyverekkel, így íjakkal is, de én jobban élveztem, amikor különleges képességeit alkalmazva szinte egyetlen pörgéssel vagy rúgással képes voltam kivégezni ellenfeleimet. Mozdulatai és módszerei észrevehetően a japán harcművészetekben gyökereznek, de nagy kár, hogy lopakodási képességeit nem igazán lehet kihasználni, hiszen az ellenfelek a legtöbb MMO-hoz hasonlóan csak akkor támadnak, ha már megütöttük őket, és nem akkor, amikor észrevesznek. A közösség tekintetében a 20. szint után nem éltem át akkora aktivitást, mint kezdőként, ami elsődlegesen annak volt köszönhető, hogy itt már nagyon felgyorsul a fejlődés menete, így utam során többnyire vagy kezdőkkel, vagy lényegesen magasabb szintűekkel találkoztam. Természetesen így is volt alkalom, hogy beszédbe vagy harcba elegyedjek másokkal, sőt mi több, akadt olyan eset, amikor tőlem kértek segítséget, így továbbra is ki merem jelenteni, hogy a Magic to Master a hazai MMO-k között messze a legjobb, legbarátságosabb és legközvetlenebb közösséggel rendelkezik.

Mindent összevetve nagyon jól szórakoztam a játékban a 20. szint felett is! Noha sok MMORPG esetében itt megáll az élet, azonban mind a fejlődési rendszer, mind a történet, mind az újabb kalandok tekintetében a Magic to Master képes izgalmakkal szolgálni a Boszorkánykirálynő Uradalmában is. Jómagam elviseltem volna több feladatot és még több háttértörténetet, de aki már a bemelegítés során megkedvelte a játékot, az biztosan továbbra is nagy rajongója marad. Ezzel pedig még nincs vége, terveink szerint a következő írásunkban a fentieknél is jobban belefolyunk majd a játék világába, hogy a magasabb szintű tartalmakról írhassunk nektek. Addig is: találkozunk a Magic to Masterben!