Civilization V: Brave New World – Játékteszt

Leteszteltük a Civilization V legújabb kiegészítőjét, ami nélkül az alapjáték csak egy félbehagyott történet lett volna.

Nem is olyan régen a hazai forgalmazónak köszönhetően sikerült idő előtti betekintést nyernünk a legendás Sid Meier által megálmodott Civilization-sorozat legújabb tagjának második kiegészítőjébe. A Brave New World címet kapott bővítményről akkor igencsak pozitívan vélekedtünk, holott egy igencsak komoly korlátozásokkal ellátott demót vehettünk górcső alá, de ahhoz éppen elegendő ismereteket szerezhettünk a segítségével, hogy a végleges változatot felfokozott izgalmi állapotban várjuk. A Civilization V ugyanis több szempontból sem elégítette ki annak idején a sorozat korábbi epizódjaiért rajongók igényeit, amit bár a Firaxis megpróbált orvosolni a folyamatos letölthető tartalmakkal, valamint a Gods & Kings kiegészítővel, de a játékból még így is hiányzott néhány olyan dolog, ami nélkül nem teljesedhetett ki a végeredmény. A Brave New World megjelenésével azonban az alkotásnak minden esélye megvan arra, hogy még a legrégebbi rajongókat is visszahódítsa, lévén egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy általa vált teljes egésszé a Civilization V. Lássuk, hogy miért!

Kezdjük első ízben a száraz adatokkal, hiszen a kiegészítő legnagyobb vonzerejét sokak számára nem is az új opciók adják majd, sokkal inkább az a kilenc játszható civilizáció, amelyek között két olyan is képviselteti magát, akik korábban még soha nem kaptak szerepet a sorozatban. Ők a portugálok – I. Mária vezetésével –, valamint a zuluk – Shaka irányításával –, de az új szereplők között találjuk a lengyeleket, a brazilokat, az asszírokat és többek között még az indonéziaiakat is, méghozzá sajátos tulajdonságokkal bíró vezetőikkel a középpontban. A népek nem csak sajátos célokkal és mentalitással rendelkeznek, hanem néhányuk még a játékmenet tekintetében is képes különlegességet hozni a jól megszokott klisék közé, különösen igaz ez a fejletlenebb civilizációk esetében. A vadonatúj, vagy megújult népcsoportok mellett természetesen újabb felépíthető csodák is érkeztek, köztük például a Globe Színház, a Broadway, a Parthenon, a Nemzetközi Űrállomás vagy a Vörös Erőd, de az újabb egységekből sem szenvedünk hiányt a bővítmény telepítésével. Ezek közül kiemelkednek majd az XCOM-sorozatból kölcsönvett különleges egységek, akik garantáltan elégedett mosolyt csalnak arcunkra az első színrelépésükkor.

Mielőtt elmélyednénk a játékmechanikát alaposabban érintő újdonságokban, mindenképpen fontos kiemelni, hogy a Brave New World betöltésével két új mini-kampányt is elérhetünk majd a Civilization V-ben. Ezek az emberi történelem egyik legfontosabb eseményeit dolgozzák fel, egészen pontosan két kontinens, Amerika és Afrika kolonizálását, ami a játék keretein belül rendkívül izgalmas és változatos küldetéssorozatokkal lett megoldva. Ezáltal alighanem az új tartalmak közül a legkiemelkedőbbnek tekinthetők, de természetesen a kisebb újításokra is érdemes odafigyelni mellettük, amelyek közül egyértelműen a kultúra megjelenése hozta a legtöbb változatosságot. Ennek a lehetőségnek köszönhetően ugyanis kialakíthatjuk népünk identitástudatát, amihez előbb az archeológiát kell felfedeznünk. Amennyiben ezt sikerrel kiviteleztük, régészcsoportok segítségével lehetőségünk lesz feltárni régmúlt korok tárgyi emlékeit, hogy azokat múzeumokban kiállítva hozzájárulhassunk népünk felvirágoztatásához. Természetesen a kultúra könnyedén válhat háborús okká is, hiszen amennyiben régészeink például határainkon túlra tévednek, vagy kultúránk olyan befolyásossá válik a környéken, hogy az más civilizációk egységét is veszélybe sodorhatja, akkor azzal indokot szolgáltatunk egy újabb konfliktusra. Mivel az archeológia segítségével rengeteg extrára lehet szert tenni, ezért gyakran akaratlanul is átesünk a ló másik oldalára, ugyanakkor a legtöbb esetben nem kell aggódni, mert a kultúra hatással lesz nemzetünk moráljára is, ezáltal népünk identitástudatának erősödése a háborúk kimenetelére is. Itt jegyezném meg, hogy a Firaxis a mesterséges intelligenciát is finomította, ami főleg az összetűzések esetében érhető tetten leginkább, hiszen míg korábban kis túlzással mindenért felhúzták az orrukat ellenfeleink, addig a Brave New World telepítését követően végre sokkal nagyobb teret kap a diplomácia lehetősége a felesleges erőszakkal szemben.

Ennek köszönhetően a többi újdonság is többnyire a diplomatikus megközelítésre, valamint a kultúrára épült fel, így például a nemzetközi kereskedelmi útvonalak megjelenésével bár újabb háborús indokot szolgáltathatunk a nem túl békés államoknak, azonban akárcsak az életben, úgy a játékban is beigazolódik, hogy aki mer, az nyer, de legalábbis nyerhet. A nemzetközi útvonalak ugyanis minél hosszabbak, annál nagyobb a biztosíték arra, hogy civilizációnknak jobb életkörülményeket tudunk biztosítani, ugyanakkor megkockáztatjuk a felesleges konfliktusokat, valamint azt is, hogy áruszállítmányaink biztonságban célba érjenek. Az infrastruktúra hozzásegít továbbá ahhoz is, hogy kulturális sajátosságainkat távoli földekre is eljuttathassuk. A diplomácia és a politika térnyerésének köszönhetően megjelent a játékban a Világkongresszus is, amivel mindaddig nem érdemes próbálkozni, míg nem szerzünk benne abszolút többséget. Ez összességében nem tekinthető lehetetlennek, de nem is egyszerű feladat, viszont amennyiben már sikerült elegendő embert beültetnünk a kongresszusba, úgy lehetőségünk lesz saját kényünk és kedvünk szerint irányítani a világ ügyes-bajos dolgait. Természetesen előbb is megpróbálhatjuk majd, de fennáll a veszélye annak, hogy ellenfeleink még jobban megharagszanak ránk, sőt, korábbi szövetségeseinket is elveszíthetjük – elég hozzá egyetlen rossz döntés –, így csakhamar kirobbanhat egy újabb nagy háború, amit már nem tudunk majd békés keretek között rendezni. A Világkongresszus segítségével egyébiránt apróságok mellett valóban fontos tényezőkről is dönthetünk, így például az adózásról vagy az atomfegyverekről.

Nyilván milliónyi apróbb újítást fel lehetne még sorolni a Brave New World kiegészítővel kapcsolatban – példának okáért az ideológiák megjelenését, amelyek szintén a békés játékmenetet szolgálják –, azonban a fontosabbakkal ellentétben ezeket a frissítéseket már csak a játék legfanatikusabb rajongói ismerik majd fel, különösebb hatást pedig egyáltalán nem gyakorolnak az élményre. A Firaxis egyébiránt értelemszerűen nem fektetett energiákat arra, hogy külsőleg is megújítsa a játékot, így semmivel sem számíthatunk majd szebb küllemre, mint amilyennel a Civilization V annak idején megjelent, de a körökre osztott stratégiák között még így sincs szégyenkeznivalója, ami igaz természetesen a hanghatásokra is, amelyek nem lettek kiemelkedőek, de rossznak sem nevezhetnénk őket.

Mindent összevetve, a Civilization V: Brave New World egy rendkívül erős tartalommal rendelkező kiegészítő lett, ami nélkül az alapjáték valóban csak egy befejezetlen történet lenne. Bizonyára elviseltünk volna még további friss tartalmakat – főként a mini-kampányok számát növelhették volna meg a fejlesztők –, de a Gods & Kings-hez képest így is egy lényegesen jobb bővítmény született, aminek minden Civilization-rajongó gyűjteményében bérelt helye van!

Értékelés: 8,5/10