Rayman Legends – Játékteszt

Bár igencsak sokat kellett várni Rayman legújabb kalandjaira, úgy tűnik, hogy megérte. Megérkezett az év ügyességi játéka, amely platformtól függetlenül kiérdemli ezt a kitüntető címet – és ez nem kis teljesítmény.

Van egy olyan játék, amellyel kapcsolatban nem tudok elfogulatlan lenni. Ám ebben az esetben ez nem azt jelenti, hogy pozitívabb képet festenék Rayman legújabb kalandjairól, hanem éppen ellenkezőleg. Annyit vártam már ugyanis a Rayman Legendsre – talán olvasóink közül páran emlékeznek arra, hogy először közel egy éve, a Game Cityn játszhattunk a Wii U-s verzióval -, hogy óriási elvárásokkal kísérve helyeztem be játék lemezét a konzol meghajtójába. Mindezek ellenére nem kellett csalódnom, ugyanis az év legjobb platformerjátékával játszva töltöttem az elmúlt 2 napot.

A Rayman Legends ugyanis mindazt képes biztosítani, ami az eddigi részekből hiányzott, és mindezt ráadásul kiváló minőségben. Elsőként is nézzük a játékidőt. A Legends összes pályája olyan 8 óra alatt teljesíthető. Ehhez vegyük még hozzá a felújított Origins-pályákat, és már közel 12 óra környékén járunk. Ez természetesen még nem jelenti azt, hogy minden titkos helyet felfedeztünk és minden unlockolható pályán jártunk, csupán annyit, hogy végigrohantunk mindenen, átlagban mindenhol elnyerve az ezüst kupát. Ám ahhoz, hogy minden festményt (az egyes pályákhoz ugyanis festményeken keresztül juthatunk el a „főgalériából”), például az inváziókat és a hőskinézeteket is elérhetővé tegyünk, és hogy begyűjtsük az összes állatkát, hőst és sorsjegyet (amit vicces módon, a kontrollerrel tudunk lekapargatni), sokkal több gyakorlásra és időre lesz szükségünk, így talán nem túlzás azt mondani, hogy legalább 15 óra tiszta játékidőt kell rászánni arra, hogy az egyjátékos részeket teljesítsük.

És akkor még nem beszéltünk a kooperatív játéklehetőségről vagy az online kihívásokról (amelyekben különböző ügyességi szakaszokat kell teljesítenünk adott időre, és az adott periódus lezárásakor a megfelelő értékelést elért játékosok automatikusan megkapják a jutalmukat – ez sávos rendszerben működik, azaz X db játékos lehet az arany, Y db az ezüst és Z db a bronz sávban, és ők az elért erdeményük alapján kerülhetnek be az egyes sávokba, ám mivel folyton változnak az eredmények, így legfeljebb a rangsor élén állók dőlhetnek hátra nyugodtan). Merthogy a Legends a Uplayen keresztül nem csak achievementeket, hanem online versengési lehetőséget is nyújt a világ bármely részén és a velünk egyező régióban bejelentkezett felhasználókkal. Ez pedig egy olyan újítás és annyira jól ki lett találva, valamint annyira zökkenőmentesen lett integrálva a játékba, hogy egyszerűen csak ámultunk és bámultunk az első kipróbáláskor, hogy ezt eddig mások miért nem így oldották meg.

A bőséges tartalom mellett a Rayman Legends megfelelő mennyiségű kihívást nyújt egyjátékos üzemmódban is. Sőt, ha nem élő segítséggel játszunk, akkor még egy fokkal nehezebb is lesz, hiszen segítőnket is nekünk kell vezérelnünk (X360 esetében a B gombbal), aminek automatizálása egyébként többé-kevésbé egészen jól sikerült, bár nem mondom azt, hogy nem lesz részünk néhány elhalálozásban addig, mire kitapasztaljuk, mikor hol ugrik az egyik aktiválható elemtől a másikig, hogy segítsen minket a továbbjutásban. A nehézséget viszont sikerült megfelelően skálázni, így sosem kell arra számítanunk, hogy a későbbi tematikus pályákon (merthogy az egyes pályacsoportok mindig egy-egy témakör köré vannak szervezve) mindig csak egyre nehezebb ügyességi részekkel kell találkoznunk. Már csak azért sem, mert mindig változik a játékmenet, ez pl. a Rayman Jungle Run tulajdonosainak már ismerős lehet. A legelső szinteken csak futunk meg ugrálunk és ütögetünk, de a későbbi pályákon repülni is fogunk, megváltozik hősünk mérete, és ennek megfelelően egy kicsit a sebessége és a képességei is másképp viselkednek, de tudunk lőni is majd. Lesz olyan pálya, amikor úszunk, vagy éppen amolyan Mission Impossible módjára bujkálunk a lézerek fölött és alatt.

:galeria:

A változatosságra tehát nem lehet panasz, ahogy a kezelőfelületre és a kellő mennyiségű információra sem, hiszen gyakorlatilag mindig mindent elmagyaráz nekünk a program, és ahogy a nehézséget is mindig feltünteti az egyes festményeken (koponyákkal), ugyanúgy a menüben navigálás is teljesen magától értetődő. A számtalan elérhető pálya, tematikus rész, unlockolt kép, állatka és miegyéb pedig nagyon könnyen áttekinthető az (X360 kontrolleren) Y gombbal elérhető felületen keresztül, ráadásul az egyes elért, de még meg nem tekintett dolgok egy külön sávon látszódnak, és azokra kattintva rögtön a kívánt elemhez ugorhatunk – így nem kell órákat bóklásznunk a képek között válogatva. A játékosok oldaláról nézve úgy látszik, a játék fejlesztésére fordított plusz idő teljes mértékben megtérült, hiszen teljesen letisztult felületet, könnyen elsajátítható kezelést, hihetetlenül változatos és ötletes pályákat, és temérdek játékórát magába foglaló tartalmat és kihívásokat ígér a Rayman Legends.

A játék dicséretének azonban ezzel még nincs vége, hiszen még nem ejtettünk szót a boss fightokról és az azokat követő muzikális ügyességi részekről. Maguk a harcok nem csupán ötletesek, hiszen általában az addig megtanult képességeket ügyesen kell ötvözni, ha sikerrel le szeretnénk győzni a legtöbbször főhősünkhöz képest óriási méretű ellenfelet, de rettentően látványosak is. Ilyenkor az amúgy más esetben több szinten (rétegen) működő, gyönyörűen kidolgozott 2D-s grafika megtáltosodik, és 3D-s hatású képpé bővül, amit általában teljesen be is tölt a főellen. A több szakaszból álló, ötletesen kidolgozott harcok végeztével viszont még nem dőlhetünk hátra, hiszen jöhet a jutalomjáték, azaz az ügyességi cselekedetekhez igazított zenei pálya, amelyek közül talán a Black Betty, a Kill Bill és az Eye of the Tiger lesznek a legemlékezetesebbek.

A Rayman Legends nem arról szól, hogy minden pályát tökéletesen végigvigyünk elsőre. És ezt a mentési rendszer is erősíti, hiszen elég gyakran futunk bele checkpointba az egyes szinteken, és az elhalálozásunkkor rögtön innen folytathatjuk, nem kell elölről kezdeni mindent. Nem, itt a kihívás inkább abban keresendő, hogy jól teljesítsük az egyes pályákat, és ehhez bizony, a nehezebb szinteken másodpercre pontosan be kell tanulnunk majd a szükséges mozdulatsorokat, ami sok esetben akár 2-3 gomb egymásutániságát is jelentheti csak egy ugrásnál. És talán ez az a pont, ahol a Rayman Legends felteszi a pontot az i-re: a teljesítendő (kitűzött) cél ugyanis nem adott, hanem azt mindenki a saját igényeihez igazíthatja. És ehhez óriási mértékben járul hozzá az online játéklehetőség is (amihez amúgy nincs szükség előfizetésre, hiszen nem élőben játszol mások ellen, csupán egy eredménylistán versengsz).

Talán a fentiekből kiderült, hogy minket a Rayman Legends lenyűgözött, elvarázsolt és a képernyő elé szegezett. Egyes pontokon ugyan látszik, hogy eredetileg Wii U-ra készült a játék, viszont magán a játékélményen ez semmit sem ront, ugyanis az eltelt idő alatt sikerült annyira finoman behangolni a játékmenetet, hogy (az egyjátékos módban tapasztalt) apróbb botlásokon kívül ennek semmilyen hatása nem lesz a játékunkra. Szerintünk az év ügyességi játékát tisztelhetjük a személyében, ami kötelező darab mindenki gyűjteményében – platformtól függetlenül.

Értékelés: 10/10