Visszatért a hardcore stratégiák koronázatlan királya, hogy egy újabb epizóddal biztosítsa hatalmát!
Az Europa Universalis-sorozat idestova immáron az ezredforduló óta látja el újabb és újabb epizódokkal – valamint kiegészítőkkel – a hardcore stratégiák szerelmeseit, aminek köszönhetően kiérdemelte a műfaj koronázatlan királyának járó címet is. A Paradox Interactive a kérdéses alkotással ugyanis egy olyan meghatározó játékot tett le az asztalra, aminek az alapjaira rengeteg nagyszerű klón építkezett a későbbiekben – a „klón” jelző esetünkben korántsem bír negatív értelemmel –, így kiemelhetnénk a 2002-ben debütált Hearts of Iront, a 2003-ban érkezett Victoriát vagy éppen a rá egy évre bemutatkozott Crusader Kings első részét. A stílus rajongóinak bizonyára minden egyes név említésétől az egekbe szökött a pulzusuk, és biztosan tisztában vannak azzal, hogy amennyiben az első Europa Universalis annak idején nem jelenik meg, akkor ma ezek a nagyszerű alkotások sem lennének. Mi sem természetesebb tehát, minthogy a Paradox Interactive az Európa történelmét feldolgozó sorozatra helyezte az elmúl közel másfél évtized során a legnagyobb hangsúlyt, így a rengeteg bővítmény és rajongók által készített tartalom mellett ma már a negyedik részét köszönthetjük a franchise-nak.
Habár egy kicsit klisés kijelentés, de maximálisan megállja a helyét, hogy a napokban megjelent Europa Universalis IV minden tekintetben folytatja azt az útvonalat, amit elődei kitapostak számára. Ez összességében nem jelent mást, minthogy a játékban ezúttal sem a csodaszép grafika lesz a mérvadó, sokkal inkább az a lehetőség, hogy minél alaposabban el tudjunk merülni egy kiválasztott ország vagy birodalom aktuális eseményeiben, amelyek kivétel nélkül a történelemből kerültek feldolgozásra. Aki tehát a Total War-sorozat által kitaposott útvonalat várja a játéktól, az óriásit csalódik majd a negyedik felvonásban, aki viszont eddig is szerette a Paradox Interactive játékát, az biztosan ezután sem érez majd másként iránta. Talán túl merész és optimista mindezt egy játékteszt elején kijelenteni, ugyanakkor elég csak néhány percet eltöltenünk az alkotással ahhoz, hogy magunk is megbizonyosodjunk a fentiek igazáról, de azért természetesen mi sem hagyunk titeket indoklás nélkül.
A korábbi epizódokkal való szoros kapcsolatot mi sem érzékeltethetné jobban az Europa Universalis IV-gyel kapcsolatban, minthogy a fejlesztők újfent az öreg kontinens történetének egy meghatározó időszakát dolgozták fel nekünk a kampányban, így mintegy 400 évet élhetünk át a földrész múltbéli történéseiből. A játék sztorija napra pontosan 1444. november 11-én veszi kezdetét, vagyis éppen egy nappal azt követően, hogy a lengyel, magyar és egyéb seregekből álló haderő elveszítette a várnai csatát az Ottomán Birodalommal szemben, aminek következtében még I. Ulászló is életét vesztette. Egyszóval egy szinte romokban heverő, a török seregek által szétvert és trónviszályok előtt álló Európába csöppenhetünk bele, amelyben bármelyik országot is választjuk – természetesen hazánk mellett is voksolhatunk –, garantáltan óriási kihívásokkal és feladatokkal találjuk majd szembe magunkat. A kampány története egyébiránt egészen 1821. január 1-jéig tart majd, vagyis éppen abban az évben ér véget, amikor Bonaparte Napóleon is kilehelte lelkét, így a napóleoni háborúk – avagy az adott korszak világháborúja – még éppen helyet kapott a kihívások között, olyan eseményekkel egyetemben, mint a 30 éves háború vagy a spanyol örökösödési háború. Mint látható, az alkotásban ezúttal is a különféle konfliktusok kapták a központi szerepet, de bármelyik országot is válasszuk a sok közül, korántsem biztos, hogy nekünk szerepet kell vállalnunk ezekben, hiszen a történelemkönyvekben olvasottakkal szembeszállva akár meg is másíthatjuk a múltat. Még akkor is, ha ez korántsem lesz mindig egyszerű feladat!
Az Europa Universalis IV tehát a grandiózusság terén megmaradt a korábban kikövezett útvonalon, ez pedig természetesen játékmenetére is maximálisan igaz, hiszen az alkotást ezúttal is elsődlegesen a türelmes és a részleteket kedvelő stratégáknak szánták. A végeredmény ugyanis a nagybetűs stratégia lett, amelyben a grafika helyett a száraz adatok, a statisztikák és az infógrafikák kapták a főszerepet, így szóljanak a fő- és mellékküldetések bármilyen konfliktusról, háborúról vagy diplomáciáról, korántsem az átlagos stratégiákban megismert formában kerekedhetünk felül a problémán. Pontosabban az alapokat tekintve igen, hiszen háborúban seregeket gyártunk, harcolunk, békeidőben pedig a diplomáciával, kincstárunkkal, népünkkel és birodalmunk építésével foglalkozunk, ugyanakkor mindezt igazi királyként tesszük, aki csak parancsokat osztogat, de a parancsok végrehajtásának menetét már nem látja. Példával alátámasztva a fentieket, a Total War-sorozatban ott lehetünk a harcmezőn, mi döntünk seregeink összetételéről, taktikájáról és így tovább, ellenben a Paradox Interactive stratégiájában maximum azt választhatjuk ki, hogy milyen egységekből és hány főből álljon a sereg, a harcot magát már a száraz adatok és a statisztikák döntik el.
Ez a példa összességében ráhúzható az Europa Universalis IV többi opciójára is, így például sem a diplomáciai döntésnek, sem egy épület felépítésének nem látjuk a közvetlen eredményeit, maximum egy aprócska ikon képében, netán a statisztikákon. Éppen emiatt azonban a fejlesztők az erőforrásokat arra tudták felhasználni a fejlesztés során, hogy minden eddiginél részletesebben szimulálják a történelmi folyamatokat és választásaink eredményét, hiszen garantáltan egyetlen menedzserjáték sem volt még képes arra, amire ezen a téren tesztünk alanya. Nyilván leírhatnánk egyenként a milliónyi aprócska opciót, ami elérhető a legújabb Europa Universalis-ban, de egyrészt az egy többoldalas játéktesztet eredményezne, másrészt pedig a Monarch pontok megjelenésén kívül – egyfajta kiforratlan, még gyerekcipőben járó fejlődési rendszerről van szó – nem sok újdonságot fedezhetünk fel a játékban az elődökhöz képest. Pozitívum azonban, hogy már az első indításkor kiszúrja a szemünket a rajongók által készített tartalmak integrálásának a lehetősége, így bár a Paradox Interactive nem igazán törte magát a forradalmi újításokkal, de már most tudjuk, hogy a fanatikusok bizonyára megteszik ezt helyettük. További érdekesség, hogy az alkotásban egy megújult, kiemelkedően felhasználóbarát kezelőfelület vár majd ránk, mindemellett pedig a térképen már most látszik, hogy milyen irányban bővülhet a későbbiekben a játék, hiszen Ázsia, Amerika, de még Afrika nagy része is a köd homályába vész, amiket bizonyára kiegészítőkkel vagy letölthető tartalmakkal kívánnak feltölteni a fejlesztők.
A játék kapcsán egyébiránt felesleges a küllemről beszélni, hiszen ha valahol, akkor itt ez teljesen másodlagos tényező, ugyanakkor kiemelendő, hogy a fentebb említett kezelőfelület valóban nagyszerűre, mi több, hangulatosra sikeredett. Segítségével teljes egészében kiveszett az alkotásból az a „fapados” jelleg, ami még az elődöt is jellemezte, sőt bizonyos mértékig a térkép és a rajta megtalálható objektumok is kellemesebben néznek ki, mint korábban bármikor. Ami azonban messze kiemelkedik az egész játékban – a grandiózus jellemvonások mellett –, az nem más, mint a zene. Az alkotás ugyanis olyan nagyszerű, enyhén középkori hatásokkal bíró, de mindenképpen európai dallamokkal rendelkezik, hogy már önmagában élmény hallgatni, de alaposan feldobja a játékélményt is.
Az Europa Universalis IV a pontatlanságok, bugok, hibák és apróbb hiányosságok miatt nem lett ugyan egy hibátlan játék, de akárcsak minden mást, úgy őt is saját súlycsoportjában kell értékelnünk. Ez nem jelent mást, minthogy a Paradox Interactive megalkotta a hardcore stratégiák legjobbját a legendás sorozat legújabb részével, ami nem csak a régi rajongók számára ad majd hosszú hetekre, illetve hónapokra elegendő játékélményt – a multiplayer lehetősége miatt inkább utóbbi –, hanem azoknak is tökéletes választás lehet, akik még csak most ismerkednek a műfajjal. Jöhet a Hearts of Iron IV, méghozzá hasonló minőségben!
Értékelés: 9/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!