The Walking Dead: All That Remains – Játékteszt

A Walking Dead második évadja, amelyre olyan sokan vártunk, végre elindult. És egy nem is akármilyen első epizóddal örvendeztették meg a rajongókat.

Ha a Telltale Games nevét meghalljuk, egyből a Walking Dead-sorozat jut eszünkbe, hiszen ez az a játék, amivel igazán átütő sikert értek el. Hosszas várakozás után végre megkezdődött a második évad, és nem hiába számoltuk a napokat, egy remek résszel lettünk gazdagabbak. Mint ismeretes, az első évad vége nem éppen vidám véget ért a játékos által irányított Lee számára, így most eddigi védence, Clementine kapja a főszerepet,.

Az első évadban egy nagyon törékeny kislány szerepét töltötte be, akit folyton óvtunk, aggódtunk érte. Most, hogy nincs mellette az az ember, aki eddig védelmezte és tanította a túlélésre, a saját lábára kell állnia. Ennek részeként folyamatos jellemváltozáson ment át, de mégis megtartotta kislányos báját. Az őt irányító játékosnak azonban mostantól már nem kell ennyire aggódnia miatta, hiszen egy igencsak talpraesett személy vált belőle, aki bármennyire is szorult a helyzet, megtalálja a kiutat (vagy éppen jókor jön a segítség). Az eltelt idő meg is látszik a karakteren, aki idősebb és komolyabb is lett, és aki már nehezen riad vissza bármitől, még akkor is, ha kegyetlenséggel van tele a játékbeli világ.

Ebben az évadban Clementine megpróbál északra jutni, Wellingtonba, ahol igaz, hogy hideg van, és bizony, közeleg a tél, amivel együtt a túlélés is egyre keményebb feladattá válik, de abban bízik, hogy a hűvösben a járkálók is kevésbé aktívak, és esetleg több túlélővel találkozik. Az előző évadhoz képest most sokkal pörgősebben indulnak az események, viszont még komorabb a hangulat Lee nélkül, és ennek köszönhetően sokkal elveszettebbnek is érezzük magunkat. A sok elvesztett barát hiánya miatt pedig nehezebben fogunk megbízni az emberekben. Így kapjuk meg az igazán sötét hangulatot

A második évad első pár perce nem sokkal az előző évad után játszódik, majd mikor az események lepörögnek, rögtön egy 16 hónapos ugrásban lesz részünk, ahol egy kevés beszélgetés után máris egy menekülés kellős közepébe csöppenünk, aminek nem lesz éppen jó vége. Ezután már egyedül kóborolunk, míg egy négylábú társunk nem akad, aki azonban egy kis kaja reményében ellenünk fordul, és megharap minket. Bizony, ez a harapás adja meg az első rész fő konfliktusát, mert megmentőink nehezen bíznak bennünk, hiába bizonygatjuk, hogy ezt a sérülést nem egy járkáló okozta. De hát valahol el is tudjuk fogadni jogos gyanakvásukat. Így megismerkedhetünk egy új túlélőcsoporttal, akik közt lesznek szerethető és kevésbé szimpatikus karakterek is. A rész végén pedig egy igencsak nehéz döntést kell meghozunk, ami kihatással lesz az egész évadra. Ennek alapján a következő részben lesz meglepetés bőven.

Mint fentebb említettem, a játék megtartotta a döntési rendszerét, és az egész játékra kihat, hogy kinek segítünk, vagy kivel hogyan beszélgettünk. Érdemes mindig észben tartani, hogy minden egyes mondatnak súlya van, és lehet, éppen pár pillanat múlva az egyik segítőnket áruljuk el, aki faképnél is hagy minket. Ezzel a rendszerrel a játék újrajátszási faktorát igen magas szintre emelték a készítők. 

Grafikailag a játék nem sokat változott, hiszen megtartotta a képregényes látványvilágot, ami jól is áll neki, és bizony, a durva részeknél felszisszen a játékos, mert a látvány kellően részletgazdag. Maga az irányítás megmaradt a réginél, WASD billentyűk képviselik a mozgást, egérrel kattintgathatunk és vizsgálhatjuk a tárgyakat, kontrollerrel is játszhatunk, ami ugyan PC-n egy kicsit megnehezíti a vezérlést, de könnyen hozzászokik az ember. A QTE részek sem maradhattak ki a folytatásból, de nem is törik meg a játék menetét, hanem kellően folyamatosak, és egy újabb variáció is bemutatkozik, amikor valamelyik irányt kell nyomnunk, hogy kikerüljük a zombikat.

Egy kellően markáns nyitányt kapunk tehát, amelynek során megismerkedhetünk az idősebb, edzettebb Clementine-nal, akin mind külsőleg, mind belsőleg látszódnak a változások. A történet kellően pörgős, üresjáratoktól mentes. Megismerkedhetünk az új szereplőkkel, és az új helyzettel, aminek részeként szembesülhetünk a ténnyel, hogy ezúttal magunkra maradtunk. Az új cél is tudatosul bennünk, miszerint észak felé kell mennünk, de az út biztosan nem lesz könnyű, és az elkövetkezendő részekben kiderül az is, hogy ennek teljesítése mennyire sikerülhet. Illetve az is, hogy maradunk-e új társaink mellett, akik közt akad olyan is, aki ellenszenvesen viselkedik velünk. A Telltale ismét egy remek játékot tett le elénk, ami tartja az elődje szintjét, és bízzunk benne, hogy az elkövetkezendő részek meg is tudják majd azt ugrani. Már alig várom, hogy kiderüljön, Clementine-nal mi fog még történni…

Értékelés: 8,5/10