South Park: The Stick of Truth – Játékteszt

Te vagy az Új Srác, s itt az idő, hogy nyomába eredj az Univerzum irányítására is alkalmas Igazság Botjának. Kipróbáltuk a South Park: The Stick of Truth-ot.

Már az elején érdemes leszögezni, hogy a South Park: The Stick of Truth kifejezetten a sorozatot jól ismerő rajongóknak szól, ennek megfelelően az Obsidian Entertainment játéka meglehetősen bennfentesre sikeredett, így az éles társadalomkritikával fűszerezett primitív poénokon túl a játék magvát szolgáló utalásokon csakis azok fognak igazán jól szórakozni, akik mind a tizenhét évadot végigkövették. Ebből persze messzemenő következtetést teljesen felesleges levonni, mert még én is rengeteget nevettem az olykor tényleg elmebeteg poénokon, pedig a sorozatból alig pár részt láttam. De egy játék esetében ennek önmagában semmilyen élvezeti értéke nincs, ebben az esetben ugyanis nem külső szemlélőként, hanem ennek a kis mikroközösségnek az aktív tagjaként veszünk részt a történésekben, s pontosan ez különbözteti meg a sorozatot a most megjelent játéktól. Az ehhez szükséges összekötő kapocs, a játékmenet azonban annyira banálisra és repetitívre sikeredett, hogy nem képes az amúgy is rövid játékidő során tartósan fenntartani a játékos érdeklődését. Hacsak nem vagy hatalmas fanatikusa a sorozatnak, mert abban az esetben habzsolni fogod South Park szabadon bejárható világát, s minden egyes percét élvezni fogod a játéknak.

A sztori felütése szerint mi alakítjuk majd az Új Srácot, a városba frissen érkezett szótlan fiút, aki egy rövid unszulást követően neki vág South Parknak, hogy új barátokat szerezzen. Így csapódik majd mellénk a játék kezdetén Butters, s így ismerjük meg nagyon hamar Cartmant, s az ő képzeletbeli királyságát, aminek „lakói” éppen a Kyle vezette elfek ellen vívják háborújukat, ami  egy ősi ereklyéért, az „Igazság Botjáért” zajlik. Ennek birtokosa képes akár az egész Univerzum felett is uralkodni. De ez a körítés teljesen mellékes, mert amint megtanulod az alapokat, teljesen szabadon bejárhatod és felfedezheted South Parkot. S bár maga a város nem kínál hatalmas játszóteret, mégis rengeteg felfedeznivalóval kecsegtet. Rengeteg mellékküldetést vehetünk fel a város lakóitól, ami közvetlenül is segít abban, hogy újabb és újabb dolgokat fedezz fel, hogy fejlődj, s persze hogy barátokat toborozz magad mellé, akikkel természetesen a Facebookon keresztül tartod majd a kapcsolatot.

Egy szerepjáték esetében épp oly fontos pillér a harc, mint maga a felfedezés. Amíg utóbbi remekül működik, addig az akció meglehetősen egyszerű alapokra építkezik. A küzdelmek során mindig kapunk magunk mellé egy társat, kezdetben Butters, de később csatlakozik hozzánk Kenny, Stan, Jimmy Kyle és Cartman is. Természetesen mindannyian speciális képességekkel támogatnak minket. Eközben mi magunk is fejlődhetünk, aminek köszönhetően nem csak új fegyvereket és kiegészítőket, de új képességeket és varázslatokat is megszerezhetünk. Utóbbiak az úgynevezett Power Pointokból és a manából táplálkoznak. A harcrendszer azonban ezen alapokon kívül semmi újat, izgalmas vagy maradandót nem képes kínálni. Egyrészt a megszerzett képességek csak első alkalommal szórakoztatóak, másrészt semmilyen taktikai mélységet nem kapott a harcrendszer, így hiába nézünk szembe náci zombikkal, UFO-kkal vagy egy egész mongol sereggel, ha mindegyiket képesek vagyunk ugyanazon pofon egyszerű taktikával legyőzni. Ez pedig rövid távon végtelenül unalmassá tudja tenni a kalandot.

Az újdonság varázsa tehát pillanatok alatt elillan, s bár lehet, hogy interaktív formában vagyunk részesei egy olyan világnak, amit sokan régóta szeretnének maguk is felfedezni, valójában a számtalan kikacsintás, a körítés pont a hibákat igyekszik leplezni. Felesleges bugok miatt bosszankodni, bosszankodni amiatt kell, hogy kapunk egy hiteles adaptációt, csak közben az interaktivitás abban merül ki, hogy bejárjuk a várost, beszélgetünk, küldetéseket teljesítünk. Ez egy ponton lehet szórakoztató, de ezt csakis azok fogják értékelni, akik ismerve a sorozatot, képesek önfeledten elmerülni South Park rejtelmeiben, s eközben képesek megfeledkezni arról, hogy valójában egy játékkal játszanak.

Értékelés: 6,5/10