The Bureau: XCOM Declassified – Játékteszt

Kölni kiküldetésünk miatt akadt egy tartozásunk, így pótoltuk. Teszteltük a The Bureau: XCOM Declassifiedot.

A The Bureau: XCOM Declassified számtalan akadállyal szegélyezett életútja igazán régre nyúlik vissza. A 2K Marin játékát 2006 környékén kezdték el fejleszteni, s 2010-es bejelentéséig rengeteg koncepcióváltáson esett át. A leleplezés utáni hűvös fogadtatás azonban ismét arra kényszerítette a készítőket, hogy visszaüljenek a tervezőasztalhoz, s újabb három évet rászánva, ismét új megközelítésben közvetítsék a klasszikus XCOM esszenciát. Időközben a Firaxis-féle XCOM: Enemy Unknown bebizonyította, a régi recept modern köntösben még mindig sokak igényeit kielégíti, így talán nem meglepő, hogy a rengeteg névváltozáson is átesett  The Bureau: XCOM Declassified végül egy Mass Effectből sokat merítő, külső nézetes taktikai lövölde lett, némi XCOM utóízzel.

A játék 1962-ben, az Egyesült Államokban játszódik, az idilli kertvárosi nyugalmat pedig az Outsiders névre keresztelt idegen faj hirtelen jött inváziója töri meg.  Mi William Carter különleges ügynököt alakítjuk majd, aki a váratlanul érkezett támadás után gyorsan megszervezett új ügynökség, a The Bureau egyik tagja lesz.  Tulajdonképpen ez lesz a játékbeli központunk, ahol egyébként az XCOM-ra oly jellemző diplomáciai és fejlesztési lehetőségekkel semmilyen kapcsolatba nem fogunk kerülni. Ez valahol érthető is, mi ugyanis egy, a csatatér kellős közepébe hajított ügynököt alakítunk, a mi feladatunk pedig csak annyi, hogy megtisztítsuk az Egyesült Államokat az UFO-któl.

Vagyis nem csak a mi feladatunk, a játék kezdetén hamar kapunk magunk mellé két másik ügynököt, s tulajdonképpen ekkor mutatja meg valós arcát a The Bureau: XCOM Declassified. Innentől kezdve ugyanis nem csak saját, de a többiek testi épségére is vigyáznunk kell, s hiába külső nézetes, fedezékrendszeres játék a The Bureau, komoly taktikai érzék szükségeltetik a túléléshez. Ezt minden küldetés során fontos lesz szem előtt tartanunk, csapattársaink elhalálozását követően ugyanis már nem térnek vissza. Így megfontoltan kell őket irányítanunk, alaposan átgondolva, hova küldjük őket fedezékbe vagy éppen milyen képességet vessenek be az adott helyzetben. A helyzetet szerencsére kicsit megkönnyíti, hogy minél több tapasztalatot szereznek ügynöktársaink, annál használhatóbbak lesznek. Tovább könnyíti a dolgunkat a Battle Focus, ami az idő lelassítását használva lehetőséget ad számunkra, hogy jó alaposan átgondoljuk, mikor mit szeretnénk csinálni. Miután egyre több speciális és támogató képességre teszünk szert, a funkció használhatósága komolyan felértékelődik majd.

Maga a fejlődési rendszer egyébként nincsen túlbonyolítva, a kapott tapasztalati pontokat ugyanis egy kétféle lehetőséget felkínáló skill-fán választhatjuk ki.  A négyféle karakterosztályból adódóan bőven akadnak lehetőségek, s tulajdonképpen olyan irányban fejlesztjük társainkat, s főhősünket, ami passzol a mi játékstílusunkhoz. Ez azt is eredményezi, hogy az The Bureau: XCOM Declassified komoly taktikai mélységeket kínál, hiszen egy adott szituációt sokféle módon is megoldhatunk, minden csak attól függ, milyen képességű ügynökökkel vágunk neki az akciónak, s mennyire jól ismerjük adottságaikat.

A játékmenet hű szolgálatában állnak a helyszínek is. A játék kiválóan ragadja meg a ’60-as évek hangulatát, mindenhol visszaköszönnek a korhű épületek, ráadásul a 2K Marinnak sikerült az, ami a Firaxis-nak nem igazán; változatos, ötletes, emlékezetes helyszíneket készítettek. Ez alól egyedül a Bázis a kivétel, az ugyanis minden tekintetben a játék legszürkébb és legfeleslegesebb eleme.  Itt ugyanis nem történik semmi, legalábbis semmi olyan, ami hatással lenne a játékra, legyen szó történetről vagy fejlesztéseinkről.

Ettől eltekintve a The Bureau: XCOM Declassified egy remek szórakozást kínáló külső nézetes taktikai shooter. Látszik, hogy a készítőknek bőven volt idejük, s bár rengeteg ötletet merítettek a Mass Effectből vagy a Gears of Warból, a végeredmény mégis egységes, „XCOM”-os. Kár azért a bázisért…

Értékelés: 7/10