Amnesia: A Machine for Pigs – Játékteszt

Az Amnesia: A Machine for Pigs keretein belül a svéd Frictional Games egy minden eddiginél ijesztőbb és misztikusabb irányba terelte el a jól ismert horror-sorozatot.

A Svédországból származó Frictional Games vezetői annak idején azért hozták létre – kezdetben még – lelkes amatőrökből és modderekből álló brigádjukat, hogy újabb életet leheljenek a horrorjátékok stílusába. A műfaj újabb képviselői ugyanis a múltban egyre inkább az akcióra és a brutalitásra koncentráltak, háttérbe szorítva ezzel a misztikumot és az ijesztgetést, elég csak a Resident Evil vagy a Silent Hill nevét felhozni bizonyítékként, amelyek lassan, de biztosan elveszítették rajongótáborúk legjavát. A Frictional Games ezt a csalódott réteget szerette volna megfogni annak idején a három részt is megélt Penumbra-sorozattal, amiben végre ismét a valódi túlélőhorrorok hangulatát idézték meg, méghozzá fordulatos történettel, rejtélyekkel, fejtörőkkel, borzongással, és ami talán a legfontosabb, a harcok mellőzésével. A csapat 2010-ben jelentette be első olyan alkotását Amnesia: The Dark Descent címmel, amit már az elvárások terhe mellett kellett elkészíteniük a svédeknek, de nem roppantak össze a nyomástól, sőt mi több, megalkották az utóbbi évek egyik legjobb horrorját, amihez néhány nappal ezelőtt megkaptuk a folytatást is, méghozzá Amnesia: A Machine for Pigs címmel.

A játék azon túl, hogy megörökölte közvetlen elődjének minden pozitív tulajdonságát, sajnálatos módon már nem csak a Frictional Games keze munkájának nyomait viseli, a csapat ugyanis a fejlesztés oroszlánrészét a brit The Chinese Roomra bízta, akik korábban leginkább csak modifikációkkal foglalkoztak, legismertebb munkájuk pedig a méltán híres Dear Esther volt. A kooperáció azonban meglepő módon korántsem működött olyan jól, mint az elvárható lett volna, az A Machine for Pigs ugyanis ha csak egy hajszállal is, de összességében minden téren gyengébbnek tűnt elődjénél. A fejlesztők márpedig mindent elkövettek annak érdekében, hogy lenyűgözzenek minket, illetve ránk hozzák a frászt – véleményem szerint ez nagyon sokszor sikerül is nekik –, hiszen a történet tekintetében igencsak kellemes, misztikus és borzongató is lett a végeredmény, azonban míg az első rész esetében igyekeztek a hihetőség határain belül maradni, addig ezúttal gyakran sikerült mosolyt csalniuk az arcomra. Sajnos nehéz úgy beszélni minderről, hogy közben ne rántsam le a leplet a játék kulcsfontosságú sajátosságairól, ugyanakkor számomra például teljesen abszurd és vicces volt, hogy a pályákon az egyik legrettegettebb ellenfelünknek a két lábon járó disznókat tekinthetjük.

Az Amnesia: A Machine for Pigs sztorija egyébiránt 1899-ben, újév napján játszódik, méghozzá Londonban. Főhősünk egy Oswald Mandus nevű iparmágnás lesz, aki feltalálónak sem utolsó, életét azonban tragédiák sora ötvözi. Felesége például belehalt a szülésbe, miközben világra hozta két fiát, legutóbbi mexikói expedíciója pedig finoman szólva is drámaian végződött, így Oswald a hazatérését követően teljesen megváltozik, és már az első percekben felmerül a gyanúja, hogy bár egy fantasztikus elmét irányíthatunk, ez az elme azonban a legtöbb esetben már talán korántsem tűnik oly tisztának, mint egykoron. Hősünk például gyakran képzelődik, hangokat hall, rejtélyes telefonhívásokat fogad – vélhetően saját magától –, miközben egyetlen célja, hogy megmentse ikerfiait, Edwint és Enochot, akik pályáról-pályára hívogatják édesapjukat, miközben megismerkedhetünk a család tragédiáival, Oswald sajátos nevelési módszereivel, valamint azzal a hatalmas küzdelemmel és áldozattal, amit képes meghozni csak azért, hogy újra láthassa gyermekeit. A történet természetesen a misztikus vonulatnak köszönhetően folyamatosan kérdések között hagy minket egészen a végkifejletig, amíg rengeteg különleges és megmagyarázhatatlan dolog történik körülöttünk, de sajnálatos módon bármennyire is alapozták meg az alkotók az egész sztorit, az igazán nagy és hatásos befejezés elmaradt.

A történet tehát korántsem rossz, de nem is lett olyan nagyszerű, mint az Amnesia: The Dark Descent esetében, ami sajnos igaz a játékmenetre is. Az alapokat tekintve ugyanis a két cím között ezen a téren sincs sok különbség, de míg az első epizódban újdonságnak hatott néhány lehetőség, addig ezúttal semmi meglepetéssel sem találkozhatunk, csak és kizárólag a jól ismert opciók fogadnak majd minket. Hiába lettek nagyon jól felépítve az egyébként végletekig lineáris pályák, amelyek csak labirintusszerű elrendezésük miatt okozhatnak néh gondot, sem a fejtörők, sem egyebek nem váltanak majd ki belőlünk olyan újszerű érzéseket, mint amiket annak idején az elődnek szinte minden pályán sikerült. Aki esetleg nem tudná, az Amnesia: A Machine for Pigs egy belsőnézetes horrorkalandnak tekinthető, amiben harc nélkül, csak eszünkre, leleményességünkre és ügyességünkre alapozottan juthatunk el a célig. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy a pályákon nyomokat követve és feljegyzéseket gyűjtögetve göngyölítjük fel a történet homályos darabkáit, miközben helyenként egy-egy logikai fejtörő színesíti utunkat, amelyek az új felvonásban finoman szólva is túl könnyűre sikeredtek, illetve rengeteg segítségünk is lesz hozzájuk a feladványok közelében elrejtett naplódarabkáknak és egyebeknek köszönhetően. Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy a játékban nem várnak majd ránk forró pillanatok! Éppen ellenkezőleg!

Az A Machine for Pigs-ben ugyanis bár a klasszikus formában valóban nem tudunk harcolni, de ellenfelekkel ettől függetlenül is találkozhatunk. Ilyen esetekben vagy megpróbáljuk elkerülni őket, vagy a futás hasznosságát hirdetve elrohanunk előlük, más választásunk azonban a legtöbb esetben nem lesz, ami korántsem tekinthető negatívumnak. Így ugyanis legalább valóban félelmetes hangulattal rendelkezik a végeredmény, sőt mi több, egy idő után garantáltan minden sarokba félve pillantunk majd be a pályákon, hiszen nem tudjuk előre, hogy hol vár ránk egy újabb szörnyeteg. Elődjéhez mérve egyébiránt egyszerűsödött is a játék, ami szintén nem tekinthető túl nagy pozitívumnak, hiszen nincs például invertory, aminek egyenes hozadéka, hogy a tárgykombinálástól is elbúcsúzhatunk a fejtörők során, de még egy példával élve, olajlámpásunkat sem kell majd bizonyos időnként újratölteni ahhoz, hogy működjön. Van azonban egy naplónk, ahol saját írásaink mellett különféle, a történet szempontjából fontos és érdekes karakterek írásait olvashatjuk majd el, így kijelenthető, hogy az új Amnesia inkább lett egy interaktív horrorjáték, mint kalandjáték, hiszen utóbbi stílus komplikáltsága sajnálatos módon már nem jellemző rá.

Amiben azonban még mindig nagyon erős az alkotás, az a hangulat! Az A Machine for Pigs-ben szó szerint rengeteg ijesztő helyen megfordulunk majd, miközben fiaink után kutakodunk, így saját házunk mellett a ködös utcákon, laboratóriumunkban, egy templomban, valamint egy óriási gyárkomplexum különféle termeiben, hogy csak a játék első felében felfedezhető környezeti sajátosságokat emeljem ki. Habár a Frictional Games játékai sosem kiemelkedő szépségükről voltak híresek, de az újgeneráció küszöbén néhány grafikai megoldás már sajnos kis híján csúnyának hatott, így ezen a téren sem lopja be magát a szívünkbe a mű – karakterekkel és animációkkal nem is nagyon kísérleteztek a készítők –, ami szintén nem lesz túl jó hatással a végső pontszámra. A fejlesztők becsületére váljék, hogy legalább a hanghatások terén nagyszerűt alkottak, a szinkronok mellett főként a zenék lettek rendkívül hangulatosak, így mindig jó helyen szólalnak meg, hozzátesznek valamit a lefestett atmoszférához, mindemellett pedig meg is ijesztenek, ha arról van szó.

Összességében kijelenthető, hogy az Amnesia: A Machine for Pigs a maga nemében egy nagyon jó horrorjáték lett, de elődjéhez képest mégis érezhető a minőség romlása, ami teljesen érthetetlen számomra. A játék története ugyanis egyáltalán nem rossz, már csak a befejezést kellett volna átgondolniuk a készítőknek, valamint a fejtörők nehézségi szintjét, és egy szavunk sem lenne, de úgy, hogy tudjuk mire képesek, önmagukhoz képest gyenge teljesítményt nyújtottak, ezen pedig még a hazánkban elérhető magyar felirat sem segíthet. Természetesen a nagy átlaghoz képest a végeredmény így is kiemelkedő!

Értékelés: 8/10