Hajsza a győzelemért – Filmkritika
11 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Niki Lauda és James Hunt a ’70-es évek Forma 1-ének meghatározó figurái voltak. A versenypályán és azonkívül ismert rivalizálásuk az emlékezetes 1976-os idényben csúcsosodik ki, nem kevés drámával fűszerezve…
A Forma 1 sokadik aranykorát élte a '70-es években. Őrült, az autósportot szenvedéllyel szerető, karizmatikus figurák világa volt ez akkoriban, olyanoké, mint a háromszoros világbajnok Niki Lauda vagy a "mindössze" egyszeres végső győztes James Hunt. A mai Forma 1 csak álmodozik ilyen kaliberű egyéniségekről, olyan emberekről, akik minden egyes versenyen az életüket kockáztatva ültek be guruló koporsóikba. A Hajsza a győzelemért ugyan a kisebb versenyosztályok óta rivalizáló Niki Lauda és James Hunt 1976-os emlékezetes összecsapására koncentrál, de közben emléket állít mindazoknak, akik félelmet nem ismerve róták a köröket azokban az években, s azoknak, akik egy-egy verseny után soha többé nem láthatták meg a kockás zászlót.
Pedig Ron Howard filmje valójában egy sportfilmbe oltott életrajzi dráma, ami egyszerre mutatja be, milyen volt a két pilóta állandó rivalizálása, s szenvedélyük hogyan befolyásolta életüket. Amíg Niki Lauda egy kimért, precíz, technikai zseni volt, addig James Hunt a Forma 1 fenegyerekeként volt ismert, aki playboy életstílusával fittyet hányt mindannak, amit eredetileg a Forma 1 képviselni szeretett volna. Szöges ellentétei egymásnak, a versenypályán azonban mindig akadt egy közös bennük: A halál állandó szele. Ez később nemcsak a versenypályán, de azon kívül is egyértelmű tiszteletet ébreszt mindkettejükben.
Persze a Hajsza a győzelemért nem működhetne, ha Chris Hemsworth és Daniel Brühl nem alakítanának fergetegeset. Nem működhetne a film Hans Zimmer zenéje nélkül, s nem működhetne a film, ha Ron Howard nem kellő alázattal veti bele magát a témába. A film ugyanis fantasztikus audiovizuális élményt nyújt, a versenyjelenetek minden autósport szerelmeseinek örömkönnyeket csal a szemébe, s mindeközben hiába tudja a néző, hogy mi történik Laudával a legendás Nürburgringen, vagy hogy mi lesz a '76-os idény végeredménye, a két színész között uralkodó kémia, a filmet végigkísérő feszültség és adrenalin mindezt feledteti, így nemcsak izgulni fogunk, de szurkolni is, mégpedig mindkét pilótának egyszerre. Ez pedig nem kis teljesítmény egy sportfilmtől.
Értékelés: 8/10
