Thief – Játékteszt

A Deus Ex rebootja után az Eidos Montreal újabb klasszikust porolt le, s megpróbálta azt a kor követelményei szerint újragondolni. Tesztlaborunkban járt a Thief PlayStation 4-es változata.

A Looking Glass 1998-ban megjelent klasszikus lopakodós játéka, a Thief pontosan tíz évvel ezelőtt hallatott utoljára magáról. Az azóta eltelt években számos, a zsánert újradefiniáló és megreformáló játék született, de aki játszott a sorozat első részével az tudja, Garrett, a mestertolvaj kalandja a máig a lopakodós játékok történelmének egyik meghatározó szereplője. Az Eidos Montreal a Deus Ex rebootjával már bizonyította, képes úgy újraértelmezni egy-egy jól ismert sorozatot, hogy a modernizálás jegyében ne erőszakolja meg gyökereit. A Thief esetében ez nem feltétlenül sikerült, talán azért, mert a készítők bizonyos esetekben görcsösen ragaszkodtak a sorozat hagyatékához, s ez bizony számos esetben korlátok közé szorítja majd a játékost. 

A történet helyszíne a gótikus Londonról mintázott, Városnak elnevezett középkori metropolisz. Ami fogad minket, az nem más, mint a szegénység, a várost ellepő pestisjárvány, valamint a lakosságot elnyomásban tartó Baron Northcrest. Garrett azonban az antihős tökéletes megtestesítője, s ahelyett, hogy hősies tetteken törné a fejét vagy igyekezne megszabadítani a várost a gondoktól, lehetőséget lát a kialakult káoszban, s csakis saját meggazdagodását tartja szem előtt. De ahhoz, hogy ez beteljesítse, közben a nyolc nagyobb fejezetből álló cselekményen is végig kell verekednie magát, amely számos misztikummal és összeesküvéssel lett fűszerezve, s bár klisékből építkezik, azért a nagyjából 12-15 óra játékidő így is tartogat majd némely meglepetést.

A játékmenet nem esett át drasztikus változásokon, a hangsúly ezúttal is a lopakodáson és a különböző értékek eltulajdonításán van, miközben továbbra is a sötétség lesz a legjobb szövetségesünk. Ahhoz, hogy zavartalanul tudjunk közlekedni a Város lehangoló utcáin, sikátoraiban, segítségünkre lesz a bunkósbot, amivel csendben kiüthetjük az őröket, illetve az íj is, amihez különböző nyílvesszőket szerezhetünk, így például szárazjéggel elolthatjuk a gyertyák lángját vagy a fáklyákat, esetleg elterelhetjük a strázsák figyelmét, akiket így másik szobába csalhatunk. Szert teszünk majd füstbombaként funkcionáló nyílvesszőkre is, amelyeket használva álcázhatjuk mozgásunkat vagy éppen segítségükkel terelhetjük el menekülés közben a járőrök figyelmét. Végül kapunk egy Claw nevű segédeszközt is is, amivel a magasabban található pontokra mászhatunk fel.

Ami a képességeinket illeti, kapunk egy Fókusz nevűt, ami megvilágítja a számunkra fontos, megmászható platformokat, használható tárgyakat, útvonalakat valamint a szobák elsötétítéséhez szükséges gyertyákat. Emellett használata felfedi az ujjlenyomatokat, ezzel tippet adva, melyik páncélszekrényt vagy fiókot érdemes kinyitnunk. Segítségével a harcok közben lelassíthatjuk egy időre az időt, ami lehetővé teszi számunkra, hogy precízebb ütést mérjünk az őrökre, de használatával a kiszemelt áldozatunkat akár észrevétlenül foszthatjuk meg minden számára értékes tárgyától. A képesség használata azonban limitált, újabb és újabb fókuszpontokat az eltulajdonított értékekért kapott aranytallérokért vásárolhatunk, ahogy a különböző kiegészítőket is így tudjuk majd beszerezni.

Éppen ezért érdemes mindent, de tényleg mindent feltúrni egy-egy küldetés során. Ehhez szerencsére asszisztál a játék helyszíne is, a Város ugyanis korlátai ellenére nyitott világként lehetőséget ad arra, hogy szabadon bejárjuk. A korlátokat azonban maguk a fejlesztők állítják a játékos elé. Érthetetlen módon számos alkalommal találkoztunk olyan, egyértelműen megmászhatónak tűnő kiugrókkal, ahova semmilyen körülmények között se tud Garrett felmászni, de a sehova se vezető sikátorok is számtalanszor jelentette zsákutcát, miközben hemzseg a kidolgozatlan helyszínektől a Thief, amelynek pályatervezői sok esetben csak és kizárólag a történet szempontjából fontos szakaszokra fordítottak időt. A hangulaton az sem javít, hogy kihaltak az utcák, járókelőkkel alig fogunk találkozni, az NPC-k pedig teljesen jellegtelenek.

Szintén sokat rontott az élményen, hogy az őrök mesterséges intelligenciája is felemás teljesítményt nyújt. Teljesen kiszámítható útvonalakon közlekednek, de amikor meg menekülünk, akkor hiába igyekszünk elterelni a figyelmüket, teljesen kiszámíthatatlanul viselkednek. Ez a fajta kettőség sokszor bosszantó végeredményt szül. 

A megjelenésig számtalan problémával kellett megküzdenie a Thief újraértelmezésének, de ez egyetlen percig sem lehet mentség. Hibái ellenére azonban mégis vannak emlékezetes pillanatai, s ha az éppen az MI nem őrjít meg vagy a pályatervezés nem tréfál meg, akkor számos emlékezetes pillanattal és élménnyel gazdagít Garrett legújabb kalandja, így csakis rajtad áll, állod-e a sarat, s képes vagy-e leküzdeni a bosszantó hibákat.

Értékelés: 7/10