Amíg Kenneth Branagh egy nagyívű királydrámának álmodta meg a Thort, addig a tévék világában otthonosan mozgó Alan Taylor inkább a Marvel-univerzumhoz igazította a Thor: Sötét világot. Ez azonban sokkal jobban áll a köpenyes, kalapácsos istennek.
Miközben Thor (Chris Hemsworth) éppen azon fáradozik, hogy visszaállítsa Asgard tekintélyét, s békét teremtsen a Kilenc birodalomban, addig egy rég elfeledett ősi ellenség, Malekith (Christopher Eccleston) visszatér, hogy visszaszerezze az évezredekkel ezelőtt elvesztett örökségét, a világot ismét sötétségbe borító Aethert. Thor végül olyan nem várt ismerősöktől kap segítséget, mint szerelmétől, a Földön újabb galibába keveredő Jane Fostertől (Natalie Portman), s természetesen bátyjától, a vétségeiért börtönbe taszított Lokitól (Tom Hiddleston).
Thor valóban felnőtt, mára nyoma sincs annak a természetfeletti erejétől megvakult beképzelt, pökkhendi alaknak, akit végül gyerekes tettei miatt a Földre kellett száműzni. Ez a jellemfejlődés a Thor: Sötét világ sajátja is, sokkal egységesebb és érettebb film benyomását kelti a második rész, aminek azaz előnye is megvan a 2011-ben mozikba került bevezető epizódhoz képest, hogy az azóta eltelt időben bőven kibővült a Marvel-univerzum, így rengeteg ide-oda utalgatással természet. Szerencsére sokkal egységesebb a körítés is, ami nyilvánvalóan a megemelt büdzsének is köszönhető, de amíg az első részben Asgardból alig láthattunk valamit, s az is túlzottan giccses volt, addig most szépen bejárjuk Odin birodalmát, és bizony nem kevés akcióval és pörölycsapással fűszerezve.
Hogy Loki komoly méreteket öltő népszerűségének mennyi köze van Tom Hiddleston játékához, azt kiválóan példázza a Thor: Sötét világban jutott nyúlfarknyi, de annál erőteljesebb jelenléte. A Marvel is felismerte, hogy érdemes kicsit nagyobb szerepet adni a tékozló Lokinak, s bizony ezek azok a jelenetek, amelyek a legjobban működnek, mert amíg jó pár olcsó poénnal dolgozik a narratíva, addig itt valóban szórakoztató pillanatokban lesz részünk, köszönhetően a szóbeli adok-kapoknak.
A nézőnek pedig bőven van ideje ezekben elmerülni, a történet ugyanis nem hoz többet a Marvel-átlagnál, mintahogy a film se akar túlmutatni azon. Szórakoztató, látványos, belesimul az univerzumba, sőt, a szokásokat megtartva, extra jelenetekkel megágyaz annak jövőjének is.
Értékelés: 7/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!