Might & Magic X Legacy – Játékteszt

Egy rég elfeledettnek hitt RPG-legenda most feltámad. A rajongónak csupán egy évtizedet kellet várniuk rá, hogy megtapasztalhassák, az Örökség van-e olyan jó, mint az elődök.

A Might & Magic-sorozat bizony, régen nem csak a Heroes mellékszálból állt, volt neki egy RPG-s fővonala is, ami kilenc részt megélt. A legutolsó rész hatalmas bukásnak lett elkönyvelve, így a sorozatot hagyták pihenni, majd az eredeti fejlesztők ettől csődbe is mentek, és végül a Ubisoft felvásárolta a sorozatot, és inkább a Heroes-játékokra koncentrált. Talán minden így is maradt volna, ha nem jelenik meg a Legend of Grimrock, ami megmutatta, hogy ebben a klasszikus retró vonulatban lehet még újat mutatni, és bizony, sok ember vágyik az ilyen játékokra.

Tíz év elteltével tehát elérkezett az idő, hogy feltámasszák a M&M nevet a tizedik, Legacy névre hallgató résszel. A Ubisoft annyira nem törte magát, hiszen emlékeztek még az előző rész sikertelenségére, így egy kisebb fejlesztőcsapat végezte a munkát, akik a Steamre felrakták a játékot korai hozzáférés keretében, hogy a rajongók, ha látnak benne fantáziát, előre kifizessék az összeget, és várták, mi lesz a vége. Végül a játék 2014. január 23-án napvilágot látott.

Történetünkben négy kalandort alakítunk, akik Sorpigal városába utaznak, hogy mesterük hamvait elhelyezhessék oda, ahová az tartozik. De nem lesz könnyű a dolgunk, hiszen a város le van zárva, egy sötét erő munkálkodik a háttérben, és bizony, nekünk kell majd megoldani mindent. Küldetéseket felvenni, minden apró-cseprő dolgot elvégezni, és még a végén a világ megmentése is a ránk hárul. A játéknak nem éppen a történet az erőssége, ami nem kecsegtet sok jóval egy RPG esetén. 

Akkor talán majd a hangulat elviszi a hátán az egészet. De sajnos erre sem tudom nyugodtan azt mondani, hogy így lenne. Az egész játék olyannyira retró, és minden a nosztalgiára épül, hogy talán pont itt keresendő a legnagyobb baj forrása. Kalandorainkat felruházzuk, felfegyverezzük, tanítjuk ugyan, de nem érezzük azt az igazi kemény RPG-vonalat. Az irányítással magával sok harcot nem fogunk vívni, könnyen megszokható, és még könnyebben kezelhető, ami talán jó pontnak mondható, de kevés vigasz. Maga a látvány sem egy olyan mestermű, mint amit elvárnánk: a karakterek még szépnek nevezhetőek, de a környezet már bőven hagy kívánnivalót maga után. 

Az egész játék egy hatalmas labirintusra emlékeztet. Ez még rendben is van, ha alagutakban vagy egy erdőben rójuk a köreinket, viszont egy városban már inkább zavaró tényező, mert semmit sem csinálhatunk szabadon, csak amit a fejlesztők megengednek. Vannak ugyan NPC-k, akikkel minimálisan lehet beszélgetni, de inkább nem fogunk élni a lehetősséggel, csak ha kötelező. 

Lehet, a játék elsősorban, a történetre szeretne építeni, a drámára, a csavarokra, hogy mi, játékosok meglepődjünk, és leessen az állunk, de a nosztalgiázás miatt ez is elvész, lévén mindent olvasnunk kell. Itt járhatna egy piros pont, hogy alapból elérhető a játékban magyarítás, de annak minősége messze elmarad az elvárttól. Viszont a szinkronmunkák a legtöbb helyen nem érhetők el, vagy ahol vannak, ott jobbat várnánk. Az NPC-k, akikkel beszélgetünk, mintha betonból lennének, semmi érzelmet nem mutatnak ki, így nehezen tudjuk magunkat beleélni a történésekbe. És ez csak egy a számos hangulatromboló elemből.

Ajánlani főleg azoknak tudom, akik játszottak valamelyik korábbi résszel, és az megtetszett nekik. Ők értékelni fogják ezt a hatalmas nosztalgiabombát, de a fiatalabb generációnak nem merem ajánlani. Nekik inkább a Legend of Grimrockot érdemes kipróbálniuk, vagy várják meg annak a folytatását, és inkább azon keresztül ismerjék meg ezt a remek játékstílust. A hírek szerint a fejlesztők még dolgoznak a játékon szorgosan, ám véleményem szerint nagyon sok tennivalójuk akad még, ha valóban maradandót szeretnének alkotni.

Értékelés: 6/10