DARK – Játékteszt

A Ceville és a Dungeons fejlesztői elhatározták, hogy egy lopakodós akciójátékkal próbálnak szerencsét a színtéren. Játéktesztünkből kiderül, hogy a próbálkozás sajnos nem sikerült túl jól!

A 2008-ban megalakult német Realmforge Studios fejlesztőcsapata 2009-ben egy igencsak hangulatos, nem mellesleg pedig ígéretes kalandjátékkal mutatkozott be a rajongók előtt, aminek köszönhetően úgy gondoltuk, hogy ebben a műfajban várhatunk tőlük felejthetetlen pillanatokat a jövőben. A Ceville után azonban egy kissé semmitmondó szimulátorral, avagy a M.U.D. TV-vel folytatták pályafutásukat, 2011-ben viszont megkapták a lehetőséget, hogy egy legenda feltámasztásával ismét bizonyítsanak. A sokak által csak a Dungeon Keeper szellemi örökösének tekintett Dungeons-szal – valamint annak kiegészítőjével – ismét sikerült emlékezeteset alkotniuk a németeknek, de amikor bejelentették, hogy a jövőben egy teljes egészében saját ötleten alapuló lopakodós akciójátékon akarnak dolgozni, még a legnagyobb bizalmasaik is felvonták a szemöldöküket. A DARK címet kapott alkotással azonban csak aprócska meglepetést sikerült okozniuk, hiszen bár a végeredmény messze nem tökéletes, sőt, az átlagos szintet is alig üti meg, ugyanakkor hangulatát, valamint ötleteit tekintve tartogat néhány előremutató és egyedi lehetőséget.

A DARK első ránézésre egy hagyományos vámpírkalandnak tűnik, ugyanakkor elég csak néhány percet eltölteni benne ahhoz, hogy felidéződjenek bennünk olyan nagyszerű alkotások, mint amilyen például a Vampire: The Masquerade – Bloodlines is volt. Habár a Realmforge Studios által készített műnek köze sincs a szerepjátékokhoz – a történetvezetés és a karakterekkel való párbeszédrendszer azért ebből a stílusból építkezik –, de a hangulatot tekintve nem mostanában láthattunk ennyire sötét és magával ragadó vámpírkalandot. A DARK története egyébiránt nincs túlbonyolítva, egy fiatal vérszívó, Eric Bane sztoriját követhetjük benne nyomon, aki megmagyarázhatatlan oknál fogva amnéziától szenved. Mikor megtudja, hogy átalakulása nem ment végbe teljesen, azonnal elindul, hogy felkutassa teremtőjét, mert amennyiben nem ízlelheti meg annak vérét, akkor vámpír helyett csak egy agyatlan szörnyeteg válik belőle. Eric bár nem tudja honnan jött, nem tudja mit veszíthet és nyerhet, de ösztönei azt súgják, hogy fel kell kutatnia, aki ezt tette vele, hogy rálelhessen a teljes igazságra. Mielőtt bárki valamiféle nagy fordulatra gondolna, a játék sztorija ennyiben ki is merül, így ahelyett, hogy folyamatosan adagolná számunkra az információkat, szinte kizárólag az utolsó fejezetre tartogat minden meglepetést.

Hogy tovább fokozzuk az indulatokat, ezzel többnyire le is fedtük azokat a részleteket, amelyek a DARK pozitívumai közé sorolhatók, lévén a játékmenet és a küllem már semmilyen téren sem illeszthetők ebbe a kategóriába. A fejlesztők célja ugyanis az volt az alkotással, hogy egy vérbeli lopakodós játékot készítsenek, amelynek keretein belül Eric újonnan kialakuló vámpírképességeire alapoztuk volna a továbbjutást. Az elgondolás tehát nem lenne rossz, a kivitelezés azonban helyenként kritikán aluli lett, hiszen a jó ötletek egyáltalán nem kerültek felvértezésre megfelelő mennyiségű, de sokkal inkább minőségű tartalommal. Így hiába lesz többféle természetfeletti képessége a főhősnek, azok legjavát nem tudjuk majd kihasználni, mert a játékmechanika terén rendkívül összecsapott lett a végeredmény. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Példának okáért felhozhatjuk a rossz irányítást, valamint a hozzá kapcsolódó kamerakezelést, ami olyannyira silány lett, hogy gyakran hiába hisszük azt, hogy rejtve vagyunk a vigyázó tekintetek elől, az ellenfél ennek ellenére is könnyedén kiszúr minket a fedezék mögött. Mindezt tetézi még, hogy karakterünk irányítása komoly megpróbáltatások elé állít minket, hiszen nem csak a fedezékhasználat, hanem gyakran az egyszerű közlekedés is problémákba ütközik, hogy a vámpírképességeket ne is említsük.

Hogy miféle különleges tulajdonságokat tudunk előcsalni Eric-ből? Ha sikerült megbarátkoznunk a problémás irányítással, akkor az egyik leghasznosabb például a teleportálás lehetősége lesz. Ennek köszönhetően egy csapásra ott teremhetünk ellenfeleink mögött, ami – mivel egy lopakodós akciójátékról beszélünk – igencsak nagy előnyt jelent a pályákon. A teleportálás a legtöbb egyéb képességgel egyetemben csak bizonyos időközönként használható, és abban segíti hősünket, hogy apránként, egyesével a padlóra küldje az előtte felsorakozott őröket. Az előzetesekkel ellentétben ugyanis a DARK korántsem kínál nagy szabadságot, így a pályák apróbb területekre oszlanak fel, amelyeken különféle tulajdonságú, mozgású és elhelyezkedésű fegyveres őröket találunk, akiket csendben kell leterítenünk. A célpontok mögé lopózva dönthetünk arról, hogy azonnal kivégezzük emberünket, netán előbb kiszívjuk a vérüket, amiért cserébe visszatöltődik életerőnk, mindemellett pedig több tapasztalati pontot is kapunk majd. A lopakodásban a dolgunkat azonban nem csak az irányítás nehezíti meg, hanem a különféle akadályok is, valamint például a földre szórt üvegszilánkok, amelyek zajt csaphatnak a csendes gyilkosságok kivitelezésében. A játékban egyébiránt lehetőségünk lesz az idő lelassítására, de vámpírképességeink között lesz a rendkívül gyors mozgás, valamint a röntgenlátás lehetősége is.

Fentebb említettük már a tapasztalati pontokat, amelyek természetesen egy a háttérben meghúzódó, összességében elég felületes fejlődési rendszerhez kapcsolódnak. Ennek meglétét azzal magyarázták a készítők, hogy Eric egy újonc vámpír, így a vérszívólét sajátosságait jó lesz együtt felfedezni vele. Túl sok érdekességre ezen a téren nem kell számítanunk a játéktól, szinte csak az alapvető képességek feltornázásáról van szó, ami különösen a teleportálás és egyéb speciális támadások esetében lesz hasznos, így érdemes ebbe az irányba terelgetni hősünket, ha a játékmenetbeli hiányosságok ellenére is arra vállalkoznánk, hogy végig akarjuk játszani a kampányt, példának okáért a történet és a hangulat miatt.

:galeria:

Merthogy a DARK más téren nem igazán tudja majd felcsigázni a rajongók fantáziáját. Az ellenfelek mesterséges intelligenciája például rendkívül butácska, és hiába fedeznek fel minket, hiába hagyjuk szem előtt a hullákat, eszükbe sem jut követni a nyomainkat, sőt, még nyílt színi harcban is van esélyünk ellenük, habár ez az út korántsem szerencsés választás. Mindezek mellett grafikailag is komoly hiányosságai vannak a végeredménynek. Ugyan a cell shaded stílusnak köszönhetően a képregényes megvalósítás jól áll a végeredménynek – sőt, gyakran észre se lehet venni ezt –, de a baltával faragott arcok, az unalmas belső terek, a klónkatonák és úgy összességében a teljes összkép is hagy maga után kívánnivalót, hiszen éppen olyan szürke és sötét, mint a hangulat, de míg utóbbi esetében ez pozitívum, addig előbbivel kapcsolatban inkább óriási hiányosság.

Összességében volt már kiemelkedőbb alkotása is a Realmforge Studios csapatának – példának okáért a Dungeons –, ugyanakkor a DARK sem tekinthető kritikán alulinak, ha képesek vagyunk elfogadni a végeredményt, méghozzá minden hibájával egyetemben. Eric Bane oldalán ugyanis szerezhetünk magunknak néhány kellemes percet, sőt, a vámpíros játékok klasszikusai idéződnek majd meg előttünk a pályákon, de sem a lopakodásra kiélezett játékmenet, sem az amúgy jó ötletek kidolgozása nem sikerült maradéktalanul. Inkább a Dungeons 2-re koncentráltak volna!

Értékelés: 6/10